Norvég asztrofizikus
Az osloi egyetemen tanult, 1920-ban Niels Bohr mellett dolgozott. Elsőként foglalkozott a Bohr-féle atommodell alkalmazásával a csillagok fizikai sajátságainak leírásában, ezzel a munkájával a modern elméleti asztrofizika egyik megalapozója. Elméleti asztrofizika c. munkája (1936) a korszerű asztrofizika fontos kézikönyve volt. Az oslói napfizikai obszervatórium megalapítója, az elméleti asztrofizikai intézet vezetője. A 30-as években jelentős szerepet játszott az ún. Osloi differenciálanalizátor megépítésében, amely abban az időben a világon a legnagyobb ilyen berendezés volt. A Szent Olaf Rend kitüntetettje, nevét az 1646.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)

Matematika- és fizikatanár, amatőrcsillagász, főgimnáziumi igazgató
Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, ahol a mennyiségtan, természettan és az ábrázoló mértanból tanári képesítést szerzett. 1872-82-ig a pozsonyi városi reáliskolában tanított, 1882-től pedig pozsonyi gimnázium tanára. 1896-tól igazgató a pozsonyi Katholikus Főgimnáziumban és amatőrcsillagász. Jól berendezett magán-csillagvizsgálója volt, tevékenyen részt vett a Pozsonyi Természettudományi és Orvos Egyesület munkájában, ahol számos csillagászati előadást tartott, és cikkeket írt az egyesület közlönyébe. Rendszeres "hullócsillag" megfigyeléseket végzett az ógyallai obszervatóriummal együtt.

Vízépítő mérnök, folyamszabályozó mérnök
Mérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte 1881-ben. Az 1879. évi árvízkatasztrófa után újjászervezett vízügyi szolgálat egyik vezetője: a tiszai kotrások főmérnökeként megszervezte és irányította a tiszai állami kotróparkot Szeged (illetve Tápé) székhellyel. Ezzel lehetővé vált a Tisza-szabályozás gyors és sikeres befejezése. Utóbb magánmérnöki irodát nyitott. 1890-től 1898-ig Luther Hugó helyettese, illetve megbízottjaként az Al-Duna-szabályozási munkálatok közvetlen vezetője. A munkálatok gépészeti berendezéséről szóló tanulmányát a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1898-ban Hollán-pályadíjjal jutalmazta. A 20. század első évtizedében nagy propagandát fejtett ki a Duna-Tisza-csatorna és a soroksári Duna-ág csatornázása érdekében.

Orvos, botanikus, egyetemi tanár
A budapesti egyetemen 1889-ben orvosi diplomát szerzett. Rövid orvosi működése után 1886-tól haláláig, a budapesti Vetőmagvizsgáló Állomás (később Intézet) vezetője volt. 1915-ben átmenetileg megbízták a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet vezetésével is. 1897-ben a budapesti egyetemen magántanár lett a phytographia tárgykörből, 1927-től a szegedi egyetemen címzetes tanár. Alelnöke, majd társelnöke volt a Természettudományi Társaság Növénytani Szakosztályának. Főként mezőgazdasági növénytannal, a vetőmagvak és a növénynemesítés élettani alapjaival foglalkozott. A vetőmagvizsgálat egyes nemzetközi módszereit ő, ill. a vezetése alatt széles körben elismert intézet dolgozta ki. Legjelentősebb flórakutató munkássága. Elsősorban Magyarország, a Balkán és Kelet-Európa flóráját kutatta. 300 000 példányt tartalmazó herbáriumát a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. Megindította és 1902-től haláláig szerkesztette a Magyar Botanikai Lapokat. Szakfolyóiratokban 1000-nél több tanulmánya és ismertetése jelent meg. 1916-tól az MTA tagja.

