|
Louis Pasteur, (szül. 1822. dec. 27. Dole, Franciaország - megh. 1895. szept. 28. Saint-Cloud, Párizs mellett), francia vegyész és mikrobiológus, a tudomány- és technikatörténet kiemelkedő személyisége. Ő bizonyította be, hogy a mikroorganizmusok erjedést és betegségeket idézhetnek elő, ő dolgozta ki és használta először a veszettség, a lépfene és a baromfivész elleni védőoltást. Ő mentette meg Franciaország (és számos más ország) sör-, bor- és selyemiparát. Nevéhez fűződik a pasztőrözés. Sztereokémiai felfedezései is jelentősek.
Tímárcsaládból származott. Ifjúkorában a rajzoláson kívül szinte semmi sem érdekelte, 1843-tól azonban a híres párizsi École Normale Supérieure hallgatójaként elmélyedt a természettudományos ismeretekben. 1847-ben doktorált és a következő évben már fontos felfedezéssel hívta fel magára a figyelmet: a tudományos akadémián arról számolt be, hogy bizonyos vegyületek kétféle alakban jelenhetnek meg, és a kétféle molekula egymás tükörképi párja. Pasteur a szőlő erjedésekor keletkező borkősav és az azonos összetételű "racémsav" krisztallográfiás vizsgálatával jutott a nevezetes következtetésre. Eilhardt Mitscherlich (1794-1863) német vegyész már korábban kimutatta, hogy a borkősav elforgatja a síkban polarizált fényt, a "racémsav" azonban nem fejt ki ilyen hatást. Pasteur jött rá, hogy a "racémsav" sói kétféle kristályt alkotnak, amelyek egymás tükörképei (mint a jobb és a bal kesztyű). A só szétválasztása után kiderült, hogy a kétféle kristály azonos mértékben, de ellenkező irányban forgatja el a síkban polarizált fényt (az egyik az óramutató járásával egyező, a másik az ellenkező irányban). A "racémsav" egyik változata megegyezett az erjedéskor keletkező borkősavval. Pasteur azt is kimutatta, hogy ez a sav alkalmas mikroorganizmusok táplálására, míg tükörképi párját nem építik be az élő szervezetek; így a kémiai vegyületek biológiai hatása nemcsak az összetételtől, hanem a molekulát alkotó atomok elrendezésétől is függ.
Még ugyanebben az évben Pasteurt kinevezték a dijoni középiskola fizikatanárává, de nem sokkal ezután felkérték, hogy a Strasbourgi Egyetemen adjon elő kémiát. Strasbourgi évei alatt megnősült; az egyetem rektorának lányát vette el. Öt gyermekük közül csak kettő maradt életben. Pasteur 1854-ben a Lille-i Egyetem új természettudományi karának dékánja lett. Lille-ben kezdte el tanulmányozni az erjedést. Kimutatta, hogy az élesztőgomba még mesterséges környezetben is képes szabad oxigén nélkül szaporodni.
Újabb megtiszteltetés érte 1857-ben: kinevezték az École Normale Supérieure tudományos igazgatójának. További kutatásai során megállapította, hogy az erjedést parányi organizmusok okozzák, és ha a szükséges organizmusok nincsenek jelen vagy nem tudnak kellőképpen fejlődni, az erjedés nem indul meg. Kimutatta, hogy a tej megsavanyodik az íróból vagy sörből származó organizmusok hatására, de ezek hiányában változatlan marad.
Pasteurt 1862-ben a tudományos akadémia tagjává választották, a következő évben pedig a képzőművészeti főiskolán (École des Beaux-Arts) létrehoztak számára egy új tanszéket, ahol a geológia, a fizika és a kémia képzőművészeti alkalmazásaival foglalkozott.
Az École Normale Supérieure igazgatójaként ráháruló adminisztrációs feladatokat nagyon terhesnek tartotta, ezért 1867-ben megvált állásától. III. Napóleon császár támogatásával azonban élettani kémiai laboratóriumot rendeztek be számára ugyanitt. Pasteur felismerte, hogy a levegő meggyorsítja a tejsavas és az alkoholos erjedést; így vetődött fel a kérdés, hogy a láthatatlan organizmusok vajon mindig jelen vannak-e a levegőben vagy esetleg spontán keletkeznek. Gondos és egyszerű kísérletekkel - többek között a levegő szűrésével, a magas Alpok tiszta levegőjén folyatott vizsgálatokkal - bizonyította, hogy az élelmiszer a levegőben levő organizmusok hatására indul bomlásnak, és átalakulása (rothadása) nyomán spontán keletkeznek benne új organizmusok.
Az alapok tisztázása után Pasteur hozzálátott két fontos francia termék, az ecet és a bor vizsgálatához: "pasztőrözési" eljárása, a hő hatására lejátszódó csírátlanítás megakadályozta a termékek romlását az előállítás, a tárolás és a szállítás során.
Kormányzati felkérésre kezdte meg a textilipart fenyegető selyemhernyó-pusztulás tanulmányozását. Három évet töltött Dél-Franciaországban, a selyemhernyó-tenyésztés központjában. Két különböző betegség kórokozóit is izolálta, majd módszereket dolgozott ki a fertőzés megelőzésére és kimutatására.
