ÖVEGES JÓZSEF (Páka, 1895. nov. 10. - Budapest, 1979. szept. 4.)

Ősei apai ágon 200 évre visszamenően néptanítók voltak. Ő is erre a pályára készült, amit édesapja korai halála miatt csak nagy nehézségek árán ért el. A győri bencés gimnáziumban tanult, majd belépett a piarista rendbe, és egyévi noviciátus után a VII. és VIII. osztályt a kecskeméti piaristáknál végezte el. 1915-ben érettségizett és megkezdte tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen. 1919-ben kapott számtan-fizika tanári oklevelének birtokában Szegeden, 1922-től Tatán, 1924-től Vácott, 1930-tól újból Tatán, majd 1940-től a fővárosban tanított a piarista gimnáziumban.

Első könyve, Időjóslás és időmeghatározás címen 1924-ben jelent meg. A kiadó feltételül szabta, hogy gyűjtsön kétezer előfizetőt. „Adja el az esernyőjét!” címen közzé tett felhívására kétezer előfizetőt sikerült összegyűjtenie.

1946-48 között a Közgazdasági Egyetemen adott elő fizikát, majd meghívták az újonnan alapított Pedagógiai Főiskolára, ahol 1955-ig, a főiskola megszűntéig oktatott, mint tanszékvezető főiskolai tanár. Ezután nyugállományba vonult.

Könyveinek száma eléri a harmincat. 1935-40 között írt fizika tankönyveit a háború után is használták. Csak a későbbi, sorozatos tanterv- és tankönyvreformok idején tűnt ki, hogy könyvei mennyire jók. E könyvek célratörően tömör fogalmazásukkal, táblázataikkal, a dőlt- és vastagbetűs kiemelésekkel, a még megtanulható számú meghatározással és képlettel nem haladták meg az átlagdiák által megtanulható szintet. Népszerűsítő művei is az egyszerűség, közérthetőség és a közérdekűség miatt arattak megérdemelt sikert. „Olyan tudást kell nyújtanunk, amelynek segítségével a mindennapi élet jelenségeiben felmerülő miért-ekre adhatunk választ.” - írta Az élő fizika című könyve előszavában. „Az érdekes kérdéseket a mozgások, az erők, a hangtan és a hőtan, és a geometria fénytan köréből választottuk.” - folytatja ugyanott. Könyveiben nagy szerep jutott az ábráknak, Színes atomfizika című művében pl. a rajzoló, Molnár Ottó társszerzővé lépett elő. Az 1947-ben megjelent Atombomba című könyve a legelsők között adott magyarázatot olyan kérdésekre, amit a nagyközönség előtt misztikus homály takart.

„A Miskolci Nehézipari Egyetem Tanácsa meghívott a fizika tanszékre tanszékvezető egyetemi tanárnak .... nem fogadhattam el, mert ez akadályozott volna, hogy a nép tanítója lehessek ...” - írta önéletrajzában. Nyilván világosan látta, hogy az út, amit magának kijelölt, messze elkerüli az egyetemeket, a szakfolyóiratokat. Az 1950 szeptemberében induló Fizikai Szemle szerkesztőbizottságába beválasztották. A következő évben neve már nem szerepel a (közben kibővített) szerkesztőség tagjai között. A Fizikai Szemle hatodik, 1956-os évfolyamában két könyvéről is olvashatunk bírálatot.

Ha az egész ország „Öveges professzorát” jellemezni kívánjuk, semmiképp sem a kiemelkedő tehetségét, vagy éppen zsenialitását kell kiemelnünk. Alapvetően egyenes jellemű, óriási munkabírású és szorgalmú ember volt, aki igen világosan magyarázott meg minden jelenséget, ami egy bizonyos határt nem lépett túl. E határ: a klasszikus fizika, továbbá az „új” fizikának az a része, amely megközelíthető a mindennapi tapasztalaton nevelődött gondolkodás számára. Az atom „naprendszer” modellje, az egyszerűbb magreakciók, az alfa-, béta-, gammasugárzás alapvető jellemzői ebbe a képbe még beleférnek. A magerők mezonelmélete, a határozatlansági reláció, a tér-idő szerkezete túlesnek ezen a határon. Munkásságának célját saját fogalmazása jól meghatározza: „A mi szerepünk a bányászlámpáé: csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol szükség van rá.” Sokhelyütt volt, és lett volna még rá szükség. Nagysikerű rádiós és televíziós előadássorozatai egy idő után megszűntek: eszerint egyesek úgy vélték, még sincsen szükség reája.

Kitüntetései:

1948-ban Kossuth-díjat, Bugát-emlékérmet, a Rádió és a Televízió nívódíját 1963-ban, 1964-ben és 1968-ban, 1974-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Prométheusz érmét ítélték neki.

Fő művei

Időjóslás és időmeghatározás. Tata, 1924.; Összefoglaló kérdések a fizikából. Bp., 1935.; Atombomba. 1947.; Bevezetés a természettanba. Bp., 1947.; A legújabb kor fizikája. 1951.; Az élő fizika. Bp., 1952.; Játékos fizikai kísérletek. Bp., 1953.; Elektromosságtan és az élet. Bp., 1953.; Az elektronok nyomában. Bp., 1955.; Érdekes fizika. Bp., 1963.; Színes atomfizika. (MOLNÁR Ottóval.) Bp., 1964.; Kis atomfizika. Bp., 1965.; Sugárözönben élünk. Bp., 1968.; Csodálatos színes fizikai kísérletek a semmiből. Bp., 1977.; Játékos kísérletek az elektronnal. Bp., 1981.

Irodalom

Ö. J.: Az élő fizika. Fizikai Szemle, 29. 1979.; Ö. J. rövid önéletrajza. Fizikai Szemle, 29. 1979; BOGDÁN Beáta: Ö. J. életútja. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, é. n.

Makra Zsigmond