MELCZER TIBOR (Békéscsaba, 1879. máj. 5. - Budapest, 1936. júl. 2.)

A bécsi műszaki főiskolán tanult, de gépészmérnöki diplomáját 1900-ban a budapesti Műegyetemen újra megvédte. Bécsbe és Budapestre is tanársegédi meghívást kapott, ő az utóbbit fogadta el, és előbb Czakó Adolf, majd Bánki Donát tanársegédje, később adjunktusa lett. Házasságkötése után megvált itteni állásától, és a Bécs mellett, Fischamendben létesített repülőkísérleti állomáson vállalt munkát. Itt sajátította el a repülőgépek számításának elméletét és építésének gyakorlatát. Ez időben már érdeklődéssel figyelte a magyar repülőgép-kísérletezők munkáit is, és Bánki Donát repülőgép-stabilizátor kísérleteit. 1909-ben bekapcsolódott ezekbe a munkákba, majd rövidesen hazatért, és újra elfoglalta helyét Bánki tanszékén.

1914-ben, amikor megalakult a Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyár Rt. Aszódon, őt hívták meg főmérnöknek. Irányításával áttervezték a gyártásba vett német tervezésű DFW B I típusú kétszárnyú kétüléses repülőgépeket, lényegesen egyszerűbb, könnyebb szerkezettel. Ez az első kísérlete nagy sikert ért el, mert a Lloyd L-1 típusú repülőgép 1914-ben, az Aspernben rendezett versenyen, minden osztrák típusnál magasabbra, 6170 m-re emelkedett fel, és három világrekordot ért el. Ennek nyomán a gyár nagy sorozatokra kapott rendelést, és vezetésével tervezőirodát is létesített. 1918-ig itt 18 különféle Lloyd repülőgép-típust terveztek, legtöbbjük sorozatgyártásra is került, sőt más osztrák-magyar repülőgépgyárak is többet átvettek. A Lloyd-felderítők az első világháború elején a legjobb típusoknak számítottak. Később szabadalma szerint új, réteges falemez borítású, nagy szilárdságú szárnyszerkezettel is terveztek gépeket, sőt néhány hárommotoros óriás repülőgépet is építettek. A furnérborítású, héjszerkezetű szárnykonstrukció úttörő jelentőségű volt, s utóbb a könnyűfémek alkalmazásával a korszerű repülőgépgyártásban általánosan elterjedt. 1919-ben megbízást kapott a Tanácsköztársaság polgári légügyi hivatalának megszervezésére. Ekkor nyílott módja arra, hogy a Zsélyi Aladár mérnökkel A nagy aeroplánok kérdése c. tanulmányban már 1912-ben elméletileg kidolgozott, húszüléses utasszállító repülőgép építését elindítsa. Az aszódi üzemet, a trianoni békeszerződés rendelkezése szerint 1922-ben lerombolták és ekkor M. T. újra a Műegyetemen lett előbb a vízerőgépek, majd a repülőgépek statikai számításai témakörben meghívott előadó. 1926-tól magántanári megbízással a Repülőgépek elmélete és szerkesztése tárgy előadója, 1932-től e tárgyban műegyetemi rendkívüli tanárrá nevezték ki. Mellette tanársegédkedett repülőgéptervező generációnk számos nagy egyénisége, így Bánhídi Antal, Rubík Ernő, továbbá Vasy Géza, aki előadásait jegyzetbe foglalta össze, és ez lett hosszú időn át a repülőgép-tervezés első magyar nyelvű szakkönyve.

Főbb művei

M. T. - ZSÉLYI A.: A nagy aeroplánok kérdése. Magyar Automobil és Aviatikai Szemle kiadása, 1912.; A sárkányrepülőgépek működésének és számításának alapelvei. (VASY Géza összeállítása) Magyar Aero Szövetség kiadása, 1929.

Irodalom

CSANÁDI N.-NAGYVÁRADI S.-WINKLER L.: A magyar repülés története. Bp., 1974., 1977.

Winkler Látszló