PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM IMRE (Illava, 1891. aug. 26. - Budapest, 1956. jan. 30)

1919-ben érettségizett a nagyszombati érseki katolikus főgimnáziumban, majd a selmecbányai bányászati és erdészeti főiskolán 1913-ban fejezte be kohómérnöki tanulmányait (szerzett abszolutóriumot). Akkoriban csak a mérnöki gyakorlat után lehetett megszerezni az oklevelet. A világháború kitörése és frontszolgálata miatt erre viszont csak 1917-ben kerülhetett sor, kitűnő minősítéssel.

Rövid gölnicbányai és kassai középfokú oktatói munka után 1919-ben kinevezték a Selmecbányáról Sopronba áttelepült főiskola fizika-elektrotechnikai tanszékére Boleman Géza professzor mellé adjunktusnak. Már 1924-ben rendkívüli főiskolai tanár és a kohógéptani tanszék vezetője. A kohógéptan, a kalorikus- és hidrogépek című tantárgyakat adta elő, és vezette a főiskola gép- és asztalosműhelyét. 1927-től rendes tanár, majd 1931-34 között a kohómérnöki osztály dékáni tisztségét is betöltötte.

1934-41 között a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. műszaki tanácsadója lett. Hatáskörébe tartozott a vállalat vas-és acélgyárainak, a vasérc- és szénbányatelepek gépészeti és energiagazdálkodási ügyeinek intézése. Számos tanulmányúton járt Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában.

1941-től a győri Magyar Vagon- és Gépgyár igazgatója, 1945-től ügyvezető igazgatóként, 1948-tól vezérigazgatóként, 1949-től vezérigazgató-helyettesként vett részt a vezetésben.

Az 1949/50-es tanévtől oktatási feladatokat is vállalt. Meghívott előadóként dolgozott a soproni kohómérnöki karon, ezért kérte, hogy a gyár első helyéről a helyettesi beosztásba kerülhessen. 1951 őszétől aztán - a Nehézipari Műszaki Egyetem, (NME) vezetőinek meghívására - átvette Miskolcon az akkor szervezett általános géptani tanszék vezetését, miután újra kinevezték egyetemi tanárnak (ezt a címet már 1934-ben is megkapta). Az 1949-ben létrehozott új egyetem eleinte nagy nehézségek között működött. Pattantyús professzor viszonylag gyorsan kialakította tanszékét, és magas színvonalú előadásokat tartott először a gépészmérnök, majd a kohómérnök hallgatóknak. Ezekben az években a kalorikus gépek üzemtana, a kohászati elektrotechnika, a kohászati szállítóberendezések című tantárgyakat tanította, s kiváló egyetemi jegyzeteket írt belőlük.

Korai halálát követően, az NME fennállása 10. évében felavatták mellszobrát (Vigh Tamás művét) az egyetem kohászati szárnyának parkjában.

Főbb művei

Die Berechnung der Walzarbeit. (Társszerző: COT'EL Ernő.) Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola Közleményei. Sopron, 1929.; Kohászati elektrotechnika. I-II. (Egyetemi jegyzet) Miskolc, 1955.

Irodalom

DÉRY Tibor: Hazáról, emberekről. Bp., 1954.; Megemlékezések P.-Á. I. professzorról. NME Közleményei, 2. sorozat (Kohászat). 1981. (Közte KISS Ervin - TERPLÁN Zénó: P.-Á. I. professzor munkásságának méltatása.); SAÁD Béla: Tíz arckép. Bp., 1983.; TERPLÁN Zénó: Műszaki nagyjaink. 6. Bp., 1986.

Terplán Zénó