A Berlini Egyetemen doktorált 1926-ban, majd két év múlva az egyetem munkatársaként Új-Guineába és a Salamon-szigetekre vezetett expedíciót (ezt két további expedíció követte). Kutatóútjain valósággal lenyűgözte az a mód, ahogyan a földrajzi megoszlás befolyásolja az állatok fejlődését. A fajok utódfajokká való szétválásáról (a fajképzésről), ill. a kis számú egyed által létrehozott populációkról (alapító populációkról) szóló korai tanulmánya a korszerű, szintetikus evolúcióelmélet egyik vezető alakjává tették. Ez az elmélet már magába foglalja a génmutáció és -rekombináció, a kromoszómák szerkezeti és működési változásai, a szaporodási elszigetelődés és a természetes kiválasztódás biológiai folyamatait is.

 Mayr a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum madártani részlegének kurátoraként folytatta kutatásait (1932-53). Ebben az időszakban száznál több cikket és könyvet írt a madárrendszertanról, köztük a Birds of the Southwest Pacific (A Csendes-óceán délnyugati részének madarai; 1945) c. művet is. 1940-ben új faj fogalmának újfajta meghatározására tett javaslatot, ezt tudományos körökben igen kedvezően fogadták, és alkalmazásával több, korábban ismeretlen fajt sikerült felfedezni. 1953-ban a Harvard Egyetem Alexander Agassiz-állattanprofesszora lett, 1961-ben pedig kinevezték az Összehasonlító Állattani Múzeum igazgatójává, ahonnan 1970-ben ment nyugdíjba. Főbb művei többek közt: Methods and Principles of Systemic Zoology (A rendszeres állattan módszerei és elmélete; 1953, E. G. Linsley-vel és R. L. Usingerrel közösen), Animal Species and Evolution (Állatfajok és evolúció; 1963), The Growth of Biological Thought (A biológiai gondolkozás fejlődése; 1982).

KFKI Home >  História - Tudósnaptár