Fémkohómérnök, műegyetemi tanár
1902-ben a selmecbányai akadémián kohómérnöki oklevelet nyert. Ezt követően Kapnikbánya, Alsófernezely, majd Zalatna fémkohóinál működött. 1913-tól a selmecbányai akadémia, majd a soproni főiskola fémkohászati tanszékének tanára. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemnek megalakulásától haláláig tanára volt. Eljárást dolgozott ki a poralakú félkoksz darabos házi tüzelőszerré alakítására. Foglalkozott a recski érc gazdaságos felhasználásával is. Romwalter Alfréddal közösen kutatta a hazai vasban dús bauxitok hasznosításának kérdését. Módszert dolgozott ki a csucsomi aranytartalmú antimonszínpor és a Nagybánya környéki aranytartalmú piritszínporok feldolgozására. Technikatörténeti kérdések is érdekelték.

Orvos, fiziológus, egyetemi tanár
Oklevelét 1923-ban a budapesti egyetemen szerezte. 1930-ban. Válogatott fejezetek a kórélettan köréből c. dolgozatával egyetemi magántanári képesítést kapott. 1926-27-ben állami ösztöndíjjal a párizsi egyetemen, a következő két évben Rockefeller-ösztöndíjjal a Harvard Egyetem élettani intézetében folytatott kutatásokat, majd Angliában és a skandináv államokban tett tanulmányutat. 1932-től haláláig a debreceni egyetem tanára és az Élettani és Általános Kórtani Intézet igazgatója. Tudományos munkásságából kiemelkedőek az ellenanyagok unitarizmusára és a lipoidok immunológiai szerepére vonatkozó megállapításai. Biológiailag aktív gyököt tartalmazó mesterséges konjugált fehérjék előállításával a kísérleti és gyakorlati terápia új lehetőségeire mutatott rá. Eredményes kutatásokat végzett a vérkeringés szabályozása terén a neurohumorális kompenzáló mechanizmusok működésének felderítésével. 1948-tól az MTA tagja.

Pedagógus, matematika- és fizikatanár
Szegényparaszti családból érkezve, a kisújszállási református gimnázium igazgatójának pártfogásával sikeresen folytatta egyszer már kényszerűségből abbahagyott gimnáziumi tanulmányait. Innen indulva, az Eötvös Collegium nemfizető tagjaként sikerült matematika-fizika szakos tanári oklevelet szereznie a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Utána tanárként tért vissza régi iskolájába. 1936-ban a debreceni egyetemen pedagógiából doktorált. 1944-ben a debreceni gyakorló gimnáziumba nevezték ki, innen került 1954-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógia tanszékére, ahol 1965-ben szerezte meg a neveléstudomány kandidátusa fokozatot. Főleg az erkölcsi neveléssel, benne a büntetés és a jutalmazás szerepével foglalkozott. (Dr. Radnai Gyula)

Matematikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, majd a debreceni Tudományegyetemen folytatta. Budapesten Fejér Lipót, Rados Gusztáv, Tangl Károly, Fröhlich Izidor tanították. Matematika-fizika szakos tanári diplomáját 1931-ben szerezte meg, az egyetemen maradt díjtalan gyakornoknak, ill. előadásokat tartott a Tanárképző Intézetben a matematika-fizika szakos tanárjelölteknek. 1941-től rendes tanár a debreceni Fazekas Gimnáziumban. Az 1942/43. tanévet ösztöndíjjal Bécsben töltötte. 1946-tól külső előadó az egyetemen, 1951-től adjunktus, 1953-tól docens, 1965-66-ban az egri Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára, 1970-től egyetemi tanár. Tudományos kutatásainak a tárgya az iterációelmélet.

