Párizsban a Műszaki, valamint a Bányászati
Főiskolán tanult, majd egy évig a németországi
Giessenben
Justus von Liebiggel dolgozott.
A Genfi Egyetemen a kémia (1841) és az ásványtan
(1845) professzora lett, ezeket a posztokat egészen 1878-as visszavonulásáig
betöltötte. Fontos ásványtani eredménye
volt a szilícium-dioxid képletének (SiO2)
megállapítása. Sziliko-volfrámsavat állított
elő; ez volt az egyik első összetett szervetlen sav.