Raman,
Sir Chandrasekhara Venkata (szül. 1888. nov. 7. Trichinopoly,
India - megh. 1970. nov. 21. Bangalore), indiai fizikus, nagy hatást
gyakorolt az indiai tudomány fejlődésére. 1930-ban
fizikai Nobel-díjat kapott azon felfedezéséért,
hogy az átlátszó anyagon áthaladó fény
egy része megváltoztatja hullámhosszát.
A Calcuttai Egyetem fizikaprofesszora lett 1917-ben. Különböző
anyagok fényszórási tulajdonságait tanulmányozva
fedezte fel 1928-ban, hogy az egyetlen frekvenciájú (homogén)
fénynyalábbal megvilágított anyagról
az eredeti irányhoz képest derékszögben kilépő
nyalábban más frekvenciák is megjelennek, amelyek
jellemzőek az anyagra. Ezek az ún. Raman-frekvenciák
megegyeznek az anyag infravörös frekvenciáival, megjelenésüket
a fény és az anyag közti energiacsere okozza. Raman
1929-ben lovagi rangot kapott, 1933-tól Bangalore-ban az Indiai
Természettudományi Intézet fizika részlegét
vezette. 1947-ben nevezték ki a Raman Kutatóintézet
igazgatójává, 1961-ben a Pápai Tudományos
Akadémia tagja lett. Szinte az összes korabeli indiai kutatóintézet
kiépítésében szerepe volt, ő alapította
az Indian Journal of Physics c. folyóiratot és az
Indiai Tudományos Akadémiát. Növendékek
százait tanította, tanítványai később
fontos egyetemi és kormányhivatalokat töltöttek
be Indiában és Burmában.