Fizikus, egyetemi tanár
A gyöngyösi, akkor Koháry István nevét viselő gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, s a budapesti, akkor Ady Endréről elnevezett, volt piarista gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Fizikusi diplomáját Budapesten szerezte, de már a diplomaszerzés évében bekapcsolódott a hazai uránlelőhelyek kutatásába, melyet Szalay Sándor irányított Debrecenből. A Csillebércen épülő kísérleti atomreaktor vonzotta a Központi Fizikai Kutatóintézetbe, ennek munkatársa maradt kutatói pályafutása végéig. Számos külföldi munkahelye közül a koppenhágai Niels Bohr Intézet volt legnagyobb hatással elméleti fizikai fejlődésére. 1967-68-ban a dubnai Egyesített Magkutató Intézetben dolgozott, majd 1971-ben megszerezte a fizikai tudományok doktori fokozatát. 1979-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1986-ban pedig egyetemi tanár Debrecenben, az elméleti fizikai tanszék élén. A rendszerváltozás idején - már mint az MTA rendes tagja - főigazgatóként vezényelte le a KFKI teljes szerkezeti átalakítását. Számos kitüntetést kapott fizikusi munkásságáért, az 1960-as Schmid Rezső-díjtól kezdve a 2010-ben kapott Wigner Jenő-díjig. Közvetlen, baráti stílusa tette közkedveltté munkatársai körében, akik közül számosan köszönhették neki tudományos karrierjük támogatását, de szoros kapcsolatot ápolt a határon túli magyar fizikusokkal is. A felé sugárzó szeretetet és megbecsülést jelzi, ahogyan a fiatalabb tudós generáció hívta, s mind a mai napig emlegeti: ő volt "Lovas bátyó". (Dr. Radnai Gyula)

Német matematikus
Neve egyes forrásokban "Riese" alakban is előfordul. Bár nincs adat arról, hogy egyetemet végzett volna, számos kapcsolata volt egyetemi körökkel, ami hasznára vált. Udvari aritmetikus volt több középnémet városban, majd 1523-ban bányafelügyelő lett Annabergben. 1539-ben megkapta a "szász választófejedelmi fő-aritmetikus"-i címet. Hírnevét a számolásról írt tankönyveinek köszönheti, melyeket mindenki számára írt. Újdonságnak számított, hogy az összeadáson, kivonáson és szorzáson kívül az osztást is leírta, mivel az osztást akkor csak egyetemeken tanították. Ugyancsak újdonságszámba ment az arab számok ismertetése is. Könyveinek elterjedéséhez hozzájárult, hogy német nyelven írta őket, és azok nyomtatásban is megjelentek. Könyveit hosszú ideig használták. Még ma is szokás német nyelvterületen egy jól elvégzett számolásra mondani, hogy "Adam Ries szerint" történt.

Angol fizikus
1880-tól haláláig a fizika professzora volt a Mason Science College-ban, a Birmingham-i egyetem elődjén. Ő dolgozta ki az elektromágneses térre vonatkozó, róla elnevezett elméletet. Ennek keretében bevezette az ún. Poynting-vektort, vagy energiasugárzási vektort, melynek nagysága az energiaáramlás áramsűrűségét, iránya pedig az energiaáramlás irányát adja. 1893-ban új módszerrel megmérte a Newton-féle gravitációs állandót. 1903-ban megmutatta, hogy ha egy naprendszerbeli kicsiny égitest (meteoroid, bolygóközi porszemcse) napfényt nyel el, majd azt (általában más hullámhosszon) újból kisugározza, akkor ez az égitestre a mozgás érintőjének irányában ható fékező erőt okoz. Robertson 1937-ben ezt a hatást számításokkal részletesen nyomon követte, ezért a jelenséget azóta Poynting-Robertson hatásnak nevezik. A Holdon egy krátert neveztek el róla.

Brit fizikus, feltaláló, matematikus
Londonban bányamérnöki végzettséget szerzett. 1897-ig a Royal College of Science-en tanított, South Kensingtonban. Ezután a londoni gázszolgáltató vállalatnál működött szakértőként 1943-ban történt nyugdíjbavonulásáig. Több műszer fejlesztésével szerzett elismerést. Legfigyelemreméltóbb eredménye a gravitációs állandónak az előzőnél pontosabb megmérése volt 1897-ben. A nagyobb pontosságot azzal érte el, hogy a Cavendish-ingában kvarcszálakat használt.

