Tanulmányait a budapesti V. ker. főreáliskolában, majd a Tudományegyetemen és a Műegyetemen végezte 1883-ig. Rövid külföldi tartózkodás után már 1885-ben a Műegyetem repetitora és magántanára, 1891-ben rk., két évre rá ny. r. tanára lett. Az MTA 1894-ben lev., 1907-ben r. tagjává választotta. Hosszú tanári pályafutása során a mérnökök és a matematika-szakos tanárjelöltek több nemzedékét oktatta. A Műegyetem életéből különböző beosztásokban vette ki részét. Egy ideig a könyvtár vezetését vállalta, több ízben volt a mérnöki és építészmérnöki szakosztály dékánja. 1911-től három éven át az egyetem rektora.

Mintegy másfél száz matematikai értekezése főleg algebrai és számelméleti tárgyú. A lineáris algebra akkor már hagyományos magyar művelőinek egyik legjelentősebb képviselője. A mátrixszámítás terén számos és jelentős eredményt ért el az adjungált és az indukált, valamint az orthogonális és unitér mátrixok körében. A számelméletben különösen sokat idézik a Kőnig-Rados-tételt, amely arra a kérdésre ad választ, hogy törzsszám modulusra vonatkozóan valamely egész együtthatós kongruenciának milyen feltételek mellett van legalább egy gyöke, továbbá, hogy a kongruencia együtthatóiból miképpen lehet meghatározni a gyökök számát. A problémát Kőnig Gyula vetette föl, de 1883-ban ő adott rá választ. Lényegesen továbbfejlesztette a körosztás elméletét mind algebrai, mind geometriai szempontból. Klasszikus differenciál-geometriai kérdésekkel is foglalkozott. Legmaradandóbb a hazai mátrixelméleti vizsgálatokra gyakorolt hatása. 1905-ben és 1910-ben egyik tagja volt a Bolyai-díjat odaítélő bizottságnak, továbbá eredményes kezdeményezője annak, hogy az első nemeuklideszi geometriát Bolyai-Lobacsevszkij-geometriának nevezzék.

Irodalom

STACHÓ Tibor-POGÁNY Béla: R. G. Matematikai és Fizikai Lapok, 1942.; MÓRA László: A Műegyetemi Könyvtár története. Bp., 1971.; Műszaki nagyjaink. 3.