Novobátzky Károly fizikus egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Temesváron született 1884. március 3-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosa reáliskolájában végezte, kitűnő tanárok irányításával. Ha a vele való beszélgetések során ez került szóba, nem mulasztotta el felemlíteni matematika tanárát, Privolszky Alajost, aki nagy hatással volt rá az önálló, alkotó gondolkodás kifejlesztésében. Jól emlékezett egy-egy kitűzött matematikai versenyfeladatra, amelynek a megoldása nemcsak hipnotikus elmélyedést, de lankadatlan kitartást is igényelt. Középiskolai tanulmányai alatt a matematika és a fizika azért hatottak rá különös vonzóerővel, mert a megfelelő tankönyvek gazdag példatárral voltak ellátva, ami bőséges alkalmat adott az önálló gondolkodásra és igényes szellemi munkára.
Felsőfokú tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, matematika-fizika szakon végezte. 1906-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet. Az egyetemen Eötvös Lorándtól tanulta a kísérleti fizikát. Eötvöst nagyon tisztelte, példaképének tekintette. Életútjára történő visszaemlékezéseiben gyakran elmondta, hogy Eötvösnek köszönheti a tudományos mélységekbe való bepillantást. A matematikát is kiváló tanároktól hallgatta: Kürschák Józseftől, Kőnig Gyulától és Beke Manótól. Novobátzky a híres Eötvös József Kollégium diákjaként volt az egyetemnek hallgatója. Erre mindig nagy tisztelettel és elismeréssel emlékezett vissza. A Kollégium tudományos szelleme egész életét meghatározó hatással volt rá. Érdemes felidézni erre vonatkozó nyilatkozatát, amit 80. születésnapján mondott: "Még ma is szerencsémnek tartom, hogy egyetemi tanulmányaimat a volt Eötvös József Kollégium növendékeként végezhettem. Még fülemben cseng Bartoniek Gézának, az akkori igazgatónak feledhetetlen szózata: Mindenki, aki ezt a küszöböt átlépi, vegye tudomásul, hogy élethossziglan frigyet kötött a tudománnyal. Szentségtörésnek számított, ha valaki lazább felfogással nem tekintette életcéljának a tudomány művelését." Novobátzky Károly hű maradt a kollégium szelleméhez, mert egész életét a tudománynak és az ifjúság tanításának szentelte. Utóbbit tekintette élete legfontosabb feladatának.
Középiskolai tanárként, szabadidejében igyekezett pótolni, amit az egyetemen az előadások elmulasztottak. Előbb az elektromágnesség Maxwell-Faraday-féle térelméletével ismerkedett meg. Ez az elmélet a newtoni mechanika szemléletéhez képest merőben új felfogást hozott a fizikába. Nevezetesen, az erőtérnek a fogalmát vezette be. Az erőtér közvetíti a kölcsönhatásokat a töltések és áramok vezetők között. Maxwell még a mechanikai kép alapján gondolta az elektromos és mágneses hatásnak a közvetítését. Feltételezte, hogy a világmindenséget kitöltő rugalmas tulajdonságú éter feszültségi állapota a közvetítő ágens. Csak amikor a relativitáselmélet megdöntötte az éter fogalmát, akkor kapott az elektromágneses tér önálló fizikai szerepet. Novobátzky már ebben a modern szellemben tekintette a Maxwell-elméletet. Egyik korai tudományos dolgozatában ennek alapján foglalkozott a fényelhajlás elméletével. Tudományos éleslátására jellemző, hogy olyan nagy fizikus munkájában is észrevette a gyenge pontot, mint Kirchhoff, aki a fényelhajlás elméleti leírására egy, a tapasztalattal jól egyező képletet adott, az un. Kirchhoff-integrál alakjában. Az integrál kiértékelése közelítő feltevésekkel lehetséges. Novobátzky azt vette észre, hogy ezek a feltevések ellentmondásban vannak az egyik Maxwell-egyenlettel. Másrészt, a Kirchhoff-féle tárgyalás nem teszi lehetővé az elhajlított fény polarizációjának a meghatározását. A Maxwell-egyenletekre alapozott következetes gondolatmenettel a fényelhajlásnak olyan elméleti tárgyalását adta meg, amely kiküszöböli az említett ellentmondást, és a polarizációs állapotot is leírja.