Német szerves kémikus, Nobel-díjas
Tanulmányait Breslauban, Lipcsében, Karlsruheban végezte, e mellett apjának vegyi gyárában is szerzett gyakorlatot, majd a hannoveri technikai főiskolán magántanár lett. Az 1910-es évektől foglalkozott azzal, hogy a szén cseppfolyósításával, nagy nyomáson és hőmérsékleten végzett hidrogénezésével folyékony szénhidrogéneket, azaz mesterséges üzemanyagot nyerjen. 1913-ban egy esseni cég laboratóriumának vezetését vette át, majd Mannheimben üzemet állítottak fel módszere tökéletesítésére. 1925 körül szabadalmait az az I.G. Farben cég vásárolta meg és hasznosította a továbbiakban. A Nobel-díjat 1931-ben megosztva kapta C. Bosch-sal a nagynyomású kémiai eljárások felfedezése és kifejlesztése területén végzett munkáért. A későbbiekben a fa kémiai értékesítésével, a benne lévő emészthetetlen cellulózanyagoknak emészthető szénhidrátokká való gazdaságos átalakításával foglalkozott. Ezzel az eljárással az értéktelen hulladékfából értékes takarmánycukrot nyert ki, az eljárás azonban nem bizonyult kellően gazdaságosnak.

Német-amerikai fizikus
Bonn, Frankfurt, Göttingen, München, Párizs egyetemein tanult, Münchenben doktorált. 1921-ben. Rockefeller kutatói ösztöndíjjal dolgozott Zürichben és Rómában, tanított a berlini egyetemen. 1927-ben, Walter Heitlerrel együtt kidolgozta a hidrogénmolekula első kvantummechanikai tárgyalását. 1933-tól 1936-ig Oxfordban kutatott az Imperial Chemical Industries ösztöndíjával, majd a párizsi egyetemre ment, ahol kutatási igazgató lett. A homopoláros molekulák kötéseiről alkotott elmélete a hidrogénmolekula modern kvantumelméleti tárgyalásának a kezdetét jelentette, a modern kémia egyik legfontosabb eredményének tekintik. Testvérével, Heinz Londonnal dolgozta ki 1935-ben a szupravezetés fenomenologikus elméletét. 1939-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. A Duke Egyetemen (Durham, North Carolina) az elméleti kémiatanszék professzora lett, 1953-tól a kémiai fizika "James B. Duke" professzora volt. 1945-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. Ő volt az első amerikai állampolgár, akinek munkásságát a Holland Királyi Tudományos Akadémia Lorentz-érmével ismerték el.

Zoológus, műegyetemi tanár
1859-ben a bécsi egyetemen szerzett természetrajztanári oklevelet. Ungváron, 1861-től a budai gimnáziumban tanár, 1864-től a József Nádor Műegyetemen az állat- és növénytan és az áruismeret tanára. Később csak az állattani tanszéken működött. 1884-86-ban az egyetem rektora. Főként haltenyésztési és méhészeti munkássága jelentős. A szociál-darwinizmus első képviselője volt Magyarországon. 1871-ben az MTA megbízásából a Magas-Tátra zoológiai viszonyait kutatta. Az Országos Méhészeti Egyesület szervezése az ő érdeme volt. 1881-től az MTA tagja.

Matematikus, egyetemi tanár
1934-1938-ig Pásztón, 1938-1942-ig a Debreceni Piarista Intézetben, 1942-1945-ig a Kassai Kereskedelmi Főiskolán középiskolai tanár volt. 1945-től a debreceni egyetemen a valószínűségszámítási és alkalmazott matematikai tanszéken tanított, 1974-től egyetemi tanár, 1980-tól tudományos tanácsadó, 1994-től professzor emeritus. 1966-1969 között a KLTE TTK dékánja volt. Kezdetben számelméleti és algebrai kérdésekkel foglalkozott. Elismertek mátrixelméleti eredményei. Ezek egy része fő kutatási területével, a valószínűségszámításban és a matematikai statisztikában felmerült kérdésekkel kapcsolatos. Az exponenciálisan konvex és a totálisan pozitív függvények osztályát kiterjesztette, és ezek segítségével új eredményekhez jutott a születési és halálozási folyamatok analitikus elméletében. Újabban a sztochasztikus mátrixok permanenseivel kapcsolatos azonosságokat és egyenlőtlenségeket, ill. az eloszlásfüggvények felbonthatósági kérdéseit vizsgálta. 1987-től az MTA tagja.

