A Grazi Egyetemen szerzett diplomát (1893), ahol tudományos
munkásságának nagy részét is végezte.
Itt nevezték ki 1913-ban az orvos-kémiai intézet igazgatójává,
és 1904 táján itt kezdte kutatni az epesavakat, amelyekből
nehezen tudott annyi mintát szerezni, amennyit a hagyományos
elemzési módszerek igényeltek. Ez arra sarkallta,
hogy kis mennyiségekkel is működő analitikai eljárásokat
dolgozzon ki. 1912-ben már megbízhatóan mérte
a mindössze 7-13 milligrammnyi kiindulási anyag szén-,
hidrogén-, nitrogén- és kéntartalmát.
Találmánya nyomán a tudósok már néhány
tíz milligrammos mintákkal megkezdhették a munkát.
Pregl érzékeny mikromérleget szerkesztett, mikromódszereket
fejlesztett ki az atomcsoportok mérésére, és
egyszerű módszert dolgozott ki a vese funkcionális
teljesítményének vizsgálatára.