PROSZT JÁNOS (Budapest, 1892. febr. 6. - Budapest, 1968. júl. 6.)
A budapesti Tudományegyetemen végezte vegyészi tanulmányait. Buchböck Gusztávnál doktorált, témája az oldott elemi jód molekuláris állapotának vizsgálata volt. Ezután a berlini egyetemre ment tanulmányútra, ahol Nernst mellett dolgozott, majd a budapesti egyetem 3. sz. Kémiai Intézetében lett tanársegéd Buchböck mellett. 1924-ben a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolán a kémia professzorának nevezték ki. 1948-tól a budapesti Műegyetem szervetlen kémiai tanszékének vezetője volt 1963-ig, amikor nyugalomba vonult. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban lev. tagjává választotta. 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
A polarográfia és a szilikonok kémiája területén végzett Magyarországon úttörő kísérleteket. Foglalkozott a flotációnál lejátszódó folyamatok elméleteivel, továbbá a folyadék-gőz rendszerek egyensúlyi viszonyaival. Erdey-Grúz Tiborral írt Fizikai-kémiai praktikum című tankönyve a legsikeresebb magyar tankönyvek közé tartozik. 1934-ben jelent meg először, 1967-ben 10. kiadását érte meg. A selmeci bányászati akadémián a 18. szá
zadban folyt kémiai kutatásokról szóló munkája értékes tudománytörténeti forrásmunka.Irodalom
SZABADVÁRY Ferenc: J. P. Periodica Polytechnica Chem. Eng., 1969.
Szabadváry Ferenc