Mecsnyikov, Ilja Iljics, más (franciás) írásmóddal
Élie Metchnikoff (szül. 1845. máj. 15. Harkov közelében,
Orosz Birodalom [ma Harkiv, Ukrajna] - megh. 1916. júl. 16. Párizs,
Franciaország), orosz zoológus és mikrobiológus,
1908-ban Paul Ehrlichhel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat
kapott azon felfedezéséért, hogy az állati
szervezetben amőbaszerű sejtek találhatók, és
azok bekebelezik az idegen testeket, például a baktériumokat.
Ez a fagocitózis néven ismert jelenség az immunológia
tudományának egyik alaptétele.
Mecsnyikov a Harkovi Egyetemen szerzett diplomát (1864), később pedig az Odesszai Egyetemen tanított állattant és összehasonlító szervezettant (1870-82). Az olaszországi Messinában a tengericsillag-lárvák emésztőrendszerének eredetét kutatta (1882-86), s eközben észrevette, hogy némely, az emésztéssel kapcsolatban nem álló sejtek körülvették és bekebelezték azokat a kárminfesték-szemcséket, amelyeket ő juttatott a lárvák testébe. E sejteket fagocitáknak nevezte el (a görög "falósejt" kifejezésből).
Ezután az odesszai Bakteriológiai Intézetben
(1886-87), majd a párizsi Pasteur Intézetben (1888-1916)
dolgozott; az utóbbinak igazgatója is volt (1895-1916). E
két helyen állapította meg, hogy a legtöbb állatban -
így az emberben is - a fagociták alkotják a szervezet
első védvonalát a heveny fertőzésekkel
szemben. Az ember fagocitái a leukociták vagy fehérvérsejtek.
Émile Roux francia mikrobiológussal együtt 1903-ban
sikerült emberszabású majmok szervezetébe bejuttatnia
a szifilisz kórokozóit. Életének utolsó
évtizedét a tejsavtermelő baktériumok tanulmányozásával
töltötte, ezektől remélte az emberi élet
meghosszabbításának lehetőségét.
Főbb művei: A gyulladások összehasonlító
kórtana (oroszul; 1892); L'Immunité dans les maladies
infectieuses (Immunitás a fertőző betegségekkel
szemben; 1901) és Études sur le nature humaine
(Tanulmányok az emberi természetről; 1903).