PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM IMRE (Illava, 1891. aug. 26. - Budapest, 1956. jan. 30)
1919-ben érettségizett a nagyszombati érseki katolikus főgimnáziumban, majd
a selmecbányai bányászati és erdészeti főiskolán 1913-ban fejezte be
kohómérnöki tanulmányait (szerzett abszolutóriumot). Akkoriban csak a
mérnöki gyakorlat után lehetett megszerezni az oklevelet. A világháború
kitörése és frontszolgálata miatt erre viszont csak 1917-ben kerülhetett
sor, kitűnő minősítéssel.
Rövid gölnicbányai és kassai középfokú oktatói munka után 1919-ben
kinevezték a Selmecbányáról Sopronba áttelepült főiskola
fizika-elektrotechnikai tanszékére Boleman Géza professzor mellé
adjunktusnak. Már 1924-ben rendkívüli főiskolai tanár és a kohógéptani
tanszék vezetője. A kohógéptan, a kalorikus- és hidrogépek című tantárgyakat
adta elő, és vezette a főiskola gép- és asztalosműhelyét. 1927-től rendes
tanár, majd 1931-34 között a kohómérnöki osztály dékáni tisztségét is
betöltötte.
1934-41 között a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. műszaki tanácsadója lett.
Hatáskörébe tartozott a vállalat vas-és acélgyárainak, a vasérc- és
szénbányatelepek gépészeti és energiagazdálkodási ügyeinek intézése. Számos
tanulmányúton járt Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában.
1941-től a győri Magyar Vagon- és Gépgyár igazgatója, 1945-től ügyvezető
igazgatóként, 1948-tól vezérigazgatóként, 1949-től
vezérigazgató-helyettesként vett részt a vezetésben.
Az 1949/50-es tanévtől oktatási feladatokat is vállalt. Meghívott előadóként
dolgozott a soproni kohómérnöki karon, ezért kérte, hogy a gyár első
helyéről a helyettesi beosztásba kerülhessen. 1951 őszétől aztán - a
Nehézipari Műszaki Egyetem, (NME) vezetőinek meghívására - átvette Miskolcon
az akkor szervezett általános géptani tanszék vezetését, miután újra
kinevezték egyetemi tanárnak (ezt a címet már 1934-ben is megkapta). Az
1949-ben létrehozott új egyetem eleinte nagy nehézségek között működött.
Pattantyús professzor viszonylag gyorsan kialakította tanszékét, és magas
színvonalú előadásokat tartott először a gépészmérnök, majd a kohómérnök
hallgatóknak. Ezekben az években a kalorikus gépek üzemtana, a kohászati
elektrotechnika, a kohászati szállítóberendezések című tantárgyakat
tanította, s kiváló egyetemi jegyzeteket írt belőlük.
Korai halálát követően, az NME fennállása 10. évében felavatták mellszobrát
(Vigh Tamás művét) az egyetem kohászati szárnyának parkjában. Főbb művei
Die Berechnung der Walzarbeit. (Társszerző: COT'EL Ernő.) Bánya- és
Erdőmérnöki Főiskola Közleményei. Sopron, 1929.; Kohászati elektrotechnika.
I-II. (Egyetemi jegyzet) Miskolc, 1955. Irodalom
DÉRY Tibor: Hazáról, emberekről. Bp., 1954.; Megemlékezések P.-Á. I.
professzorról. NME Közleményei, 2. sorozat (Kohászat). 1981. (Közte KISS
Ervin - TERPLÁN Zénó: P.-Á. I. professzor munkásságának méltatása.); SAÁD
Béla: Tíz arckép. Bp., 1983.; TERPLÁN Zénó: Műszaki nagyjaink. 6. Bp.,
1986. Terplán Zénó