Monod, Jacques
(Lucien) (szül. 1910. febr. 9. Párizs, Franciaország - megh. 1976. máj. 31. Cannes), francia biokémikus; François
Jacobbal együtt úttörő munkát végzett
annak felderítésében, hogy miként irányítják
a gének a sejtek anyagcseréjét az enzimek bioszintézisének
vezérlése révén.
A két tudós 1961-ben vetette fel, hogy a sejtekben létezik egy ún. hírvivő ribonukleinsav (mRNS), vagyis egy olyan vegyület, amelynek bázisszekvenciája komplementer a sejt DNS-ének bázisszekvenciájával. úgy vélték, hogy ez a hírvivő szállítja a DNS-ben kódolt "információt" a riboszómákhoz, azaz a fehérjeszintézis helyszínére, ahol a hírvivő RNS bázisszekvenciája valami módon "lefordítódik" a fehérjetermészetű enzimek (biokatalizátorok) aminosav-sorrendjévé.
Az általuk operonnak elnevezett génkomplexek fogalmának magyarázata során Jacob és Monod felvetették egy olyan géncsoport létezésének lehetőségét, amely a hírvivő RNS szintézisének szabályozása által vezérli más gének működését. Azóta bebizonyosodott, hogy felismerésük általában érvényes a baktériumokra. Munkájáért a két kutató (André Lwoff-fal megosztva) 1965-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.
A Le Hasard et la nécessité (Véletlen
és szükségszerűség; 1970) c., könyvterjedelmű
értekezésében Monod azon véleményének
ad hangot, hogy az élet eredete és az evolúció
folyamata egyaránt a véletlen műve.