REGŐCZI EMIL (Székesfehérvár, 1900. okt. 20.-Budapest, 1980. márc. 27.)

Egy aktív tudósnak érdemeit széles munkakörben lehet megtalálni, de kevésnek adatik meg, hogy kutató-fejlesztő munkájának az eredménye tartósan megmaradjon az általa kidolgozott eljárás elnevezésében. A felsőgeodézia munkakörben az ún. ''Regőczi eljárás" itthon és külföldön közismert, széles nemzetközi elemzést követően állíthatjuk, hogy a kifejezés a szakcikkek után, az egyetemi tankönyvekben is megszokott. Gondolatainak felvetésekor a több száz éves háromszögelési gyakorlatot módosította a nagyból a kicsibe gyakorlat helyett a kicsiből a nagyba elv gyakorlatban is igazolt helyességének bizonyításával.

R. E. középiskoláit Győrben végezte, majd 1924-ben a budapesti Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1925-től 1960. évi nyugdíjba meneteléig, de azután is, csaknem haláláig az állami földmérés szolgálatában találhattuk. Munkásságát 1925-ben Győrben a földmérési felügyelőségen kezdte, 1928-tól a Háromszögelő Hivatal, 1937-től a P.M. földmérési ügyosztályon volt munkahelye. Az alappont-sűrítési munkákban kitűnt eredményeivel, 1944-től a Háromszögelő Hivatal vezetője, 1950. és 1954. között a Geodéziai és Kartográfiai Intézet igazgatója. 1954-től mint az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal tudományos munkatársa, irányítja a felsőgeodéziai tudományos munkát, a technológiai fejlesztéseket. Erre az időszakra esnek azok az eljárások, amikkel a felsőrendű geodéziai hálózatok mérési költségeit nagy mértékben lehetett csökkenteni. Ezekért a sikeres fejlesztésekért kapta meg 1953-ban a Kossuthdíjat.

R. E. tudományos munkássága sokoldalú. A műszaki doktori címet 1952-ben, a címzetes egyetemi tanári címet 1965-ben szerzi meg. Tudományos aktivitását több úton fejtette ki, tagja volt az MTA geodéziai tudományos bizottságának, a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió nemzeti bizottságának és a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület elnökségének. Szerteágazó aktivitásában a legjelentősebb volt a Geodézia és Kartográfia című lap 1949. évi alapítása, aminek 1980-ig volt a főszerkesztője.

Tudományos és oktató munkásságát a magyar földmérő társadalom sokra értékelte. Ennek látható eseményei voltak a MTESZ díj (1975), Lázár deák-emlékérem (1960) és a kormánykitüntetések átadási ünnepségei.

Irodalom