Reáliskolai érettségi vizsgát tett, majd a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karának hallgatója volt, de diplomát nem szerzett, mert az egyetemi tanulmányainak befejezése előtt, 1894-ben már az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet kötelékébe lépett. Konkoly-Thege Miklós igazgató felismerte benne az éleslátású, nagy műszaki érzékkel rendelkező szakembert. 1899-ben Ógyallára helyezte, ahol tág lehetősége nyílt a műszerek szerkesztésére és tervezésére. Marczell tervei szerint épült fel Ógyallán az európai hírű meteorológiai, földmágnességi, később földrengési obszervatórium, melynek első főnöke is volt 1904-ig.

Amikor felmerült annak gondolata, hogy a Tátrában hegyi obszervatóriumot létesítsenek, tervezését Marczellra bízták. 1910-ben a Dobsinai jégbarlangban észlelőállomást állított fel, és a jégbarlang áramlási és hőmérsékleti viszonyait tanulmányozta. Münchenben műszer-hitelesítő szekrényt tervezett és kivitelezett. A magyar meteorológiai múzeum őre is volt egy ideig.

1912-ben megszervezte hazánk részvételét a nemzetközi aerológiai kutatásokban. 1913. január 1-jén Budapesten felszállt az első pilot szélmérő ballon, majd január 3-án levegőbe emelkedett az első műszeres léggömb. Mindez az ő érdeme volt. Ezzel vette kezdetét hazánkban a sztratoszféra-kutatás.

Az első világháborúban ő vizsgálta és hitelesítette a hadsereg magasságmérőit, sőt az olasz fronton szélméréseket végzett, segítve ezzel a repülők harci feladatait. 1927-ben az Aggteleki barlangban végzett hőmérsékleti és áramlási vizsgálatokat. A Laki-hegyi rádiótorony felállításakor 1933-ban - a torony tetejére, 300 m magasban saját kezűleg szélmérő műszert szerelt. Marczell indította meg hazánkban a földiáramok, a légköri elektromossági, valamint a napsugárzási kutatásokat. Belgrádban megszervezte a földmágnességi méréseket.

1927. szeptember 29-én az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet aligazgatója lett. 1933-ban a kormányzó az intézet igazgatójává nevezte ki. 1934. április 30-án nyugalomba vonult, de továbbra is rendszeresen bejárt az intézetbe és a fiatalok tanácsadója lett. Néhány önálló kiadványa jelent meg. Cikkeit "Az Időjárás" közölte 1897-től 1942-ig, csaknem minden évben egyet-egyet, összesen harmincat. Több dolgozata látott napvilágot a Földrajzi Közleményekben is.

A Magyar Meteorológiai Társaság választmányi, majd levelező tagja, a Magyar Földrajzi Társaság levelező tagja, az Organisation Météorologique Internationale Magaslégkörkutató Bizottságának tagja volt.

Irodalom

RÉTHLY Antal: M. Gy. emlékezete. Az Időjárás, 1943.; SZEPESINÉ LŐRINCZ Anna (szerk.): Fejezetek a magyar meteorológia történetéből 1870-1970. Bp., 1970.