NEMES TIHAMÉR (Budapest, 1895. ápr. 29.-Budapest, 1960. márc. 30.)

Budapesten 1917-ben szerzett mérnöki diplomát. Először a Lloyd Repülőgépgyár mérnöke. 1921-ben került kapcsolatba a híradástechnikával, és a Telefonhírmondó Rt. főmérnöke lett. Nagy elméleti tudása és jó szervezőkészsége elismeréseként 30 éves korában már az Elektromos és Finommechanikai Rt. igazgatója. Elméleti érdeklődése miatt azonban hamarosan otthagyja vezető pozícióját, és 1929-ben belép a Magyar Postához, ahol képességeinek megfelelően a Kísérleti Állomásra osztják be.

Kezdetben a távbeszélő-készülék fejlesztésével foglalkozik, és a CB 35-ös készülék egyik tervezője. Tomits Ivánnal együtt a vezetékes távközlés különféle problémáin dolgozik, így pl. Magyarországon először ír a szótagérthetőség-mérésekről. Ezzel párhuzamosan - korát megelőzve - az 1930-as évek közepétől megkezdi a televíziózás elméleti és gyakorlati tanulmányozását. Részt vesz az első hazai kísérletekben. 1938-ban szabadalmi bejelentést tesz színes televízió megvalósítására.

Az emberi szervezet és a gépi szerkezet közötti analógiákat kutatva feltalált egy beszédíró gépet, melyet 1940-ben szabadalmaztatott. 1944-ben a mozgást modellező járógépre adott be szabadalmat. A gondolkodás mélyebb megismerésének vágyától vezetve foglalkozott a sakkozógép kérdésével; egy változatának tervrajzát 1949-ben közölte. Széles körű érdeklődését mutatja, hogy az 50es évek elején kibernetikával kezd foglalkozni, és az MTA keretében, a kibernetika tárgykörében aspiránsokat nevel.

Amikor 1951-ben a hazai televíziózás megvalósítása napirendre kerül, a felmerülő elméleti kérdések kidolgozásának vezetője. Aktívan részt vesz az első üzemi kísérletekben. Hosszú éveken keresztül tanított különböző témaköröket a Budapesti Műszaki Egyetemen. Érdemes megemlíteni, hogy ő volt a Vicinális Dugóhúzó rajzolója is. 1953-ban ment nyugdíjba, de ezt követően is részt vállalt a legújabb technikai eredmények hazai honosításában, és ennek egyik legtehetségesebb propagátora volt.