NÁDLER HERBERT (Budapest, 1883. máj. 13. - Budapest, 1951. júl. 7.)

Gyermekkorától érdekelte a természet, a mezőgazdaság, szerette és értette a művészetet. Kitűnően festett és virtuóz módon hegedült. A századfordulón kerül főiskolára. 22 éves volt, amikor Batthyány Ervin gróf meghívta bögötei birtokára személyi titkárnak. Később már mint uradalmi számtartó dolgozott a grófnál. E munkahelyén kezdett el komolyan foglalkozni a vadgazdálkodással és a zoológiával.

Rendszeresen írt cikkeket a Nimród vadászlapba, s rendre-másra jelentek meg írásai a német, az angol, a francia és az olasz szaklapokban. Az 1920-as évek elején már nemcsak itthon, hanem külföldön is megbízták vadászati és trófeakiállítások rendezésével. Ekkorra már Nádlert, a vadászat és a természet jó tollú íróját, jelentős szaktekintélynek tartották a vadgazdálkodás, a vadászat és a trófeabírálat területén is. A Vadászati Védegylet által a Mezőgazdasági Múzeumban rendezett (1926) trófeakiállításra kidolgozott egy olyan szarvasagancs bírálati képletet, amely később "Nádlerképlet"-ként vált ismertté Európában. Az 1930-ban létesült Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) már alakulásakor vezetőségi tagjai közé választotta.

46 éves volt, amikor megpályázta és el is nyerte a fővárostól az Állat- és Növénykert meghirdetett igazgatói állását. Ekkor még nem volt állatkerti szakember, de mint természettudományosan művelt ember, jól ismerte a hazai és a külföldi szakirodalmat. Évente rendszeresen tett utazásokat Európa és más földrészek állatkertjeibe, ahol igyekezett minél több tapasztalatot gyűjteni. N. H. híres volt alaposságáról és pontosságáról, amit nemcsak másoktól, de önmagától is megkövetelt. Rövid idő alatt sikerült korszerűsíteni a régi épületeket, bővíteni a kifutókat, röpdéket. Minden állatházba központi fűtést vezettetett be, s a Széchenyi fürdő termálvizét a vízilovaktól továbbvezette a Pálmaház új Krokodilházához, közben érintve és ellátva a Kis-Szikla medencéit is.

1930-han, mint az Állatkert igazgatóját meghízták a "Természet" című lap szerkesztésével, amelyet - a lap utolsó megjelenéséig -1944 decemberéig látott el. Külön gondot fordított arra, hogy az állatkerti hírek terjedelme bővüljön, s a "Mi újság az Állatkertben?" című önálló rovat később, mint külön melléklet is megjelent. Megindította a "Magyar Vadásztrófeák Tára" című sorozatot, ahol egészoldalas szakfotókon mutatta be a legszebb magyar trófeákat, megteremtve ezzel a ma is használatos trófea dokumentációs archívumot.

A háború után tevékenyen részt vett az állatkerti romok eltakarításában és az újjáépítésben. Ezen túl a sajtóban, a rádióban, kérvényekben hívta fel a hatóságok, iskolák, gyárak és a lakosság figyelmét az állatkert megnyitásának fontosságára. Kért és kapott is segítséget.

1948-ban, 65 éves korában vonult nyugalomba. Gazdag trófeagyűjteményét, preparált állatait és könyvtárát a Természettudományi Múzeumra hagyta.

Művei