RAPCSÁK ANDRÁS (Hódmezővásárhely, 1914. dec. 12. - 1993. okt. 16.)

Apja Rapcsák Péter, anyja Bereczki Mária. Érettségi vizsgáját a szülővárosában működő Bethlen Gábor Református Gimnáziumban tette le, 1953-ban. A matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát a szegedi Tudományegyetemen kapta 1941-ben. Professzorai közt található Riesz Frigyes, Kerékjártó Béla, Szőkefalvi-Nagy Gyula és Haár Alfréd.

Egyetemista korában, 1933-ban súlyos betegséget (csontszarkóma) kapott, amely végigkísérte egész pályafutásán, olyannyira, hogy 72 éves korában egyik lábát amputálni kellett. Ilyen körülmények közt, a fájdalommal szinte állandóan együttélő tudós emberi helytállása és tudományos, valamint oktató tevékenysége még inkább becsülendő.

1942-től 1948-ig a Debreceni Református Gimnáziumban tanított. 1949-ben az Egri Tudományegyetem geometriai tanszékének docense lett. 1960-ban professzori kinevezést kapott, de a tanszéket már 1958-tól vezette 1973-ig. Többször betöltötte a Természettudományi Kar dékánhelyettesi, az egyetem rektorhelyettesi és 1966-tól 1973-ig a rektori tisztségét. 1985-ben vonult nyugalomba. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben levelező és 1983-ban rendes tagjává választotta. A Debreceni Akadémiai Bizottság és az MTA Matematikai Bizottság tagja volt. 1968-ban a kijevi Szevcsenko Egyetem díszdoktorává avatta.

Tudományos tevékenysége főként a modern differenciálgeometriai terek vizsgálatára összpontosult. Kiemelkedően szükséges feltételeit, hogy a térben valamilyen geometria felépíthető legyen, vagyis, hogy milyen ún. pályák szükségesek egy geometria felépítéséhez. Számos hazai és külföldi tudományos közleménye mellett az 1952-54-es években technikumi tankönyveket is írt. 1953-ban jelent meg a Komplex számok című munkája. Az Acta Mathematica és a Matematikai Lapok szerkesztőbizottsági tagja volt.