MECHWART ANDRÁS (Schweinfurt, 1834. dec. 6. - Budapest, 1907. jún. 14.)

Bajorországi szegény családban született, így az elemi iskola elvégzése után lakatosinasnak adták. Képességeire felfigyeltek, és szülővárosának ösztöndíjával az augsburgi politechnikumba került, ahol 1855-ben szerzett mérnöki oklevelet. Négy évig egy nürnbergi gépgyárban dolgozott, hidak, vasúti kocsik és malomipari gépek gyártásában szerezve gyakorlatot.

1859. december 6-án lépett Ganz Ábrahám budai gyárának szolgálatába. Ez az üzem - alapítójának a kéregöntésű vasúti kerekek gyártására kidolgozott eljárása révén - a magyarországi vasútépítéseknek köszönhette lendületes fejlődését. Mechwart számos javítást eszközölt a gyár berendezésein. Tervei alapján gőzgépeket is kezdtek gyártani. Ganz halála után őt bízták meg az üzem vezetésével, és 1874-1899 között vezérigazgatóként irányította sikeresen a vállalat munkáját, amely vezetése alatt töretlenül, gyorsan fejlődött és több új üzemmel bővült.

1874-ben megvették F. Wegmann hengerszék szabadalmát. Ezt a szerkezetet Mechwart többször átalakította és tökéletesítette: a Ganz-gyárban több évtizedes hagyományokra támaszkodó kéregöntési technológiát felhasználva, rovátkolt acélhengereket alkalmazott. Közel hatvanféle hengerszéket állítottak elő, jórészt tipizált alkatrészekből. A hengerszékek tömeggyártás-szerűen, sorozatban készültek. Ezeket és a komplett malmokat a Ganz az egész világra exportálta. 1907-ig mintegy 30 000 hengerszék készült. A fejlesztés és a gyártás a magyar malomipar fejlődésével lépést tartva, annak világhíréhez is nagyban hozzájárult.

Mechwart másik, sorsdöntő elhatározása volt a vállalat villamos osztályának életrehívása 1878-ban. Tudatosan törekedett arra, hogy a Ganz-gyárakat világvállalattá fejlessze. Ez a törekvés vezette akkor is, amikor a cég működését az elektrotechnika területére is kiterjesztette.

Szaktudása mellett páratlan üzleti érzékének volt köszönhetö, hogy az egyre több üzemből álló vállalat gyártmányainak egész Európában, sőt a tengeren túl is piacot tudott teremteni. Amikor a századforduló idején nyugdíjba ment, a Ganz-gyárakban már közel 6000 ember dolgozott.

Meggyőződése volt, hogy a gyárnak önálló alkotásokra kell támaszkodnia, és hogy csak kiváló minőségű termékeket állíthat elő. Ezeknek az alkotásoknak a létrehozásából maga is kivette a részét, de munkatársait is erre buzdította, és sohasem riadt vissza a kockázatvállalástól sem, ha újabb gyártmányok kifejlesztése látszott szükségesnek. Mint gépészmérnököt az alapos képzettség, jó ítélőképesség és emberismeret, kiváló gyakorlati érzék jellemezte. Nagyszerű, alkotóképes szakembergárdát gyűjtött maga köré, és lehetővé tette kibontakozásukat. A gyár munkásait megbecsülte, a vállalat gyáraiban patriarchális viszonyok uralkodtak. A szociális létesítmények az akkori viszonyokhoz képest szokatlanok és mintaszerűek voltak. M. A.-t még életében számos elismerésben részesítették, és a társadalomban nagy tekintélynek örvendett.

Irodalom

NIEDERMAYER Ádám: A hengermalmászatról... Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1883.; A Wahrmann-jutalom. Akadémiai Értesítő, 1897.; Mechwart-album. Bp., 1899.; LAMBRECHT Kálmán: A magyar malmok könyve. Bp., 1915.; Műszaki nagyjaink. 2. k.

Asztalos Péter