PÉCSI ALBERT; *Békésszentandrás, 1882. nov. 25. - †Budapest, 1971. ápr. 17. Geográfus, a budapesti Felsőkereskedelmi iskola földrajztanár, a budapesti Földrengéskutató Intézet munkatársa, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára. Kövesligethy Radó és Lóczy Lajos tanítványaként a M. kir. Tudományegyetemen tanult, 1905-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Egyetemi hallgatóként az ógyallai Konkoly-alapítványú Csillagvizsgáló ösztöndíjas gyakornoka. A földrajz-tudománynak több területével is alkotó módon foglalkozott. Első munkáit a csillagászati földrajz és a szeizmológia területén végezte (doktori értekezése „A földrajzi hosszúság meghatározásá”-ról szólt (Földr. Közl. 1905), e tárgyra a korszerű eszközök fejlődésével később is visszatért), majd igen jelentős munkát végzett a földrengési számításokkal kapcsolatban. 1906-13 között a Földrengési Obszervatórium tanársegéde, Kövesligethy magas szintű elméleti számolás-menetét is ő ültette át gyakorlatias formába. Később a térképvetületek kidolgozásában is jelentős munkát végzett (1925, 1966), és több természetföldrajzi értekezést közölt (pl. a jégkorszakokról és a folyókanyarulatok fejlődéséről). A két háború közt település- és gazdaságföldrajzi munkákkal tűnt ki. A kereskedelmi iskolák használatáta földrajz-tankönyveket írt, számos ismeretterjesztő cikket közölt, (pl. az „Uránia” c. havi folyóiratban), a „Földrajzi Zsebkönyv”-ek állandó munkatársa volt. Magyar nyelvű cikkei főleg a Földrajzi Közlemények-ben jelentek meg. Nyugdíjazását követően (1938) minden energiáját a Magyar Földrajzi Társaság ügyeinek szentelte.

F.m.: A földfelület erőltetési vonalai, Math. Phys. Lapok, 1909. - A jégkorszakok, Földr. Közl. 1912. - Térképvetületek alkalmazása, Földr. Közl 1925. – Tájékozódás, Magyr Földrajzi Évkönyv 1925-re. – Ősföldrajzi vonások újjászületése, Földr. Közl. 1971.

Biogr.: Kádár L.: Egy geográfus halálára. Földr. Közl. 1971/2-3.