POLÁNYI MIHÁLY (Budapest, 1891. márc. 12. - Northampton, 1976. febr. 22.)

Az egyik legkitűnőbb budapesti értelmiségi családban született, amelynek tagjai közé tartozott Szabó Ervin, Seidler Ernő és Polányi Mihály két testvére: Károly, a világhírű közgazdász, Duczynska Ilona férje és Laura, pedagógus, könyvtáros, történész. Értelmiségi pályán aligha indulhatott valaki szerencsésebb környezetben, mint Polányi Mihály. Édesanyja, "Cecil mama" Budapest legszínvonalasabb szalonját vezette, maga köré gyűjtve a kor számos jelentős szellemi emberét. A nyilvánvalóan tehetséges Mihály az orvosi pályát választotta, azonban már végzése előtt Tangl Ferenc professzor mellett, egyre közelebb sodródott a laboratóriumhoz, kivált a fizikai kémiához. Hamarosan ösztöndíjat kapott, és Karlsruhéba utazott, ahonnan ugyan visszatért még, de az 1918-19-es forradalmak után végleg Németországban vállalt állást. Ekkor már fontos műveket jelentetett meg a termodinamika és az adszorpció tárgykörében, előbbivel Einstein figyelmét is felkeltette.

1920-ban Berlinbe költözött, előbb a Kaiser Wilhelm Institut für Faserstoffchemie munkatársa, majd az Institut für Physikalische Chemie und Elektrochemie osztályvezetője lett.

Kiterjedten foglalkozott röntgendiffrakcióval, új kísérleti módszert is kidolgozott, holott alapvetően az elmélet érdekelte. Rendkívül széles körű, úttörő jellegű kutatásaiba beletartozott a szilárdtestfizika is, kivált a kristálynövesztés, a kristályok mechanikai tulajdonságai, hibái. Alapvető munkásságot fejtett ki a reakciókinetika terén, pl. a biomolekuláris folyamatok mechanizmusával kapcsolatban. Külön is megemlítendő együttműködése Wigner Jenővel (akinek ebben az időben doktori témavezetője volt) a kvantumelméleti meggondolásokat tartalmazó munkában, az asszociációs és disszociációs reakciókra vonatkozóan.

Az 1930-as évek elején, Hitler elől menekülve, áttelepült Angliába, ahol a manchesteri egyetem fizikai kémiai tanszékének élére került. Kiemelkedő a reakcióhő és reakciósebesség összefüggésére és az "átmeneti állapot elméletére" vonatkozó eredménye. Időközben az Egyesült Izzó alkalmazásában is állt mint szakértő: a kripton olcsó, nagyüzemi előállításához vezető kísérletekben együttműködött Bródy Imrével.

A 40-es évektől egyre behatóbban foglalkozott társadalomtudományokkal. Előbb főként közgazdaságtannal, majd mindinkább filozófiával, olyannyira, hogy 1948-ban átment a manchesteri egyetem társadalomtudományi tanszékére, 1958-ban pedig Oxfordba, a Merton College-ba. Jelentős, de sokat bírált nézetei közül megemlítendő a klasszikus liberalizmus szellemét idéző "tudósok köztársasága" elmélet, amely a tudósközösségek szociológiai működését írja le, továbbá legalapvetőbb műve, a Personal knowledge című könyv, a tudományos megismerést elemző, teljesen önálló gondolatmenet, mely messzemenően szakított a logikai pozitívizmus uralkodó szellemével.