MOLNÁR JÁNOS (Csécsény, 1728. jún. 12.- Szepesváralja, 1804. febr. 15.)

A jezsuiták győri gimnáziumába járt, majd 1745-ben belépett a jezsuita rendbe. Előbb két évig Bécsben novícius, utána Szakolcán retorikát és poetikát, Grácban filozófiát, Kassán teológiát tanult és tanított. Tanítva járta be az országot. Állomásai: Sárospatak, Kassa, Esztergom, Buda majd Nagyszombat. Pappá szentelésétől, 1759-től 1769-ig e helyeken a legkülönfélébb tárgyakat tanítja. Utána újabb állomások következnek: Kolozsvár, Győr, Buda, ismét Győr, ahol teológiát tanít.

1773-ban már a nagyváradi püspöki könyvtárban dolgozik. Egy évvel később (a jezsuita rend feloszlatása után) Győr megyében kapott lelkészi állást. 1776-ban a budai akadémia igazgatója, a következő évben a Budára helyezett egyetem főgimnáziumának igazgatója, majd 1784-ig egyetemi tanára és a bölcsészeti kar igazgatója. Ezt követően szepesi kanonok, visszavonul Szepesváraljára és két évtizeden át elsősorban az irodalomnak él.

Rendkívül sokoldalú irodalmi munkásságot fejtett ki. Ebben a konzervatív és a korszerű törekvéseket egyaránt megtalálhatjuk. Művelte a különféle egyházi műfajokat: lelki olvasmányokat, több kötet egyházi beszédet, sőt még hitvitázó könyvet is írt. A hetvenes évektől több latin és magyar nyelvű munkájában küzdött a felvilágosodás ellen. Írt nevelő-moralizáló könyveket is. A pásztoremberről szóló munkájában például a pásztorélet Isten előtti kedves voltát bizonygatja.

Munkásságának máig korszerű része az ismeretterjesztést szolgálja, magyar nyelven. Írt magyar nyelvű egyháztörténetet, de fontosnak tartotta egyes világi tudományok magyarra ültetését is. Az első ilyen munka népszerű építéstörténete 1760-ból. Ebben kifejezésre jut a nyelvi öntudat és a szépirodalmi szándék, amint írja: "ezt ... tanultam, hogy ha hazám ékességét szeretem, nyelvét szeressem legelőször".

Kétségkívül legnagyobb nyelvi teljesítménye a fizikát népszerűsítő könyve, amely 1777-ben jelent meg. Szerzője joggal tekinthette a magyar nyelvű Fizikai írás kezdetének. Könyvével bizonyítani akarta, hogy amit az iskolában latinul tanulnak, "arra szert lehet tenni a deák nyelv nélkül is". Fizikakönyve a newtoni fizika diadalának teljességét tükrözi - magyar nyelven. A mű egyes részei elején röviden összefoglalja a címben jelzett tételt, majd utána kérdések és feleletek formájában elemzi a témát. Fizikakönyve nemcsak mint nyelvújítási kísérlet, hanem mint a kor színvonalán álló, első magyar nyelvű fizikakönyv is jelentős.

Latin nyelven írt természettudományos tanító költeményt is, amelyet a kortársak igen nagyra becsültek. Ebben az állat-, a növény- és az ásványtant foglalta össze.

Ő alapította és szerkesztette az első magyar irodalmi (könyvészeti és kritikai) folyóiratot, a "Magyar Könyvház" 22 kötetét, 1783 és 1804 között.

Életművéből egy sokoldalú, hivatásos íróember alakja rajzolódik elénk, aki otthonosan mozgott a tudományok legkülönbözőbb területén. A magyar nyelvű tudományos és ismeretterjesztő irodalom úttörője. Jelentős hatással volt mind a tudományos, mind pedig a szépirodalomra. Mindezek mellett kora egyik legkiválóbb pedagógusának is tekinthetjük.

Főbb művei