A Liverpooli, majd a Cambridge-i Egyetemen végezte tanulmányait. 1940 és 1960 között a Mill Hill-i National Institute for Medical Research munkatársa volt, ezután a londoni St. Mary's Hospital Medical School immunológiaprofesszoraként dolgozott, majd 1967-tól az Oxfordi Egyetem tanára lett.
Porter úgy látott hozzá az antitestek szerkezetének
meghatározásához, hogy a papain nevű enzim segítségével
több részre hasította a vérben előforduló
immunglobulin-molekulákat, s ezeket a különböző
működésű töredékeket elemezte tovább
hagyományos szerkezetvizsgálati módszerekkel. A tőle
teljesen függetlenül dolgozó Edelman más eljárással
bontotta le a molekulát, és megállapította,
hogy az nem egy, hanem több fehérjeláncból áll.
Porter és kutatócsoportja ezután viszonylag könnyen
elkészíthette az antitestek mára általánosan
elfogadott, négy fehérjeláncos modelljét. A
hatásos eljárás segítségével
Porter külön tanulmányozta a négy láncot,
Edelman pedig az egész molekulát vizsgálta. Az 1300-nál
is több aminosavból álló molekula teljes szerkezeti
modellje 1969-re készült el.