Pethő Gyula, geológus és paleontológus, szül. Miskolczon 1848 szept. 9., megh. Budapesten 1902 okt. 14. Műegyetemi tanulmányai végeztével 1869. a Természettudományi Közlöny segédszerkesztője lett. 1882-ben a földtani intézethez nevezték ki, ahol osztálygeológus, majd 1893. főgeológus lett. 1883-1886 között a Földtani Közlöny főszerkesztője volt. Összefoglaló műve: A Három Körös és a Berettyó környékének geográfiai és geológiai alkotása (1896, Nagy-Várad); a Spaherulit-kagylók sarokpántjának fölfedezéséről és a Nerita-nem új csoportosításáról (1882) értekezéseinek eredményeit a paleontológiái kézikönyvek is átvettek. Igen becses jelentést írt 1885. a Baltavárott kiásott pontusi ősemlős faunáról. Főműve: Die Kreide-Fauna des Péterwardeiner Gebirges (1906. a Palaeontographia 52. kötetében, Stuttgart), később magyarul is a Természettudományi Társulat kiadásában, e műveért halála után a Földtani Társulat a Szabó József-emlékéremmel tüntette ki. Lefordította Cotta : A jelenkor geológiája és Török Auréllal Topinard : Az anthropológia kézikönyve c. müveket. V. ö. Schafarzik Ferenc, P. élete és működése (a Földtani Közlöny 1903. évi 33. kötetében).