Francia matematikus, filozófus
Korán feltűnt nagy matematikai tehetségével. Első művei matematikaiak voltak s Lagrange elismerését vívták ki. 1769-ben már akadémikus, 1777-ben az akadémia örökös titkára. Munkatársa volt a híres Encyclopédie-nek is, közben filozófiai műveket is írt. Legfontosabb matematikai eredményeit a differenciálegyenletek elméletében és a valószínűségszámításban érte el. Részt vett a francia forradalomban. XVI. Lajos szökésekor nagyszerű beszédet mondott a királyság ellen, ezért igen ünnepelték sőt a törvényhozó gyűlés elnöke lett. A girondisták bukása után azonban el kellett bujdosnia. Bujdosása alatt írta meg legnépszerűbb történet-filozófiai művét: Az emberi elme haladásának történeti vázlata. Végül azonban felismerték s elfogták. Másnap börtönében öngyilkosságot követett el.

Orvos, egyetemi tanár
1795-ben sebészeti és szülészeti, 1797-ben a pesti egyetemen orvosdoktori oklevelet szerzett. 1793-1797-ig Stahly György sebészprofesszor mellett segéd, ezután Kőszeg város tisztiorvosa. 1799-től a sebészet és szülészet adjunktusa és helyettes tanára a pesti egyetemen, 1803-1826-ig a sebészet tanára. 1813-14-ben az egyetem rektora. 1809-10-ben a nemesi felkelés idején katonai főorvos. A hadikórházak működéséről 1810-ben jelentést adott ki. Tanári és katonai érdemeiért több kitüntetésben részesült.

Botanikus, történetkutató, filológus
1823-ban a pesti egyetemen filozófiából doktorált. 1828-ban a bécsi udvari könyvtárban nyert alkalmazást; az ókori latin klasszikusokkal, középkori latin szerzőkkel, a kínai nyelvvel (ő írta német nyelven az első kínai nyelvkönyvet) és magyar történeti forrásokkal foglalkozott. Érdeklődése mindinkább a botanika felé fordult. 1836-ban a bécsi udvari természetrajzi múzeum növénytani gyűjteményének őre lett. Új növényrendszere általános elismerést váltott ki. Ebben először osztotta fel a növényvilágot telepes és száras növényekre. 1840-ben a bécsi egyetem növénytan tanárává és a botanikus kert igazgatójává nevezték ki. Tagja volt az osztrák és a német parlamentnek. A forradalmi fiatalok fellépése miatt elmenekült Bécsből, és csak 1848 késő őszén tért vissza. A magyar történeti források kutatása miatt az udvar magyar-barátsággal vádolta, ezért öngyilkos lett. Nagy értékű (36000 Ft) könyvtárát és növény gyűjteményét már korábban az államnak ajándékozta.

Geofizikus
1933-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet a budapesti tudományegyetemen. A MAORT (Magyar Olajipari Rt.) alkalmazásába került és bekapcsolódott a dunántúli geofizikai kutatásokba. 1938-ban a Graz környéki Eötvös-inga méréseket irányította. Külföldi tanulmányutakon vett részt. A 40-es években az egész Dunántúlra kiterjedő gravitációs alaphálózatot létesített. A MAORT államosítása után az Eötvös Loránd Geofizikai Intézethez került, ahol a gravitációs osztály vezetője lett. A Nagylengyel környéki gravitációs kutatásainak eredményeként kőolajmezőt tártak fel, ezért 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1959-62-ig Kínában volt geofizikai tanácsadó. Hazatérése után az OKGT (Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt) geofizikai kutatási üzemének gravitációs osztályát vezette 1970-ig. Ezekben az években fő kutatási területe a közép-európai kéregszerkezet gravitációs anomáliák alapján történő vizsgálata.

