Életútjának

Életútjának főbb állomásai

Sopronban született 1931. március 21-én, szülei legfiatalabb gyermekeként, testvérei: György és Ádám.

Szülővárosában kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, majd Kisújszálláson fejezte be 1950-ben, jeles érettségi eredménnyel.

Természettudományos érdeklődése alapján iratkozott be a KLTE fizika-matematika szakára, ahol 1954-ben kitüntetéssel diplomázott. Szaktudományuk kiváló kutatói és oktatói készítették fel nem csak a tanári pályára, hanem a tudományos kutatói munkára is. Így említhető a Kossuth- és Állami díjas Szalay Sándor akadémikus, Gáspár Rezső, Gyires Béla és Rapcsák András akadémikusok, Jausz Béla a neveléstudományok kandidátusa, s kiváló egyetemi tanárok sora, mint Lentei Ilona, akitől kvantummechanikát tanult, Barna Béla a számelméletbe vezette be, s a csillagász Herczegh Tibor.

A diplomaszerzés évében házasságot köt Homoródi Mária kémia-fizika szakos egyetemi hallgatóval. Házasságukból két gyermek született, László, 1956-ban és Eszter, 1965-ben.

Tanári pályáját 1954-ben a nagykállói gimnáziumban kezdi, de a következő tanévben már Debrecenben, a Csokonai V. Mihály Gimnáziumban tanít. 1956-ban átkerül a Fazekas Mihály Gimnáziumba, majd négy évig, 1962-ig, a KLTE Gyakorló Gimnáziumában dolgozik. Mindkét iskolában vezetőtanári megbízást kap.

Középiskolai tanári tevékenysége mellett, 1964-ben levelező hallgatóként, jeles eredményű villamosmérnöki diplomát szerez.

A második diplomája az elhelyezkedés tágabb és anyagilag kedvezőbb lehetőségeit kínálja számára az ipari kutatás területén. Ő azonban nem élt ezzel, s ennek legfőbb oka, ahogyan önéletrajzában is írja: „...a tanári pályán értékes munkát végző embernek érzem magam. "

Az egyetemi oktatói-kutatói tevékenység mindig is vonzotta.

Már egyetemistaként, alsóbb évfolyamokon, gyakorlatot tart a kémia-fizika szakos hallgatóknak, s volt demonstrátor az Elméleti Fizikai Intézetben.

Középiskolai tanárként rendszeres óraadó a KLTE-n: elméleti órákat, valamint mechanikai és elektrodinamikai gyakorlatokat tart.

1962-ben sikeresen pályázta meg a KLTE Alkalmazott Fizikai Intézet adjunktusi állását, majd 1970-től a Kísérleti Fizikai Tanszéken dolgozott.

Egyetemi doktorátusi disszertációját 1967-ben védte meg, 1978-ban pedig a minisztériumtól docensi minősítést kapott.

Tekintélyét fokozta az átlagosnál magasabb szintű nyelvtudása. Beszélt németül, olvasott angol, francia és orosz nyelveken.

Tanári tevékenységében igényes, sőt szigorú és magas követelményeket támasztó volt, ugyanakkor emberi magatartása nyugodt, kiegyensúlyozott és kedélyes. Kiemelkedő felkészültségű fizikus, aki egyben kiváló pedagógus is.

Őszinte, tárgyilagos, egyenes jellemű ember. Jelleméből adódóan igazi egyéniség volt, aki mindig a saját meggyőződésén alapuló véleményt képviselt. Ebből fakadóan néha nehézségekbe is ütközött.

Közvetlen, derűs egyénisége miatt tanítványai, hallgatói szerették, kiemelkedő szakmai tudásáért és reális értékítéletéért pedig becsülték.

Nagyfokú felelősséget érzett tanítványai emberi fejlődéséért és tehetségük kibontakoztatásáért.

Tanulói különösen fizikából értek el szép eredményeket. Már kezdő tanárként is figyelmet keltő eredményeket értek el diákjai az országos versenyeken. 1958-ban három tanítványa is bekerült fizikából az országos tanulmányi verseny első tíz helyezettje közé.

1958 óta rendszeresen publikál szakmai lapokban, módszertani folyóiratokban, s jelennek meg önálló ill. társszerzőségben készített kiadványai. Több mint hatvan dolgozatát igen jól hasznosíthatják tanárok és diákok egyaránt.

A szakmai közéletben az 50-es évek végétől intenzíven részt vesz. Középiskolai tanárként felkérték az országos fizika munkaközösségben való közreműködésre, dolgozott a tantervi reformbizottságban is.

Tagja volt az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny fizika versenybizottságának, az országos egyetemi felvételi bizottságnak, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat vezetőségének. Több éven át A Fizika Tanítása c. folyóirat szerkesztő bizottságában dolgozott.

Munkahelyén tagja volt az Egyetemi Tanácsnak, a Tanárképzési Bizottságnak, továbbá a Természettudományi Kar Felvételi Előkészítő Bizottságának elnöke.

Intenzíven részt vett a középiskolai tanárok egyetemi továbbképzésében, számos szakmai előadást tartott az ország más városaiban is. Rendszeresen segítette a szomszéd megyékben a fizika versenyek előkészítését és lebonyolítását.

A szakmai mellett a társadalmi közéletben is részt vett. Így például 1966-tól 1970-ig elnöke, majd titkára volt az Egyetemi Szakszervezeti Bizottságnak, valamint az egyetem Törzsgárda Bizottságának.

Jelentős szemléletformáló szerepe volt abban is, hogy az egyetemi oktatásban a szaktárgyi tudás mellett nagyobb figyelem irányult a szakmódszertanra. Munkássága fő területének a szakdidaktikát tekinti, az egyetemi fizika szakmódszertani oktatás bevezetésében és fejlesztésében úttörő munkát végez úgy is, mint a Kísérleti Fizikai Tanszék keretében megalakult szakmódszertani csoport vezetője.

