MENYHÁRD ISTVÁN (Vulka-Pordány, 1902. szept. 21. - Budapest, 1969. aug. 25.)

A soproni állami főreáliskolába járt, majd a budapesti Műegyetem mérnöki osztályán 1925-ben szerzett oklevelet. Mint fiatal mérnök, három éven át Raichle Ferenc építész irodájában, majd két évig dr. Enyedi Béla mérnök tervezőirodájában vas- és vasbeton szerkezetek tervezésével foglalkozott. Ezt követően az óbudai Duna-híd tervezőirodájában vállalt állást, ahol Mihallich és Kossalka professzorok irányítása alatt dolgozott. A híd elkészülte után a Műegyetem I. sz. mechanika tanszékére került tanársegédnek, majd később adjunktus lett. 1940-ben megvált a Műegyetemtől, és magánmérnöki irodát nyitott, ahol munkatársaival hidak és csarnoképületek terveit készítették. 1949-ben lépett alkalmazásba az Állami Mélyépítési Tervező Intézetbe, majd az Építéstudományi Intézetbe. Ebben az időszakban főleg műszaki szabályzatalkotói tevékenységet fejtett ki. 1957-től az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalatnál különféle csarnoképületek tervezésében vett részt. 1962-től a Budapesti Városépítési Tervező Intézetben, majd az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban mint a miniszter műszaki tanácsadója dolgozott. 1967-ben nyugdíjba vonult.

A hídépítés területén úttörő jellegű kezdeményezése volt az ideiglenes középcsuklós, vonórudas vasbeton ívhidak alkalmazása (Vasvár; Pozsony, Eperjes).

A magasépítésben különféle héjszerkezetű csarnokok tervezésével vált ismertté. Első héjszerkezetű csarnokait az 1940-es években, a csepeli kikötő területén és a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. kőbányai telepén építette. Ezek hiperbolikus paraboloid alakú héjtetők - ebben az időben ilyenek Franciaországon kívül még nem készültek. Legjelentősebb a Hamzsabégi úti autóbuszgarázs, amelynek főcsarnokát vasbeton ívekre támaszkodó elliptikus paraboloid alakú héjmezőkkel fedte. A 82 m fesztávú épület ebben az időben a világ legnagyobb fesztávú héjszerkezetű csarnoka volt. Több repülőtéri hangárt tervezett a ferihegyi és a farkashegyi repülőtér részére. Legnevezetesebb a szolnoki hangár, amely korában a világ legnagyobb fesztávú dongahéjjal fedett csarnoka volt.

Újszerű megoldást alkalmazott a budapesti Vasas Sportklub teniszcsarnokánál, amelynek fedőszerkezete alumínium hullámmezőkből összeszerelt, bordákkal merevített gyűrűhéj. A Székesfehérvári Alumínium Öntöde és Présmű daruzott csarnokánál alkalmazott hiperbolikus paraboloid lefedés példamutató megoldás. Itt a végükön konoid elemekkel kiegészített harántirányú héjsávokat alkalmazott. Az egész héjszerkezetet a csarnok előre elkészített híddaru pályájára szerelt mozgatható állvány segítségével építették. Hasonló a Csepeli Csőgyár hegesztőcsarnok tetőszerkezete, elliptikus paraboloid alakú héjmezőkkel.

Komoly részt vállalt a hazai műszaki szabályzatok és szabványok kidolgozásában, melyek az n-mentes számítási eljáráson, illetve az osztott biztonság elvén alapultak. Széles körű szakirodalmi tevékenységet fejtett ki.

1942-ben műszaki doktorátust szerzett, 1954-ben lett egyetemi magántanár. A Tudományos Minősítő Bizottság 1955-ben a műszaki tudományok doktora címmel ismerte el tevékenységét. 1965-ben lett címzetes egyetemi tanár. 1961-ben Ybl-díjjal tüntették ki.

Irodalom

N. N.: Dr. M. I. Magyar Építőipar, 1969. 9-10.; CSONKA Pál: Búcsú dr. M. I.-tól. Magyar Építőművészet, 1970. 1.

Hajós György