MENDE JENŐ (Bátorkeszi, 1883.jún.3. - Budapest, 1944.)

Középiskolai tanulmányait a Szent Benedek-rend esztergomi Szent István Gimnáziumában végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, ahol számtan-természettan szakos tanári diplomát kapott. Tanári munkáját 1905-ben Cegléden, az állami főgimnáziumban kezdte. 1912-ben a fővárosi Szent István Gimnáziumhoz, majd 1925-ben a Kölcsey Ferenc Gimnáziumhoz került. Ez utóbbi iskolából ment nyugdíjba 1940-ben.

Szakírói munkássága egészen rendkívüli. 1921-ben két könyve jelent meg: az egyiket a radioaktivitásról, a másikat a rádióról írta. Mindkettő úttörő mű volt. Mindkét témáról írtak már előtte is, azonban ezek a könyvek elég sikerületlen, felületes művek voltak. Az ő Drótnélküli telegráfia könyve elnyerte a Természettudományi Társulat Bugát-díját. A továbbiakban még két könyve jelent meg a rádióról. Ismerve hallatlan precizitással előkészített fizikai kísérleteit, tudva, hogy ezekhez akárhányszor saját műszereket is használt, kijelenthetjük: ő volt hazánkban az egyik első rádióamatőr. Az övével összemérhető rádiós könyv csak évtized múlva jelent meg a magyar piacon, két mérnök tollából (Molnár Jovitza: Rádiósok könyve).

Szakírói és fordítói munkásságának eredményeként sok száz írása jelent meg a Mathematikai és Fizikai Lapok, az Uránia, a Természettudományi Közlöny, és más lapok hasábjain. Nyugalomba vonulása után már csak egy évig írhatott. 1941 után származása miatt neve már nem szerepelhetett nyomtatásban. Három évig kényszerű hallgatás volt a része, azután eltűnt az ostromlott Budapesten. Csak sejthető, hogy a nyilasok gyilkolták meg.

Főbb művei