MECHWART ANDRÁS (Schweinfurt, 1834. dec. 6. - Budapest, 1907. jún. 14.)
Bajorországi szegény családban született,
így az elemi iskola elvégzése után lakatosinasnak adták. Képességeire
felfigyeltek, és szülővárosának ösztöndíjával az augsburgi politechnikumba
került, ahol 1855-ben
szerzett mérnöki oklevelet. Négy évig egy
nürnbergi gépgyárban dolgozott, hidak,
vasúti kocsik és malomipari gépek gyártásában szerezve gyakorlatot.
1859. december 6-án lépett Ganz Ábrahám budai gyárának szolgálatába.
Ez az üzem - alapítójának a kéregöntésű vasúti
kerekek gyártására kidolgozott eljárása révén - a magyarországi
vasútépítéseknek
köszönhette lendületes fejlődését. Mechwart számos javítást eszközölt
a gyár berendezésein. Tervei alapján gőzgépeket is
kezdtek gyártani. Ganz halála után őt bízták meg az üzem vezetésével,
és 1874-1899 között vezérigazgatóként irányította
sikeresen a vállalat munkáját, amely vezetése alatt töretlenül,
gyorsan fejlődött és
több új üzemmel bővült.
1874-ben megvették F. Wegmann hengerszék szabadalmát. Ezt a szerkezetet
Mechwart többször átalakította és tökéletesítette: a Ganz-gyárban
több évtizedes hagyományokra támaszkodó kéregöntési
technológiát felhasználva, rovátkolt acélhengereket alkalmazott.
Közel hatvanféle
hengerszéket állítottak elő, jórészt tipizált
alkatrészekből. A hengerszékek tömeggyártás-szerűen, sorozatban készültek.
Ezeket és a komplett malmokat a Ganz az
egész világra exportálta. 1907-ig mintegy
30 000 hengerszék készült. A fejlesztés és
a gyártás a magyar malomipar fejlődésével
lépést tartva, annak világhíréhez is nagyban
hozzájárult.
Mechwart másik, sorsdöntő elhatározása volt a vállalat villamos osztályának
életrehívása 1878-ban. Tudatosan törekedett arra, hogy a Ganz-gyárakat
világvállalattá fejlessze. Ez a törekvés vezette akkor
is, amikor a cég működését az elektrotechnika területére is kiterjesztette.
Szaktudása mellett páratlan üzleti érzékének volt köszönhetö, hogy az egyre
több üzemből álló vállalat gyártmányainak egész Európában, sőt a
tengeren túl is piacot tudott teremteni. Amikor a századforduló idején
nyugdíjba ment, a Ganz-gyárakban már közel 6000 ember dolgozott.
Meggyőződése volt, hogy a gyárnak
önálló alkotásokra kell támaszkodnia, és
hogy csak kiváló minőségű termékeket
állíthat elő. Ezeknek az alkotásoknak a
létrehozásából maga is kivette a részét,
de munkatársait is erre buzdította, és sohasem riadt vissza a
kockázatvállalástól sem,
ha újabb gyártmányok kifejlesztése látszott szükségesnek. Mint
gépészmérnököt az alapos képzettség, jó ítélőképesség
és emberismeret, kiváló gyakorlati érzék
jellemezte. Nagyszerű, alkotóképes szakembergárdát gyűjtött maga köré,
és lehetővé tette kibontakozásukat. A gyár munkásait megbecsülte,
a vállalat gyáraiban
patriarchális viszonyok uralkodtak. A szociális létesítmények
az akkori viszonyokhoz képest szokatlanok és mintaszerűek
voltak. M. A.-t még életében számos elismerésben részesítették, és
a társadalomban nagy tekintélynek örvendett. Irodalom
NIEDERMAYER Ádám: A hengermalmászatról... Magyar Mérnök- és
Építész-Egylet Közlönye, 1883.; A Wahrmann-jutalom. Akadémiai
Értesítő, 1897.; Mechwart-album. Bp., 1899.;
LAMBRECHT Kálmán: A magyar malmok
könyve. Bp., 1915.; Műszaki nagyjaink. 2. k. Asztalos Péter