Vegyészmérnök
Vegyészmérnöki diplomáját a bukaresti II. Károly Király Műegyetemen szerezte 1940-ben. Doktori értekezését a berlini műegyetemen készítette el. 1949-ben nevezték ki a Magyar Állami Szénbányák vezérigazgatójának és a Nehézipari Minisztérium ipari csoportfőnökének. 1950-1953, ill. 1960-1963 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1955-1959 között a KGST moszkvai képviselő helyettese volt. 1980-ig töltötte be az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettesi tisztségét. Munkaterülete főként az energiahordozók termelése és felhasználása volt, de jelentős szerepet játszott a magyar-szovjet alumínium-timföld-egyezmény megalapozásában is. 1949-től az MTA tagja.

Dán csillagász
Fiatalon órásmesterséget tanult, matematikai tehetsége korán feltűnt. H. C. Schumacher csillagász a dán király pártfogásával tovább taníttatta, és 1821-ben az akkor alapított altonai obszervatórium asszisztenseként maga mellé vette. 1825-től a Gotha-i Seeberg obszervatórium igazgatója, itt maradt élete végéig. Bár több jelentős obszervatóriumba is kapott meghívást, ezeket visszautasította. A klasszikus elméleti csillagászattal, az égimechanikával foglalkozva elnyerte a berlini Akadémia nagydíját a Jupiter és Szaturnusz bolygók pályamódosulásának számításával (1830), majd a bolygóknak az üstökösök mozgására gyakorolt pályamódosítását vizsgálta. Legjelentősebb munkája a Hold mozgásának elméleti kidolgozása. Mivel a pontos hold-helyzetek nagyon fontosak voltak a tengerészeti helymeghatározásban, az angol Admiralitás ösztöndíjjal támogatta munkáját. Jelentősen pontosította a Nap-Föld távolság értékét. A londoni Királyi Csillagászati Társaság aranyéremmel (kétszer is, 1842-ben és 1860-ban), és a Copley-éremmel jutalmazta. Nevét egy Hold-kráter örökíti meg. (Bartha Lajos)

Orvos, belgyógyász
Orvosi oklevelet a budapesti tudományegyetemen szerzett 1933-ban. 1940-41-ben Szent-Györgyi Albert mellett folytatott biokémiai kutatásokat Szegeden. 1950-től a József Attila Kórház, 1952-től a Margit Kórház belgyógyász, később igazgató főorvosa volt. 1958-ban ösztöndíjasként a Cambridge-i Biokémiai Intézetben dolgozott. Hazatérve átvette a János Kórház II. belgyógyászati osztályának vezetését. 1976-ban c. egyetemi tanári kinevezést kapott. Több hazai tudományos társaság tagja volt. Fő kutatási területe az endokrinológia, a hormonkutatás, elsősorban az agyalapi mirigy és a mellékvese működésének vizsgálata. Először kezelt emberi növekedési hormonnal törpenövést hazánkban. Foglalkozott az elhízás és a cukorbetegség problematikájával.

Német fizikus
A münsteri egyetem kémia- és fizikaprofesszoraként működött 1879-ig, amikor egy önálló kémia tanszék létrehozása lehetővé tette, hogy a továbbiakban, 1890-ben történt nyugdíjbavonulásáig csak a fizika oktatásával foglalkozzék. Korai munkáiban a foszfor és a szelén allotróp módosulatainak tulajdonságait vizsgálta. Az elektrokémiai reakciók vizsgálata során megállapította, hogy az elektrolit oldatokban egyes ionok gyorsabban mozognak. Méréseivel nagy pontossággal határozta meg az egyes ionok általa bevezetett ún. átviteli számát. Gőzök és gázok spektrumait, valamint a gázokban lejátszódó elektromos jelenségeket vizsgálva megkonstruálta az erősen ritkított gázokat tartalmazó Hittorf-csövet. Ezzel tanulmányozta azt a Plücker által 1859-ben felfedezett sugárzást, melyet később katódsugárzásnak neveztek el. 1869-ben rájött, hogy a katódsugárzás során a katódról kilépő részecskék a különböző anyagi minőségű és nyomású gázokban eltérő fényjelenségeket hoznak létre. Észrevette, hogy ha a katódsugarak útjába egy tárgyat helyezünk, akkor a tárgy mögött az ernyőn megjelenik a tárgy árnyéka, tehát a katódsugarak egyenes vonalban terjednek. Ezek a kutatásai nagyban hozzájárultak a röntgensugarak későbbi felfedezéséhez, valamint előkészítették a vákuumdióda későbbi feltalálását is.