A sör tartósításának problémáját is megoldotta. Megállapította, hogy - az ecethez és a borhoz hasonlóan - milyen gyártási eljárás akadályozhatja meg a sör romlását. Az angol exportőrök, akiknek hajói akkoriban egész Afrikát megkerülték, ezután nyugodtan szállíthatták a sört Indiába.
Pastuer 1868-ban részlegesen megbénult. Bár kérte nyugdíjazását, folytatta kutatásait. 1873-ban az orvosi akadémia tagja lett, és a következő évtől a francia parlament díja teremtett számára anyagi biztonságot.
Miután 1881-ben kidolgozott egy eljárást a különböző kórokozó mikroorganizmusok fertőzőképességének csökkentésére, sikerült egy birkanyájat védőoltással megóvnia a lépfenétől. A baromfivésszel is felvette a küzdelmet: megfigyelte, hogy azok az állatok, amelyek bizonyos betegségekből felépülnek, később védettek az új fertőzéssel szemben. Izolálta a betegség kórokozóját, kitenyésztette egy legyengített változatát, és a kultúrával beoltotta a baromfit. Az állatok immunissá váltak. Pasteur a módszert Edward Jenner angol orvos eljárására építette, aki a tehénhimlő ellen oltotta be hasonló módon az állatokat.
Pasteurt 1882. április 27-én a Francia Akadémia (Académie Française) tagjává választották. Ekkor fogott bele leglátványosabb eredményekkel járó kutatásába, a veszettség megelőzésének vizsgálatába. A fertőzött állatok nyálából nyert védőoltással kezdett kísérletezni, és arra a következtetésre jutott, hogy a vírus az idegrendszerbe is bekerül. Kimutatta, hogy ha egy egészséges kutyát beoltanak egy veszett kutya nyúltagyának egy darabjával, az állaton megjelennek a veszettség tünetei. A fertőzött állatok szárított szöveteivel kísérletezve Pasteurnek sikerült a vírusból olyan gyengített változatot előállítania, amelyet már felhasználhatott a védőoltásokhoz. A vírus legyengítésének eljárását később emberen is kipróbálta: 1885. július 6-án megmentette egy kilencéves kisfiú, Joseph Meister életét, akit egy veszett kutya harapott meg. A kísérlet átütő sikert hozott. A veszettséggel kapcsolatos alapkutatásokra, a betegség megelőzésére és kezelésére alapított Pasteur Intézetet 1888-ban adták át Párizsban. Pasteur haláláig vezette az intézetet.
Louis Pasteur gyökeresen új tudományos módszert vezetett be a XIX. század második felében. A laboratóriumból kilépve természetes környezetében kereste meg a kórokozót, és az adott kérdésre teljes választ adott: nemcsak kimutatta a mikroorganizmust, hanem védekezési módot is kínált ellene.
Kiváló kísérletező, remek megfigyelő volt. Hallatlan lelkesedéssel végezte kutatásait és alkalmazta eredményeit a gyógyításban, a mezőgazdaságban és az iparban. Bátran és sokszor harciasan védelmezte elképzeléseit az ellenzőkkel szemben. Elsősorban a spontán keletkezéssel és a veszettséggel folytatott kutatásai váltottak ki éles ellenvéleményt orvosi körökben és a sajtó egy részében. Boldogan fogadta az elismerést, mert tisztában volt saját értékével és tudományos sikereivel. Bensőséges barátság alakult ki Pasteur és a híres angol sebész, Sir Joseph Lister (1827-1912) között, aki szívesen alkalmazta kiváló francia kollégája felfedezéseit.
Bibliográfia. Émile Duclaux: Pasteur: The History of a Mind (1920; új kiadás: 1973; eredeti francia kiadás: 1896) - tudományos és filozofikus munka Pasteur egyik munkatársának tollából; François Dagognet: Méthodes et doctrine dans l'oeuvre de Pasteur (1967) - főként metodológiával foglalkozik; Élie Metchnikoff: The Founders of Modern Medicine: Pasteur, Koch, Lister (1939, új kiadás: 1971; eredeti francia kiadás: 1933) - egy jeles tudósnak, Pasteur egyik munkatársának műve; Jacques Nicolle: Louis Pasteur: A Master of Scientific Enquiry, Louis Pasteur: The Story of His Major Discoveries (mindkettő 1961) - Pasteur felfedezéseinek teljes és hiteles leírásai, Pasteur, sa vie, sa méthode, ses découvertes (1969) - Pasteur életének és munkájának ismertetése; René Vallery-Radot: M. Pasteur: Histoire d'un savant par un ignorant (1884) - Pasteur vejének és egyben titkárának könyve, The Life of Pasteur (1900; új kiadás: 1975; eredeti francia kiadás: 1899) - alapmunka Pasteur életéről, de tudományos szempontból gyenge.
Magyarul megjelent irodalom. Hőgyes Endre: Emlékbeszéd
Pasteur Lajos k. tag felett (A Magyar Tudományos Akadémia
elhunyt tagjai felett tartott emlékbeszédek 10. 8.), Budapest,
1901; M. Janovszakaja: Pasteur (1963); Steve Parker: Louis Pasteur
és a bacilusok (1994).