Mecsnyikov, Ilja Iljics, más (franciás) írásmóddal Élie Metchnikoff (szül. 1845. máj. 15. Harkov közelében, Orosz Birodalom [ma Harkiv, Ukrajna] - megh. 1916. júl. 16. Párizs, Franciaország), orosz zoológus és mikrobiológus, 1908-ban Paul Ehrlichhel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott azon felfedezéséért, hogy az állati szervezetben amőbaszerű sejtek találhatók, és azok bekebelezik az idegen testeket, például a baktériumokat. Ez a fagocitózis néven ismert jelenség az immunológia tudományának egyik alaptétele.

 Mecsnyikov a Harkovi Egyetemen szerzett diplomát (1864), később pedig az Odesszai Egyetemen tanított állattant és összehasonlító szervezettant (1870-82). Az olaszországi Messinában a tengericsillag-lárvák emésztőrendszerének eredetét kutatta (1882-86), s eközben észrevette, hogy némely, az emésztéssel kapcsolatban nem álló sejtek körülvették és bekebelezték azokat a kárminfesték-szemcséket, amelyeket ő juttatott a lárvák testébe. E sejteket fagocitáknak nevezte el (a görög "falósejt" kifejezésből).

 Ezután az odesszai Bakteriológiai Intézetben (1886-87), majd a párizsi Pasteur Intézetben (1888-1916) dolgozott; az utóbbinak igazgatója is volt (1895-1916). E két helyen állapította meg, hogy a legtöbb állatban - így az emberben is - a fagociták alkotják a szervezet első védvonalát a heveny fertőzésekkel szemben. Az ember fagocitái a leukociták vagy fehérvérsejtek. Émile Roux francia mikrobiológussal együtt 1903-ban sikerült emberszabású majmok szervezetébe bejuttatnia a szifilisz kórokozóit. Életének utolsó évtizedét a tejsavtermelő baktériumok tanulmányozásával töltötte, ezektől remélte az emberi élet meghosszabbításának lehetőségét. Főbb művei: A gyulladások összehasonlító kórtana (oroszul; 1892); L'Immunité dans les maladies infectieuses (Immunitás a fertőző betegségekkel szemben; 1901) és Études sur le nature humaine (Tanulmányok az emberi természetről; 1903).

Január KFKI Home >  História - Tudósnaptár