RADÓ TIBOR (Budapest, 1895. jún. 2.- New Smyrna Beach, Florida, 1965. dec.
28.)
1913-ban iratkozott be a Műegyetemre. Tanulmányait az első világháború
félbeszakította, és 1920-ban a szegedi tudományegyetemen folytatta. Itt
doktorált 1921-ben Riesz Frigyes irányítása mellett. Riesz terelte figyelmét
Geőcze Zoárd felszínszámítással foglalkozó munkáira. Ekkor kezdett el Geőcze
és a francia Lebesgue nyomdokain haladva, felszín-meghatározással
foglalkozni. 1921-től 1928-ig a szegedi egyetem adjunktusaként tanított.
1928-ban a Rockefeller-alapítvány segítségével külföldi tanulmányútra ment,
elfogadva a müncheni egyetem meghívását. Az 1929-30-as tanévben a
Harvard-egyetemen adott elő, és 1930-tól az amerikai Ohio State University
professzoraként működött nyugalomba vonulásáig, 1948-ig. Az egyetemi
előadásokat nem, de kutatómunkáját azután is folytatta, mint a chicagói
egyetem kutató professzora. Az Amerikai Matematikai Társaság tagja volt.
Grazban nevét viseli a Radó Tibor Matematikai Intézet.
Fő kutatási területe a differenciálgeometria és a felszínmérés volt. Reisz
függvénytani eredményeinek a felhasználásával sikerült általánosítania
Geőcze eredményeit, és így megteremtette a felszínszámítás modern elméletét.
Nem kis szerepe van abban, hogy Geőcze matematikai munkásságát a
mértékelmélettel foglalkozó matematikusok az egész világon számon tartják.
Length and Area című könyvében még az áll, hogy a Lebesgue- és a Geőczeféle
felület-terület definíciók egyenértékűségét még nem sikerült igazolni. Azóta
azonban a két meghatározás ekvivalenciáját sikerült kimutatnia Ceccone olasz
matematikusnak, 1956-ban. Sok munkája foglalkozik speciális konform
leképezésekkel és a Riemann-felületekkel. Számos jelentős matematikai
logikai közleménye is megjelent. Egyik igen fontos eredménye az analízis
topológiai alapjainak lerakása. Jelentősen hozzájárult a szubharmonikus
függvények elméletéhez, és továbbfejlesztette az automataelmélet
matematikáját is.
Főbb művei
A felszínmérés elmélete. Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1928.;
Subharmonic functions. Berlin, 1937.; Length and Area. New York, 1948.
Irodalom
Szegedi Egyetemi Almanach 1921-1970. Szeged, 1971. Sain Márton