PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM GÉZA (Selmecbánya, 1885. dec. 11. - Budapest, 1956. szept. 29.)

Budapesten, a II. kerületi katolikus főgimnáziumban érettségizett 1903-ban jeles eredménnyel. A budapesti József Műegyetemen 1907-ben szerzett kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelet. Ekkor Zipernowsky professzor mellé került tanársegédnek az elektrotechnika tanszékre. 1910-ben Ganz-ösztöndíjjal kétszáz napos nyugat-európai és egyesült államokbeli tanulmányutat tett. 1911-ben nyújtotta be Elektromos hengerjáratok üzemének vizsgálata gyorsulások alapján című doktori értekezését és 1912-ben szerezte meg a doktori címet.

1909 végén Pattantyús és Társa néven mérnöki irodát nyitott Budapesten. Magánmérnöki tevékenységét kisebb megszakításokkal és átszervezésekkel 1930-ig folytatta, az utolsó, mintegy másfél évtizedben az Esső és Társa cég társaként.

Közben folyamatosan oktatott a József Műegyetemen, 1912-től a II. gépszerkezettani tanszék adjunktusaként a gépelemek és az emelőgépek gyakorlatait vezette, 1921-ben Elektromos üzemű felvonók és energiakiegyenlítő szerkezetek című előadásával magántanári címet szerzett. 1930. szeptember 30-án nevezték ki műegyetemi ny. r. tanárnak a III. gépszerkezettani tanszékre. Feladata a hidrogépek, az emelőgépek és szállítóberendezések, továbbá az általános géptan című tárgyak oktatása volt. Ezen a tanszéken tanított haláláig. A tanszék neve később vízgépek és emelőgépek, majd átszervezés után vízgépek tanszék lett.

A Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben, majd átszervezése után 1953ban lev. tagjává választotta. 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

P.-Á. G. mint professzor, mint tudós és mint humanista ember is mérnökgenerációk nevelője, a "Pattantyús-iskola" megteremtője volt.

Professzorként a nevelést tartotta fő feladatának. A vízgépek és az emelőgépek gyakorlatainak vezetésére kiváló ipari szakembereket hívatott meg és az általános géptan és a vízgépek kiscsoportos laboratóriumi gyakorlatait szervezte meg. Öt egyetemi jegyzetet, nyolc tan- és szakkönyvet, továbbá mintegy 150 publikációt írt. Könyvei közül legjelentősebb a Gépek üzemtana, amely 14 kiadásban, több mint 60 ezer példányban jelent meg.

Tudományos munkáját a gyakorlattal való szoros kapcsolat jellemezte. A feladatok megoldásánál előnyben részesítette az energetikai tárgyalásmódot és a grafikus módszereket. A dugattyús szivattyúk légüstjének méretezésére kidolgozott eljárása az egész világon Pattantyús-módszerként ismeretes. Kiváló eredményeket ért el a csillapított folyadéklengések, a szárnylapátos vízgépek és a pneumatikus anyagszállítás területén.

Mint humanista ember is korának legkiválóbbjai közé tartozott. Határozottan fellépett a társadalmi igazságtalanságok ellen. Széles műveltségű, a zenét nemcsak szerető, de aktívan művelő ember volt. Munkatársait, hallgatóit mindig, mindenben segítette. Iskolájából tizenkét egyetemi tanár és sok kiváló ipari szakember került ki.