1993. május 2-án, 83 éves korában elhunyt a magyar és a nemzetközi botanika kiemelkedő tudósa. A nevéhez a hazai botanikai és agrobotanikai kutatás számos kiváló eredménye kapcsolódik.
Máthé Imre 1911. január 21-én született Debrecenben. Már középiskolás korában eljegyezte magát a botanikával, vagy ahogy ő nevezte, a "scientia amabilis"-sel. 1929-ben érettségizett a Debreceni Református Kollégium gimnáziumában, majd tanulmányait a Debreceni Tudományegyetemen folytatta.
Az elsőéves hallgató botanika iránti elhivatottsága korán feltűnt a növénytani tanszék professzorának, Soó Rezsőnek. Máthé Imre már 1931-től demonstrátorként, az egyetem befejezése után tiszteletbeli tanársegédként dolgozott a tanszéken. 1933-ban az Ohat-erdőcönológiai viszonyairól írott disszertációjával "summa cum laude" fokozatú bölcsészdoktori címet szerzett. Középiskolai tanári oklevelét 1934-ben szerezte természetrajz-kémia szakokból, dicséretes minősítéssel. Egyetemi oktatói tevékenysége mellett 1936-1942-ig a Debreceni Kollégium gimnáziumában tanárként is működött. A Debreceni Tudományegyetem növénytani tanszékén 1938-1941 között egyetemi gyakornokként. ill. tb. adjunktusként dolgozott. 1940-ben magántanár lett a florisztikai növényföldrajz tárgykörből.
Ez idő alatt mintegy 20 dolgozata jelent meg. Tudományos tanulmányai közül kiemelkedik a már említett Ohat-erdő vegetációjának feldolgozása mellett a Körös-vidéki liget- és szikes-erdőkbnn végzett kutatások, Magyarország növényzetének flóraelem-analízise, valamint a Tiszántúlról készült flóramű. E munkáit ma is használják a botanikával, természetvédelemmel foglalkozó szakemberek.
Máthé Imrét bízták meg a Debreceni Egyetem növénytani tanszékének és Botanikus Kertjének a vezetésével, amikor Soó Rezső 1939-ben hosszabb, ideig külföldön tartózkodott - és 1941-ben a Kolozsvári Egyetemre távozott.
A földművelésügyi miniszter 1942-ben kinevezte a Debreceni-Pallagi Mezőgazdasági Akadémiára és megbízta a növénytani előadások megtartásával. 1943-tól ott főiskolai intézeti tanár, emellett tanszékvezetője a Tudományegyetem növénytani tanszékének is. 1944-ben tanszékvezetői rk. tanárrá nevezték ki a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola növénytani tanszékére. Ezt a feladatot a háborús események miatt csak rendkívül rövid ideig tudta ellátni. Az 1944-45-ös tanévet már a Keszthelyi Mezőgazdasági Főiskolán töltötte.
Az Agrártudományi Egyetem megalakulásával, 1946-ban, annak Debreceni Mezőgazdasági Kara növénytani tanszékére nyilvános egyetemi rk. tanárrá nevezték ki. A vidéki karok megszűnésével 1949-ben került az akkor Budapesten működő Agrártudományi Egyetem növénytani tanszékére egyetemi tanárnak. 1950-től a tanszékvezetői feladatokat is ellátta. 1950-51-ben megbízták a rektori teendők ellátásával.
Értékelve addigi tudományos munkáját, 1952-ben a Tudományos Minősítő Bizottság a "biológlai tudományok doktora" fokozatot ítélte oda. A tanszékvezetői és rektori feladatok mellett volt ideje a tudományos munkára, közéleti tevékenységre, az aspiránsokkal való foglalkozásra. A Magyar Tudományos Akadémia 1954-ben levelező taggá választotta. 1955-ben a különböző kormánykitüntetések mellett Kossuth-díjban is részesült. Az 1955-56-os tanévben ismét az Agrártudományi Egyetem rektora lett.
Koholt vádak alapján 1957-ben az egyetemről távozni kényszerült és a Gyógynövénykutató Intézethez. került. Ezzel lezárul az a korszak, amelyet az. Agrártudományi Egyetemen töltött. Agrobotanikai munkássága eredményeként több mint 60 dolgozata jelent meg. Kutatási eredményei közül ki kell emelni a búza magyarországi gyomnövényeinek a származására vonatkozó vizsgálatait, valamint az öntözés és árasztás nélküli rizskísérleteket. A tanszéken elindította a hazai réttársulások kutatását. A fiatal és lelkes kutatógárdával kialakított programban szerepelt Magyarország réttársulásainak cönológiai és ökológiai feldolgozása. A tanszékvezető kényszerű távozásával és a tanszék tagjainak szélnek eresztésével ezek a kutatások ott megszűntek.
A Gyógynövénykutató Intézethez való átkerülésével egy új kutatási irányzatot kezdeményezett. A különböző vadontermő gyógynövények kémiai összetételét, hatóanyagtartalmát vizsgálta, összefüggésben a különböző ökológiai tényezőkkel Különösen értékesek a Matricaria Chamomilla-ra és a Vinca minor-ra vonatkozó vizsgálatai.
1964-ben az MTA Botanikai Kutatóintézetébe (Vácrátót) került tudományos tanácsadónak. Magyarország vegetációjának kutatása mellett egy új munkacsoport segítségével tovább folytatta a gyógynövényekkel kapcsolatos munkáit. Kutatási eredményei közül kiemelkedők a Solanum genus-ra vonatkozóak. Aktívan részt vett a Nemzetközi Biológiai Program keretében a különböző cönózisok produkció vizsgálataiban a hazai növénytársulások cönológial és ökológiai feldolgozásában.
Tudományos munkásságáért az Akadémia 1970-ben rendes taggá választotta. Egyik megteremtője - majd elnöke és haláláig aktív munkatársa volt az MTA Agrárosztálya közelében működő Kultúrflóra Bizottságnak. A "Magyar Kultúrflóra" a hazai termesztett növények monografikus feldolgozása, amely nemcsak nagy szervezőképességet igényelt, de rendkívül kemény munkát is jelentett a számára. Megjelent publikációinak (könyvek, könyvrészletek, tudományos szakcikkek) száma több mint 300. Számos akadémiai bizottságnak, hazai és külföldi tudományos egyesületnek volt a tagja. Nyugdíjba vonulása, 1981 után is aktív tagja maradt a Botanikai Kutatóintézetnek, a hazai és nemzetközi tudományos életnek. Az Agrártudományi Egyetem 1988-ban díszdoktori címmel rehabilitálta egykori rektorát.
A munkatársak, tanítványok emlékeznek a nagy tudós szeretetreméltó egyéniségére, akinek gazdag munkássága továbbra is közöttünk van.
Kovács Margit