RADOS IGNÁC (Pest, 1859. máj. I5 .- ?, 1944. ?)

1883-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Ezután a budapesti Kereskedelmi Akadémián tanított, majd 1888 őszétől a székelyudvarhelyi főreáliskola tanára lett, 1894-ben visszakerült a fővárosba, ahol a VI. kerületi főreáliskola nagyhírű tanára volt nyugalomba vonulásáig, 1920-ig.

Cikkei jelentek meg a Műegyetemi Lapokban, a Matematikai és Természettudományi Értesítőben, a Tanáregyesületi Közlönyben és a Mathematikai és Physikai Lapokban. Ez utóbbi periodika ötödik évfolyamában az ívmérés elméletéről jelentetett meg cikksorozatot. A millenniumi évek egyik nagy vállalkozásának, A Pallas Nagy Lexikonának egyik főmunkatársa volt, a kötetekben számos szócikkével találkozhatunk.

A Mathematikai és Physikai Társulat alapító tagja volt. A Társulat egyik döntése szerint Folyóiratuk (ez volt a Bolyai Társulat gondozásában megjelenő Matematikai Lapok elődje) 1897-es évfolyamát a matematika és fizika hat nagy klasszikusa egy-egy tanulmányának, kisebb művének bemutatására szentelik. E tanulmányok magyar fordításban jelentek meg a folyóiratban. Helyet kapott Cayley, S. Carnot, Helmholtz, Klein egy-egy tanulmánya és Gauss két írása. A magyar tudósok közül a választás Bolyai Jánosra esett, akinek A tér tudománya - ismertebb nevén: Appendix - című világhírű írása magyar fordítását készítették el. Ez volt az eredeti latin szöveg első magyar fordítása. A fordítással a Társulat R. L-t bízta meg. A fordítás a folyóirat 1897-es évfolyama 3. füzeteként adták ki az MTA anyagi támogatásával. Ugyanebben az évben még Suták József is lefordította az Appendixet, amely a Bolyaiak emlékének másik „fáradhatatlan előharcosa” - Schmidt Ferenc építész támogatásával jelent meg. A szakértők szerint ez utóbbi fordítás az olvasmányosabb, ami természetesen nem kisebbíti Radon Ignác érdemeit.

R. I. tudományos munkássága másik kiemelkedő „tettének” tartja a tudománytörténet-írás, hogy az 1910-es évek elején elvállalta a német professzor, Paul Sräckel hatalmas Bolyai-monográfiájának magyar fordítását. Ehhez mind a latin, mind a német nyelv magas fokú ismeretére volt szükség, hiszen az 1914-ben megjelent magyar nyelvű változat második kötetében a legfontosabb Bolyai-kéziratok fordítása is megtalálható. Ezeket R. I. természeresen nem németből, hanem latinból fordította, akárcsak az Appendixet néhány évvel korábban. A sráckeli mű mely azóta is a legátfogóbb magyar nyelvű monográfia a két Bolyai munkásságáról (természetesen azóta jó néhány új adatot hoztak felszínre a kutatók) - sajtó alá rendezésében részt vett, mondhatni alkotó módon, maga a szerző, továbbá Kürschák József professzor, a geometria neves „tudora” és a lankadatlan szorgalmú Bolyai-kutató, Szabó Péter is, akinek emellett Akadémiánk Bolyai-gyűjteményének megalapozását is köszönhetjük. R.-nak segítségére voltak még a marosvásárhelyi református kollégium akkori elöljárói is.

R. I. tehát sokat tett azért, hogy ne merüljön feledésbe a Bolyaiak életműve. A magyarországi matematika történetének kutatói e családnévvel másutt is találkozhatnak, hiszen Ignác bátyja, R. Gusztáv (1862-1942) szintén matematikus volt, de ő a „ranglétrán” még feljebb jutott, hiszen a Műegyetem professzora, egyben könyvtárának igazgatója volt és rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia is mint a mátrix-elmélet egyik jeles hazai művelőjét.

Irodalom

Évfordulóink. 1984.

ifj. Gazda István