Tudós, feltaláló, polihisztor
Tanulmányait szülővárosában Pozsonyban, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Filozófiát, jogot tanult, a rézmetszést gyakorolta, de a matematika és a fizika is érdekelte. Mária Terézia törvénykönyvének sikeres németre fordítása után a királyi kamarához került. Rendkívül sokoldalú tehetség volt, különösen találmányai és mechanikai alkotásai révén vált híressé. Vízemelő gépe látta el a schönbrunni szökőkutakat. Tökéletesítette a gőzgépet és megszerkesztette a gőzturbina ősét, beszédutánzó gépet épített 1778-ban és írógépet vakok részére. Ő vezette a budai Várszínház építési munkálatait. Legismertebbé sakkozó gépe tette 1769-ben, holott az csak Mária Terézia parancsára készített szellemes játékszer volt. Nagy nyelvtehetség volt, nyolc nyelven írt, beszélt és olvasott. Az emberi beszéd szerkezetéről írt tanulmánya az újabb fonetika alapja. Színdarabokat, zeneműveket és verseket is írt, melyeket korában sikerrel adtak elő.

Műkedvelő csillagász, földbirtokos
Birtokának korszerű vezetése mellett vadászsporttal és a mezőgazdasági berendezésekkel foglalkozott, Konkoly Thege Miklós példájára, és talán tudomány kedvelő feleségének, Dégenfeld-Schomburg Berta grófnő biztatására is 1885-ben jól felszerelt magáncsillagvizsgálót létesített kiskartali birtokának parkjában. Főműszere egy 19 cm-es Merz - Cooke refraktor volt. A kiskartali magánobszervatórium irányítására Kövesligethy Radót kérte fel. Főként a budapesti Tudomány Egyetem tanárjelöltjei és néhány fiatal tanár végzett itt észleléseket, maga Podmaniczky G. is részt vett a megfigyelő munkában. A megfigyeléseket rendszertelenül megjelenő kiadványokban tették közzé. Főleg bolygó, üstökös és változócsillag vizsgálatok történtek Kiskartalon. 1919-ben a vörös-katonák majd a megszálló román hadsereg több műszerét elrabolta, a csillagdát erősen megrongálta. Felszerelését 1922-ben az akkor berendezett Budapest - Svábhegyi Csillagvizsgálónak adományozta, a nagy refraktor négy évtizeden át volt használatban. (Bartha Lajos)

Geofizikus
Cegléden érettségizett a Kossuth reálgimnáziumban 1937-ben. Ugyanebben az évben jelentkezett az Eötvös Collegiumba, ahol a fejkopogtató tanárok (matematikából Veress Pál, fizikából Császár Elemér) első helyen javasolták felvételét. Még Szabó Miklós, a Collegium akkori igazgatója is meghallgatta, majd a tanárok véleményével egyetértve felvette. Matematika-fizika szakon végzett Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen úgy, hogy matematikából és fizikából is mind az alapvizsgán, mind a szakvizsgán kitűnőre vizsgázott. Fizikából Ortvay Rudolf vizsgáztatta, aki felajánlott számára egy tanársegédi állást az elméleti fizikán. Ezt nem fogadta el, jobb anyagi lehetőségekkel járó foglalkozást keresett. Így lett geofizikus az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben, ahol a hazai szeizmikus műszerek fejlesztésébe kapcsolódott be. A Vízügyi Tudományos Kutatóintézet (VITUKI) Mélységi Vízkutatási Osztályán a felszíni geofizikai (geoelektromos) mérőcsoportot vezette. (Dr. Radnai Gyula)

