A fémfizika, a fémek képlékeny alakváltozásának világszerte ismert szakértője, de ezenkívül foglalkozott geofizikával, orvosi fizikával és számos más tudományterülettel is.

Budapesten, a IX. kerületi állami főgimnáziumba (Mester utca) járt. Egyetemi tanulmányait Bécsben kezdte, majd a berlini charlottenburgi egyetemen folytatta. Itt, 1928 és 1933 között végzett munkájáról Budapesten, hazatérése után írt cikket a Zeitschrift für Physik számára. Ettől a közleményétől számítják a modern fémfizika születését. Érdekes, hogy a folyóiratnak ugyanabban a számában, amelyben Orowan leírta a díszlokáció fogalmát és ezzel utat nyitott a fémek képlékeny alakváltozásának magyarázatához, lényegében ugyanerre az eredményre jutott a szintén magyar (Manchesterben dolgozó) Polányi Mihály is.

O. E. felfedezését követően mintegy négy évet töltött itthon. Dolgozott az Egyesült Izzó laboratóriumában, továbbá szakértőként egy szénbányának. 1937-ben Angliába távozott, ezután a szakmai kapcsolata Magyarországgal megszakadt. Angliában a birminghami egyetemen kapott állást, ahonnan 1939-ben Cambridge-be ment, s ott a Cavendish Laboratórium munkatársa lett. Gyakran ment át az USA-ba, ahol a Massachusetts Institute of Technology (MIT) munkatársaival szoros kapcsolatot épített ki. Végül 1950-ben elfogadta a MIT meghívását, nagy meglepetésre nem a fémtani tanszéket választotta, hanem a gépészeti tanszék professzora lett (Institute of Mechanical Engineering). O. E. tekintélyét nem a diszlokációelmélettel alapozta meg az USA-ban, hanem azzal, hogy a legkülönfélébb gyakorlati problémákra tudott megoldást adni. A díszlokációkat, azaz a fémek kristályrácsában lévő hibákat, csak akkor tekintette a szakmai közvélemény valóságnak, amikor több mint húsz évvel a felfedezés után az aranyfólia díszlokációit sikerült elektronmikroszkóppal lefényképezni.

O. E. felismerte, hogy a fémek képlékenységére kidolgozott elmélete kőzetekre is alkalmazható, ezért fordult érdeklődése a geofizika felé, ahol szintén jelentős tudományos eredményeket ért el.

A mérnöki tudományon és a fizikán kívül még sok más területtel is foglalkozott, így pl. a rákos szövetek növekedésének elméletével (ezt párhuzamba állította a kristálynövekedéssel), az emberi értelem fejlődésével stb.

Élete utolsó évtizedében társadalomtudományi előadásokat tartott; az emberiség fejlődését vizsgálta a gazdasági, technikai stb. tényezők hatása alatt. Erről írt könyve kéziratban maradt.

Tagja volt számos tudományos akadémiának (Royal Society of London, National Academy of Sciences [USA], American Academy of Arts and Sciences [USA] stb.).

Rendkívül sok cikket írt.

Többször hazalátogatott Magyarországra, azonban a hazai szakmai körökkel nem volt kapcsolata.

Néhány cikke

Die Zugfestigkeit von Glimmer und das Problem der Technischen Festigkeit. Zeit- schr. f. I'hys. 82. 1933.; Zur Kristallplastizität I, II, III, Zeitschr. f. Phys. 89. 1934.; Problems of Plastic Gliding. Proc. Phys. Soc. (A) 52. 1942.; The Origin of Man. Nature 175. 1955.; Continental Drift and the Origin of Mountains. Science 146 1964.

Irodalom

Physics of Strength and Plasticity. (Edited by Ali ARGON, Dedicater to Egon OROWAN) MIT, USA, 1969.; NAGY Elemér: O. E. Fizí kai Szemle, 39. 1989.