Még egyetemi hallgató sem volt, amikor a kvantumhipotézissel, majd öt évvel később a relativitáselmélettel elindult a fizika huszadik századi forradalma. A fiatal középiskolai tanár Novobátzky Károlyra - az ő elmondása szerint - a kinyilatkoztatás erejével hatottak az új gondolatok. A huszadik század két nagy fizikai elméletéről többször is elragadtatással nyilatkozott: "Meg vagyok győződve, hogy századunk elméleti fizikájának két legragyogóbb gondolata egyfelől Heisenbergnek az a felismerése, hogy minden fizikai mennyiséghez megfelelő operátor rendelendő, másfelől Einsteinnek az a megállapítása, hogy gravitációs erő a szó mechanikai értelmében nincs, hanem a jelenlevő tömegek által görbített tér-időben a testek tiszta tehetetlenségi mozgást végeznek."
A relativitáselmélet egész életében érdekelte. Meg kell említeni egyik szép eredményét, amelyre élete vége felé úgy emlékezett, mint a legértékesebb munkájára. Ez az elektromágneses tér dinamikájának mélyebb megértését teszi lehetővé szigetelő közegekben. Az elektromágneses tér energiáját és impulzusát magába foglaló energia-imnpulzus-tenzort határozta meg átlátszó szigetelőkben. A probléma még a huszadik század első évtizedében vetődött fel, és több, mint félévszázadig vita tárgyát képezte. A tenzornak Novobátzky-féle egyértelmű levezetése eldöntötte a vitát, és olyan nagy fizikusokat is, mint a Nobel-díjas Igor Tamm, korábbi nézetének megváltoztatására bírta.
A kvantumelmélettel kapcsolatban is több értékes, alapvető dolgozata jelent meg. A kvantumelektrodinamikai dolgozata például méltán váltott ki nemzetközi elismerést, hiszen azon a ponton fejlesztette tovább az elméletet, ahol Heisenbergen és Paulin kívül olyan nagyságok hagyták kézjegyüket, mint Fermi és Dirac.
Munkásságának hazai hatása az elméleti fizikai kutatásoknak a modern területek felé való kiterjesztésében, tulajdonképpeni megalapozásában, az oktatás magas szintre emelésében és kiszélesítésében mutatkozott meg. Körülötte az éppen akkor végzett fiatal tanítványokból nemzetközi mércével mérve is egy rangos tudományos iskola alakult ki. Ez kezdetben az ő kutatási irányaihoz kapcsolódott, vagyis a relativitáselmélet és a kvantumelmélet témaköreit érintette. Ahogy ez a csoport az egyetem és az Akadémia anyagi támogatásával erősödött, úgy bővültek a kutatási témák is. A kvantumtérelméleti vizsgálatokból nőtt ki, a ma is legerősebb, hagyományosnak mondható kutatási irány, az elméleti részecskefizika. Sőt, nyugodtan mondható, hogy a magyarországi elméleti fizikai kutatások jentősebb része innen származtatható. A tanítványok tanítványainak tudományos munkáiban is fellelhető a Novobátzky-iskola szellemisége. Ez a megállapítás azokra is vonatkozik, akik külföldre kerültek, és más tudományos környezetben végzik munkájukat. Az Elméleti Fizikai Tanszék és a keretében működő akadémiai kutató csoport az iskola szellemiségét megőrizve, a világ fizikai kutatásaira nyitottan, a legaktuálisabb kérdésekhez kapcsolódva végzi ma is a kutatásokat. A tudós tanár Novobátzky Károly élete, a hivatását és munkáját tekintve, teljesnek mondható. Minden tudományos problémát, amellyel foglalkozott, megoldott, és lezárt. Tudományos iskolát teremtett, és még életében megtapasztalhatta annak virágzását.
Prof. Nagy Károly