PACSU JENŐ (Budapest, 1891. júl.13. - Princeton, USA, 1972. márc. 25.)

A régi Magyarország gazdag volt ásványi eredetű természeti kincsekben és nyersanyagokban, amelyek vizsgálatára a kémia ágai közül elsősorban az analitikai és szervetlen kémia honosodott meg.

Nehéz utat választott tehát P. J., amikor a budapesti Tudományegyetemen vegyészoklevelet szerezve doktori értekezését, Konek Frigyes (1867-1945) tanácsára szerves kémiából készítette. A paracumársav és vanillinsav néhány új származéka (Bp., 1914.) című disszertációjának vizsgálatait a Buchböck Gusztáv (1869-1935) egyetemi tanár vezetése alatt álló III. sz. kémiai intézetben végezte 1913-14-ben. Munkája értékét jelzi, hogy rövidített változatát az MTA folyóiratában (Math. Természettud. Értesítő 1915.) is közreadták.

A fiatal vegyész pályáját az Országos Chemia Intézet és Központi Vegykísérleti Intézetben kezdte. Az FM főhatósága alatt működő legnagyobb kísérletügyi intézetben a mezőgazdasági és ipari termékek kémiai, fizikai, mikrobiológiai stb. rutin jellegű vizsgálatai mellett tudományosnak minősíthető új eljárások tanulmányozásával, vizsgálati módszerek fejlesztésével is foglalkoztak. Innen az 1919/20-as tanévben visszatért a budapesti tudományegyetemre, ahol Bugarszky István (1868- 1941) professzor II. sz. kémiai intézetében tanársegédként, majd 1923-tól adjunktusként dolgozott. Oktatói tevékenységnek dokumentuma az a tankönyv, melyet - mint fontos tanulmányi eszközt - többször is kiadtak. Címe: Vezérfonal a qualitativ és quantitativ chemiai analytikai gyakorlatokhoz. (Bp. Szt. István Társ. 1920., 2. kiad. 1921., 3. kiad. 1923.

Hajlamának megfelelően kutatói munkássága is kibontakozott. Erről tanúskodnak a szénhidrát- és glükozidkémia területéről írt dolgozatai, melyek 1922től a Magyar Chemiai Folyóiratban és egyéb szaklapokban jelentek meg. Zemplén Géza (1883-1956) műegyetemi professzor, a szerves kémia nemzetközileg ismert tudósa is felfigyelt rá és kutatásaiba is bevonta. Közös munkájuk eredménye az ún. "Zemplén-féle elszappanosítás" továbbfejlesztése. Az acetilezett szénhidrátok katalitikus dezacetilezésére kimunkált módszerüket kül- és belföldi folyóiratokban közölték, eljárásuk rövidesen fogalommá vált a szakirodalomban. (Zemplén, G.-P., E.: Über die Verseifung acetylierter Zucker und verwandter Substanzen. Ber. Dtsch. Chem. Gesellsch. 1929. és Acetylezett cukrok és rokonvegyületek elszappanosítása. Math. Természettud. Értesítő. 1930.

Munkássága elismeréséül a Pázmány Péter Tudományegyetem 1927-ben az organikus kémiai elméletek tana magántanárává habilitálta, majd tárgykörét 1930ban az organikus kémiára is kiterjesztették. Oktatói és kutatói tevékenysége mellett dolgozott a Szabványügyi Hivatal részére, 1928-tól pedig részt vett a Nemzetközi Oktatási Bizottság munkájában.

Pályafutásában sorsfordulónak bizonyult, hogy 1929-ben egyéves tanulmányútra ment Amerikába, ahol az USA Közegészségügyi Szolgálatának Egészségügyi Laboratóriumában (Bethesda) dolgozott. 1930-ban áttelepedett az USA-ba, miután a princetoni egyetemen a szerves kémia előadója lett, majd 1934-ben rendkívüli, 1947-től pedig mint egyetemi tanár működött. Közben 1945-51 között az egyetemhez kapcsolódó magánintézmény, a princetoni textilalapítvány (Textile Foundation N. J.) kutatási igazgatóhelyetteseként is tevékenykedett. 1951-től 1960-ban történt nyugdíjazásáig a szerves kémiai kutatások vezetője volt. Ezt követően mint tudományos kutató számos egyetemi bizottságban tevékenykedett.

Magyar Életrajzi Lexikon 3. k. 1981. 5.