MIKOVINY SÁMUEL (Ábelfalva, 1700. ?-Trencsén, 1750. márc. 26)

Nehézsorsú, evangélikus papi család fiaként Besztercebányán tanult, ahol abban az időben oktatott Bél Mátyás, a polihisztor földrajztudós. Egyetemi tanulmányait Berlinben és a Nürnberg melletti - az azóta megszűnt - altdorfi egyetemen kezdte, majd Jénában fejezte be. 1724/25-ben korának szokása szerint tapasztalatszerző európai körútra indult földrészünk nyugati és déli országaiba.

Hazatérve az 1725-35 évek között vármegyei mérnöki tisztséget vállalt Pozsonyban, de tevékenysége nem korlátozódott csupán hivatala ellátására, tehetsége és szorgalma egyre több műszaki feladat vállalására késztette. 1727-ben gróf Esterházy József megbízására elkészítette a Tatai-tó környékének vízrendezési tervét. Elméleti felkészültségének elismerését jelentette, hogy Marioni, a bécsi hadmérnöki akadémia igazgatója, korának kiváló matematikus-csillagásza, bevonta a Lajta-folyó vidékének térképezésébe. Érdekes, hogy az 1728-ban készült térkép német nyelvű magyarázó szövegét a következő mondat zárja le: "....pariáltatott Mikoviny Sámuel magyar Ingenieur által".

Pozsonyi letelepedésével egyidőben kapcsolatba lépett egykori tanárával. Bél Mátyás nyomban bevonta volt tanítványát az udvari megbízásra végzett nagy munkába: Magyarország egyetemes földrajzi, történeti, gazdasági és néprajzi térképének elkészítésébe.

Mikoviny 1728-ban készített (1732-ben kinyomtatott) híres episztolájában leírta térképkészítési elvét és gyakorlatát: a csillagászati helymeghatározás módját, a kvadráns, a távcső, a dioptria és a másodperces fokbeosztású limbus használatát, a korszerű alapvonalfejlesztő háromszöghálózat kiépítését. Tisztában volt a mágneses deklináció lényegével is. A mérések alapjául szolgáló kezdő meridiánt a pozsonyi vár egyik tornyán keresztül vonta meg.

Mintegy hét év alatt 49 vármegye térképét készítette el, melyek közül 23 ma is megvan. Az 1:160 000 méretarányú megyei mappák és más térképei lehetővé tették folyók szabályozásának, mocsarak lecsapolásának, termőföldek hasznosításának tervezését, úthálózat építését, úgyszólván az egész gazdasági élet alapjainak lerakását. Már ezzel is felbecsülhetetlen szolgálatot tett nemzedékének.

Mikovinyt 1735-ben kinevezték a Selmecbányán felállított bányatisztképző iskola első tanárává. Selmecbányán matematikát, mechanikát, hidraulikát oktatott és a föld- és bányamérési gyakorlatokat vezette. Tanítványai közé tartozott Hell József Károly, a neves bányagépész, és környezetében nőtt fel Hell Miksa, a későbbi híres csillagász, aki tanúja lehetett 1736-ban azoknak a méréseknek, melyeket Mikoviny a bányaváros földrajzi szélességének és hosszúságának meghatározása céljából végzett. Előadásai számos hallgatót vonzottak Selmecre, hírneve adott tekintélyt az első magyarországi műszaki intézetnek, melyet 1770-ben akadémiai rangra emeltek.

Az ércelőkészítő művek üzemben tartásához szükséges hatalmas vízmennyiségek megszerzése a 18. század első évtizedeiben a selmeci bányászat létkérdésévé vált. Mikoviny mintegy tíz év megfeszített munkájával, hatalmas gátak építésével, 16 tóból álló 7 millió m. vizet befogadó rendszert alakított ki, mely 65 km összhosszúságú, gondosan beszintezett árkokkal fogta össze, illetve vezette a felhasználási helyekre a vizet. Hasonló nagyméretű, különleges mérnöki munkát előtte sehol nem készítettek bányaüzemeknél.

Mérnöki és szervezői felkészültségét 1743-tól kezdve igénybe vették az osztrák örökösödési háborúban is. Mária Terézia a Pozsonyban tartott haditanácson megbízta a Szilézia felől fenyegető porosz betörés elleni határvédelem - hágók és szorosok hadiműszaki megerősítései - munkálatainak irányításával. A háború után részt vett a budai várpalota újjáépítési terveinek készítésében. 1750 tavaszán a Vág folyó szabályozási munkáinál, Trencsén közelében megbetegedett és ott halt meg.

Mikoviny Sámuel korának sokoldalú, kiváló mérnöke volt. Méltán tekinthetjük a korszerű magyar kartográfia megalapítójának, a Selmec-környéki bányászat megmentőjének és a bányászati szakoktatás megteremtőjének.

Irodalom