RÁZSÓ IMRE ifj. (Kassa, 1904. okt. 14. - Budapest, 1964. okt. 31.)

A budapesti Műegyetemen 1927-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. A pályakezdő mérnök az Első Magyar Gazdasági Gépgyár (EMAG) tervezőirodájába került. ahol már a második évben önálló tervezői munkakörbe helyezték.

1929-ben a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatójának meghívására állást változtatott. A műszaki tanszéken - amely a Gépkísérleti Állomáshoz kapcsolódott - asszisztensi kinevezést kapott. Magyaróvárra kerülésében döntő szerepet játszott édesapjától, id. R. Imrétől - aki évtizedekig tanított, kísérletezett és kutatott ebben a városban - örökölt pedagógiai hajlama. Az 1929-1931. tanévekben elvégezte a gazdasági akadémiát is. Képzettségének ez az ötvözete egész életpályáján előnyére vált. 1935-ig mint gyakornok, majd 1939-ig mint tanársegéd dolgozott az akadémián. Közben 1937-ben elnyerte a Smith Jeremiás-ösztöndíjat, egy évre az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol az ottani mezőgazdasági gépgyártást - mindenekelőtt a traktorgyártást - tanulmányozta. Ez idő alatt 28 egyetemmel és gépkísérleti intézettel vette fel a kapcsolatot. Az amerikai Mezőgazdasági Mérnökszövetség Rázsó Imrét az 1938. évi kongresszusán rendes tagjává választotta.

A sikeres tanulmányín befejezése után elfogadta a kispesti Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek ajánlatát, lemondott magyaróvári állásáról, és önálló mérnöki beosztásban a gyár alkalmazottja lett. 1941-ben cégvezető főmérnöki kinevezést kapott, és megbízták a szervizosztály vezetésével. Ebben az időben sorra jelentek meg mezőgazdasági gépészeti cikkei a szaklapokban. 1945-ig volt a gyár alkalmazásában. A háború után a Földművelésügyi Minisztériumban gépesítési ügyosztályt hoztak létre, melynek megszervezésével, irányításával 1945 júniusában őt bízták meg, ugyanakkor az Újjáépítési Minisztérium szaktanácsadói teendőit is ellátta. 1946-ban elvállalta a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola műszaki tanszékének vezetését. majd kinevezték a háború után létesült Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági géptan tanszékének vezetőjévé.

1949-ben a budapesti Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatójává nevezték ki, és még ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetem mezőgazdasági géptani tanszékének vezetésével hízták meg. Néhány hónap után a gépészmérnöki kar dékánjává választottak, mely tisztséget még három egymás után következő éven keresztül viselte. 1953-ban - a gépészmérnöki kar kettéválásával a gépgyártó gépészmérnöki kar dékánja lett. Vezetőségi tagja volt az VITA Műszaki Tudományok Osztályának és elnöke az Agrártudományok Osztály mezőgazdasági gépészeti szakbizottságának. A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából 1954-től képviselte Magyarországot az - ENSZ felügyelete alatt álló - Európai Gazdasági Bizottság mezőgazdasági munkacsoportjában, melynek 1957-ig elnöke is volt. 1963-tól ismét a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki kar dékánja volt, haláláig.

Sokoldalú tudományos, oktatói és egyesületi tevékenységének elismeréseképpen számos kitüntetésben részesült. Tudományos munkáiban elsősorban a mezőgazdasági erőgépek stabilitásának kérdésével, mező- és kertgazdasági kézi eszközök műszaki és élettani vonatkozású vizsgálataival, valamint a vontatási hatásfok megjavításának kérdéseivel foglalkozott.

Főbb művei

GRUBER Ferenc-VOGEL József-R. L: Gazdálkodás dióhéjban. Magyaróvár. 1938.; Talajpusztulás és talajvédelem Erdélyben. Bp., 1944.; Mezőgazdasági géptan. Bp., 1952.; HAJAS József-R. L: Mezőgazdaság számokban. Bp., 1955.: Neues Verfahren zur Verbesserung des Sanbadens unter Einsatz technischer Hilfsmittel. O. Berlin. 1957.

Irodalom

KÉGL János: R I. Felsőoktatási Szemle, 1904. 12.: VÖRÖS Imre: R. I.: Magyar Tudomány. 1965. 2.: ERDEI János-FLESCH György: A 100 éves Mezőgazdasági Gépkíséreti Intézet története. Bp.. 1969.

Réz Gyula