Néel, Louis-Eugène-Félix (szül. 1904.
nov. 22. Lyon, Franciaország), francia fizikus, az anti-ferromágnességre
és ferrimágnességre vonatkozó alapvető
fölfedezéseiért 1970-ben Hannes
Alfvén svéd asztrofizikussal megosztva fizikai Nobel-díjat
kapott. A szilárdtestfizikában elért eredményeit
főleg a számítógépes memóriaegységek
fejlesztésében alkalmazzák haszonnal.
A Strasbourgi (1937) és Grenoble-i Egyetem (1946-76) professzora volt. Az 1930-as évek elején a ferromágnességtől különböző molekuláris mágnesességet vizsgálta. A mágnesesség leggyakoribb formájánál - a ferromágnesességnél - az elektronok mágneses nyomatéka alacsony hőmérsékleten egy irányba rendeződik. Néel fölfedezte, hogy bizonyos anyagokban az egyes atomcsoportok elektronjai váltakozva, egymással ellentétes irányba állnak be (éppúgy, mint amikor két egyforma mágnest illesztenek össze az ellenkező pólusaikkal), s ezáltal összességében kiegyenlítődik az anyag mágnesessége. Ez az anti-ferromágnesség jelensége. Néel a finomszemcsés ferromágnességet tanulmányozva magyarázatot adott egyes ásványok szokatlan mágneses "emlékezetére" is, amelynek révén megőrződött bennük a földi mágneses tér egykori iránya és erőssége.
Néel 1971-től 1976-ig a Grenoble-i Műszaki
Intézet, ill. 1956 és 1971 közt a Grenoble-i Nukleáris
Kutatóközpont igazgatója volt. Jórészt
az ő munkásságának köszönhetően
ma már szinte bármiféle műszaki igénynek
eleget tevő ferromágneses anyagok készíthetők,
és az újfajta mesterséges ferritek forradalmasították
a mikrohullámú elektronikát.