ORTVAY RUDOLF (Miskolc, 1885. jan. l.-Budapest, 1945. jan. 2.)

A budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán matematikát és fizikát hallgatott, 1906-08 között a göttingeni egyetemen tanult. 1909-től a kolozsvári egyetem fizikai intézetében volt tanársegéd, közben doktorált. Debye-nél Zürichben, majd Sommerfeldnél Münchenben dolgozott. 1915-ben Kolozsvárott habilitált, egyetemi magántanár, majd az elméleti fizika tanára lett. 1925-ben az MTA lev. tagjává választották. 1927-ben jelent meg "Az anyag korpuszkuláris elmélete" című könyve. 1928-tól haláláig a budapesti Tudományegyetemen az elméleti fizika professzora volt.

A Tudományegyetemen az elméleti fizikát 1870-től 1878-ig Eötvös Loránd adta elő, utóda e tanszéken az aránylag konzervatív szakember, Fröhlich Izidor volt 1928-ig. Ortvayval új korszak kezdődött: ekkor a klasszikus mechanika és a maxvelli elektrodinamika mellett a relativitás- és a kvantumelmélet is "bevonult" az egyetemre. Elsősorban az ő érdeme, hogy a magyar elméleti fizika felzárkózott a világszínvonalhoz, bár nem annyira kutató, mint inkább oktató és lelkes szervező egyéniség volt.

Egyetemi előadásai kiterjedtek az elméleti fizika összes diszciplínájára. A hallgatók számára sokszorosított jegyzeteket készíttetett. Korszerűsítette az elméleti fizikai intézet könyvtárát, visszamenőleg is beszerezte a jelentős német és angol nyelvű folyóiratokat. Az intézetet megnyitotta minden érdeklődő számára. Szemináriumán a hallgatók a fizika élő problémáiról referáltak; felkarolta a tehetségeket. Elméleti fizikai kollokviumot szervezett, amelyre meghívta az iparban dolgozó fizikusokat, a társtudományok művelőit és az érdeklődő középiskolai tanárokat is. Hatást gyakorolt a társtudományok oktatásának modernizálására is. Szoros kapcsolatot tartott a külföldi egyetemeken tanuló és dolgozó magyar fizikusokkal.

Neumann János, Wigner Jenő, Lánczos Kornél, Teller Ede, Tisza László, Polányi Mihály és mások is megfordultak nála, s a kollokviumokon beszámoltak a legújabb kutatási eredményekről. Mikor pedig a háború kezdete után e tudósok már nem jártak haza, sűrű levelezéssel tartotta fenn velük a kapcsolatot. A Mathematikai és Physikai Társulatba életet vitt. Oda is neves fizikusokat hívott meg: akkoriban Planck, Sommerfeld, Heisenberg, Eddington tartott előadást Budapesten. O. R. rendkívül olvasott, széles látókörű ember volt, akit a matematika, a csillagászat, a biológia mellett a filozófia és az archeológia is érdekelt. Sokat utazott: előadásokat tartott Németországban, az Egyesült Államokban és Indiában is.

Tragikus halála után munkáját az általa felfedezett utód, Novobátzky Károly folytatta, aki ezeken az alapokon, de már kedvezőbb viszonyok között építette ki a magyar elméleti fizikai iskolát.

Irodalom

KUNFALVI Rezső: Néhány adat O. R. működéséhez. Fizikai Szemle, 1973.; KUNFALVI Rezső: O. R. Természet Világa, 1978.; FÜSTÖSS László: O. R. Bp., 1984.

Kunfalvi Rezső