MIKOLA SÁNDOR (Péterhegy, 1871. ápr. 16- Nagykanizsa, 1945. okt. 1.)

Wigner Jenő a pesti evangélikus gimnáziumról azt írja, hogy talán a világ legjobb gimnáziuma volt. Hálával emlékezik matematikatanárára, Rátz Lászlóra és fizikatanárára, Mikola Sándorra. Ők tanították századunk egyik legnagyobb matematikusát, Neumann Jánost is. Rátz és Mikola hosszú időn át igazgatója is volt a fasori iskolának, ahonnan számos kiváló tudós került ki.

M. S. egyszerű földmíves családban született egy muraközi vend faluban. A soproni líceum diákjaként végezte el középiskoláit. Tanári diplomát a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett matematikából és fizikából. Egy évig Eötvös Loránd mellett volt gyakornok a fizika tanszéken, majd 1897-től 1935-ig a fasori evangélikus gimnáziumban működött, 1928-tól az igazgatói tisztet is ellátta. 38 évi szolgálat után 1935-ben vonult nyugdíjba. Az MTA 1922-ben a lev., 1941-ben a r. tagjai közé választotta. Jól felszerelt szertárában szép kísérleteket tudott végezni, s ezek nyomán dolgozatai jelenhettek meg a Mathematikai és Physikai Lapokban, a Mathematikai és Természettudományi Értesítően, a Physikalische Zeitschrift, az Annalen der Physik, a Zeitschrift für Physik és a Zeitschrift für die physikalische und chemische Unterricht hasábjain. Ezekben egyrészt a dielektrikumok állandó polározásával és a Lichtenstein-féle ábrákkal kapcsolatos kutatásainak eredményét közölte, másrészt új demonstrációs eszközöket ismertetett. Az egyenletes, egyenesvonalú mozgás bemutatására most is használatos a róla Mikola-csőnek elnevezett eszköz.

Három ismeretelméleti tárgyú könyvet írt: A physikai alapfogalmak kialakulása. (Bp., 1911.); A fizika gondolatvilága. (Bp., 1933.); A fizikai megismerés alapjai. (Bp., 1941.). Eötvös Lorándról is több írása jelent meg, de Kepler alakja is érdekelte. Népszerű cikkei jelentek meg rendszeresen a Természettudományi Közlönyben, a Budapesti Szemlében, az Irodalomtörténeti Közleményekben, a Középiskolai Matematikai Lapokban és az Uránia című folyóiratban, mely utóbbinak társszerkesztője volt. Domovina címmel egy vend folyóiratot is szerkesztett.

Döntő befolyást gyakorolt a matematika és a fizika tanítására. Az akkori gimnázium III. osztályába bevezetett fizika számnára kitűnő tankönyvet írt. A Németországban megindult áramlatok hatására Beke Manóval együtt tervet dolgozott ki a matematikatanítás reformjára. Az analízis elemeit az evangélikus gimnáziumban kísérletként tanította, ez azután a 30-as években általánosan kötelezővé vált. Az egyetemen fizikamódszertant adott elő tanárjelöltek számára, egyben bevezette a fizikagyakorlatokat, s hozzá eszközöket készített.

Bár a klasszikus fizikában érezte magát otthon, érdeklődött a modern elméletek iránt is. Ortvay Rudolf 1929-től meghívta az elméleti fizikai kollokviumokra. A Mathematikai és Physikai Társulat titkáraként jelentős szervező munkát végzett, a Társulat folyóiratának egyik szerkesztője, a tanulmányi versenyek egyik szervezője volt. Nevét ma az I. és II. osztályos középiskolai tanulók számára rendezett fizikaverseny örökíti meg. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évente Mikola-díjjal jutalmazza a kísérletező oktatásban kiváló eredményt felmutató tanárokat.

Irodalom