OLTAY KÁROLY (Budapest, 1881. ápr. 8. - Budapest, 1955. okt. 18.)

1903-ban szerzett mérnöki oklevelet a budapesti József Műegyetemen, utána a geodéziai tanszéken, Bodola Lajos professzor mellett tanársegéd, majd adjunktus lett. Az 1907-08. években Potsdamban volt felsőgeodéziai tanulmányúton, majd felsőgeodéziai és geofizikai méréseket végzett. 1910-ben számos előadást tartott, beszámolva mérési eredményeiről és módszeréről. 1910-ben nevezték ki helyettes tanárnak, 1913-tól haláláig a geodézia rendes tanára volt a Műegyetemen.

A Magyar Tudományos Akadémia 1918-ban tudományos tevékenysége elismeréseként levelező tagjává választotta. 1927-ben létrehozta a Magyar Geodéziai Intézetet, ennek tudományos tevékenységét ő irányította. Részt vett az Eötvös-féle geofizikai és felsőgeodéziai mérésekben, invariábilis ingákkal gravitációs méréseket végzett, az ún. Sterneck-féle ingákkal az ország számos helyén meghatározta a nehézségi gyorsulás szabatos értékét.

1932-től 1950-ig Budapest városmérésének munkatársa: ennek céljából invardróttal rendkívül nagy pontosságú alapvonalmérést is végzett.

1945 után jelentős újjáépítési tevékenységet fejtett ki: a felrobbantott Duna- és Tisza-hidak újjáépítésével kapcsolatos geodéziai méréseket, a szükséges milliméterrendű, nagy szabatosságú méréseket és kitűzéseket irányította.

1925-ben megalapította, 1949-ig szerkesztette és (részben saját költségén) adta ki a Geodéziai Közlöny című magas színvonalú tudományos folyóiratot. 1929-ben megalapította a Magyar Fotogrammetriai Társaságot, ezt elnökként vezette. A Társaság 1941-ben tiszteletbeli tagjává választotta.

1945-ig elnöke volt a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Egyesület magyar tagozatának, és a nemzetközi szervezet részére tudományos értékű jelentéseket készített.

A budapesti Műegyetemen fontos szerepet vállalt a szegénysorsú hallgatók támogatásában: tanárelnöke volt a Műegyetemi Segélyegyletnek és más diákjóléti intézmény vezetésében is szerepet vállalt. Geodézia című tan- és kézikönyvét (1-4. k. Bp., 1919-20.) a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet aranyérmével tüntette ki; nemzedékek tanultak belőle.

1953-ban megkapta a műszaki tudományok kandidátusa címet.

Több geodéziai műszert szerkesztett, ezek közül a legismertebb az Oltay-féle nagry szintezőműszer, a prizmás tahiméter és a normál teodolit.