Hivatása és munkája mellett nagyon szerette a természetet. E vonzalom kialakulásában bizonyára szerepe volt agrárgazdász apja hatásának is. Kedvelt tevékenysége volt a kertészkedés.

Életének 56. évében, tudományos és oktatói munkásságának teljében, a számára kikapcsolódást jelentő kertjében váratlanul ragadta el a halál.

(Nyomtatásban megjelent az 1999. október 7-én, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában megren-dezett „Emlékezés Dr. Nagy Lászlóra” tudományos emlékülés program-füzetében. /Hajdú-Bihar Megyei Neveléstörténeti Egyesület szervezése; szervező: Ungvári János/

A szerkesztő engedélyével digitalizálta és a szükséges korrekciókat elvégezte: Dr. Zsúdel László)

Dr. Nagy László tudományos munkáinak kivonatos jegyzéke

1. Az áram által járt vezető és a mágneses tér kölcsönhatásának tanítása

Természettudományok Tanítása 1958.5.

2. Az egyenletes körmozgás középiskolai tanítása

Természettudományok Tanítása 1961.1.

3. Filozófiai általánosítások lehetősége a középiskolás fizika tanításában

Természettudományok tanítása 1961.4.

4. Gondolatok a hőtan középiskolai tanításáról

A Fizika Tanítása 1962.2.

5. Gondolatok a korszerű középfokú fizikatanításról

Acta Paedogogica Debrecina 1964.

6. Ötletsarok: A germánium dióda fényérzékenységének bemutatása

A Fizika Tanítása 1964.2.

7. A félvezetők demonstrációs oktatása korszerű szemléltetéssel

Acta Paedogogica Debrecina 1965.

8. Kísérlet tiszta félvezetők ellenállásának hőmérséklettől való függésére

A Fizika Tanítása 1964.2.

9. A sztatikaoktatás korszerűsítésének lehetőségei

Országos Pedagógiai Intézet kiadványa, Budapest 1966.

10. Kísérletek kondenzátor kapcsolásokkal

A Fizika Tanítása 1966.5.

11. Atomfizikai modellkísérletek

A Fizika Tanítása 1966.6.

12. Fizika szakmódszertani gyakorlatok I.

Tankönyvkiadó 1966.

13. Fizika szakmódszertani gyakorlatok II.

Tankönyvkiadó 1966.

14. Tanulói kísérletek a statikában

Eötvös Loránd Fizikai Társulat sokszorosításában 1966.

15. Néhány kísérlet vékony hártyákkal

A Fizika Tanítása 1966.2.

16. Frontális tanulói kísérletek és tanulói mérések a súrlódásra

A Fizika Tanítása 1966.3.

17. Könyvismertetések

A Fizika Tanítása 1966.6.

18. Ötletsarok: Kísérletek az áram mágneses terének tanításához

A Fizika Tanítása 1967.2.

19. Kísérletek az elektromágneses indukcióra

A Fizika Tanítása 1967.

20. Az egysíkú tanulókísérletek szerepe a fizikaoktatásban

A Fizika Tanítása 1967.5.

21. A gimnáziumi statikaanyag feldolgozása egysíkú tanulói kísérletekkel

A Fizika Tanítása 1968.1.

22. Csavarási inga - forgási rezgések.

Középiskolai Matematikai Lapok 1967.6. (34. – 37. old.)

23. Testek gördülése, haladó és forgómozgás együttes fellépése I.

Kinematikai jellemzés

Középiskolai Matematikai Lapok 1968.5. (225. – 228.old.)

24. Testek gördülése, haladó és forgómozgás együttes fellépése II.

Dinamikai jellemzés

Középiskolai Matematikai Lapok 1968.6. (34. – 39. old.)

25. Testek gördülése, haladó és forgómozgás együttes fellépése III.

Energetikai jellemzés

Középiskolai Matematikai Lapok 1969.1. (33. – 35. old.)

26. Felvételi Feladatok Fizikából (társszerző)

Tankönyvkiadó 1968.

27. Szakköri feladatgyűjtemény a gimnáziumok II. osztálya számára

A fizikatanítás néhány módszertani kérdése III. kötet (97. – 212. old.)

Országos Pedagógiai Intézet, Budapest 1968.

28. Kísérletek az automatika elemeinek középfokú oktatásához

A fizikatanítás néhány módszertani kérdése. III. kötet (213.-280. old.)

Országos Pedagógiai Intézet, Budapest 1968.

29. Azonos munkájú tanulókísérletek a gimnáziumok IV osztályában

A Fizika Tanítása 1968.5.

30. Az egyenáramú áramköri kísérletek tervezése

A Fizika Tanítása 1969.1.

31. Az azonos munkájú tanulókísérletek szerepe a középfokú fizikaoktatás

korszerűsítésében

Egyetemi doktori értekezés 1968.

32. Stroboszkópikus képek felhasználása a mozgástan oktatásában

A Fizika Tanítása 1970.5. (147. -157. old.)

33. Fizika szakmódszertani feladatok a IV. éves tanárszakos hallgatók számára

KLTE Kísérleti Fizikai Intézet 1971.

34. A tanulók kísérletező munkája a középiskolában

Tankönyvkiadó, Budapest 1970.

35. Áramköri kísérletek tervezése.

A Fizika Tanítása 1970.3.

36. Munkalapok és feladatok a sztatika köréből

Hajdú-Bihar Megyei Pedagógus Továbbképző Intézet 1973.

37. Munkalapok és szakköri foglalkozások a mozgástan köréből