PÓLYA GYÖRGY (Budapest, 1887. dec.13. - Palo Alto, 1985. júl. 7.)

Apja Pólya Jakab, híres közgazdász a 19. század második felében, több szakkönyv szerzője, az MTA lev. tagja volt. P. Gy. 1905-ben lett a budapesti Tudományegyetem hallgatója, ahol rövid ideig jogi, majd irodalmi, filozófiai, végül fizikai és matematikai tanulmányokat folytatott. Doktorátusát is itt szerezte meg 1912-ben a valószínűségszámítás témaköréből írt dolgozatával.

1910 és 1914 között Bécsben, Göttingenben és Párizsban tanult tovább a kor vezető matematikusainál. 1914-ben végleg elhagyta Magyarországot és Svájcban, a zürichi szövetségi műszaki főiskolán kezdett el tanítani, 1928-tól egyetemi tanárként.

1924-25-ben jelent meg első könyve, a Szegő Gáborral közösen írt kétkötetes Feladatok és tételek az analízis köréből (Aufgaben und Lehrsätze aus der Analysis), amely rövid időn belül a műfaj klasszikusává vált, és mind a mai napig az is maradt. Szakmai érdeklődésének főbb irányai erre az időre már kialakultak: elsősorban valós és komplex függvénytan, valószínűségszámítás (ő kezdeményezte pl. a véletlen bolyongás vizsgálatát), kombinatorika, ezenkívül geometria, algebrai egyenletek elmélete, számelmélet. Kutatási stílusának egyik jellegzetessége, hogy kiindulása gyakran matematikán kívüli: így pl. legfontosabb kombinatorikai eredményére vegyületek izomérszámának vizsgálata vezette.

1940-ben a fenyegető nácizmus elől kivándorolt Amerikába és 1942-től a Stanford egyetemen tanított. 1953-ban innen ment nyugdíjba, mint "Professor Emeritus". Tanári és kutatómunkáját azonban nem hagyta abba: utolsó egyetemi előadássorozatát 1978-ban, 90 éves korában tartotta. Korábbi kutatási témái közül előtérbe került a matematikai fizika; eredményeit - amelyek nagy részét Szegő Gáborral közösen érte el - ismét egy közösen írt könyvben foglalták össze (Isoperimetric Inequalities in Mathematical Physics, 1951.).

Hosszú évek tanári és kutatói tapasztalataiból Amerikában bontakozott ki heurisztikai munkássága. Könyveiben, cikkeiben, középiskolai tanárok számára tartott továbbképző tanfolyamokon felélesztette a századok során sokszorosan hitelét vesztett "felfedezés tudományát". Főleg Euler hatására azt tekintette feladatának, hogy a felfedezés, a születés folyamatában tegye kívülállók számára is hozzáférhetővé a matematikát, szemben a személytelen, formális, csak a végeredményre figyelő felfogással.

Első és legismertebb heurisztikai könyve az azóta 16 nyelvre lefordított Gondolkodás iskolája

Heurisztikájához szorosan kapcsolódó matematika-felfogásának központi eleme, hogy kísérleti természettudománynak tekinti a matematikát; egy ebben a szellemben tartott előadássorozatát 1963-ban Matematikai módszerek a természettudományban címmel könyvalakban is megjelentette (Mathematical Methods in Science).

Több mint 250 tudományos írása és szakkönyvei ugyanolyan híressé tették a nevét szakmai körökben az egész világon, mint heurisztikai munkássága a matematikaoktatás új útjait keresők szélesebb táborában. Hozzájárult ehhez híressé vált előadói stílusa, meleg egyénisége, tanítványaival fenntartott baráti kapcsolata is.

Összegyűjtött műveinek négy kötete 1974-ben és 1984-ben jelent meg. Több matematikai és természettudományos társaság, tudományos akadémia választotta tiszteletbeli vagy lev. tagjává, így 1976-ban, hazalátogatásakor a Magyar Tudományos Akadémia is. A modern matematikai heurisztika megalkotója az amerikai és a nemzetközi matematikai közösség doyenjeként hunyt el Palo Alto-ban (USA).

Irodalom

RÁCZ András: P. Gy. Magyar Tudomány, 1986.

Rácz András