Angol matematikus és asztrológus
Korának egyik legtanultabb embere. Cambridge-ben, és Louvain-ban folytatta matematikai és csillagászati tanulmányait, Gemma Frisius-szal szoros barátságot kötött. 1550-ben Párizsban az Egyetemen nagy érdeklődést keltő előadásokat tartott Euklidesz Elemeiről, professzori állást is ajánlottak neki, de ezt nem fogadta el. Visszatért Angliába, ahol arisztokraták, tengeri kereskedelemmel foglalkozó társaságok, majd I. Erzsébet alatt a királyi udvar tanácsadója lett navigációs és más kérdésekben, térképeket is készített, szaktudását többen hasznosították az angol felfedezők közül. (Ő vezette be a Brit Birodalom kifejezést.) Egyidejűleg csillagászati tanulmányai nyomán asztrológiával is foglalkozott, nem érzett ellentmondást a két terület között. Pályafutásának második részét már túlnyomóan a mágiának és hermeticizmusnak szentelte. Európában, Csehországban és Lengyelországban királyi udvarokban tartott demonstrációkat. 1584-ben Magyarországon is végzett - sikertelen - aranycsinálási kísérleteket. Övé volt korának legnagyobb könyvtára. Mária királynőnek nemzeti könyvtár alapítását, Erzsébet királynőnek a Gergely-féle naptárreformhoz hasonló reform bevezetését javasolta, mindkettőt eredménytelenül.

Német matematikus
Családjának anyagi helyzete nem tette volna lehetővé továbbtanulását, azonban egy jóbarát segítségével 1877-ben beiratkozhatott a müncheni egyetemre, ahol Felix Klein tanítványa lett. 1880-ban Klein a lipcsei egyetemre távozott, Hurwitz követte, és itt doktorált 1881-ben. 1884-ben rendkívüli professzor lett a königsbergi egyetemen. 1892-ben elfogadta a zürichi politechnikum - a mai Eidgenössische Technische Hochschule elődje - meghívását és itt működött élete hátralévő részében. Meghívást kapott ugyan a göttingeni egyetemre, de ezt Zürich iránti lojalitásból visszautasította. Legfontosabb eredményeit a Riemann-felületek vizsgálatának területén, a komplex függvénytanban és az algebrai számelméletben érte el. Számos fontos tétel és matematikai fogalom fűződik a nevéhez, így többek között nevét viselik a Hurwitz-polinomok, a Hurwitz-féle automorfizmus tétel, és a Hurwitz-kvaterniók.

Amerikai fizikus
A Franck-Condon-elv egyik névadója. Kvantummechanikai módszereket alkalmazott az atomok és atommagok tulajdonságainak feltárására. A II. világháború alatt fontos szerepe volt az atomenergia-termelés, valamint a radar kifejlesztésében. 1943-ban segített J. Robert Oppenheimernek, hogy összetoborozzák azt a csoportot, amely kifejlesztette az első atombombákat az új-mexikói Los Alamosban. 1946-ban tanácsadója volt annak a szenátusi bizottságnak, amely az Atomenergia Bizottságot létrehozó törvényt készítette elő. Az atomenergia civil ellenőrzéséért folytatott küzdelem reakciójaként sok támadás érte a képviselőház Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottsága részéről, amelynek tagjai a civil ellenőrzés egyik legerősebb ellenzői voltak. 1945 és 1951 között Condon a Nemzeti Szabványügyi Hivatal igazgatója volt, elnöke lett az Amerikai Fizikai Társaságnak 1946-ban és az Amerikai Tudományfejlesztési Társaságnak 1953-ban. 1966-ban a légierő a repülő csészealjakat vizsgáló program igazgatásával bízta meg, ebből született a Condon-jelentés.

Állatorvos, egyetemi tanár
1810-től a győri püspökség uradalmi írnoka volt, 1814-től filozófiát és 1816-tól Pesten és Bécsben orvostudományt hallgatott. 1822-ben megszerezte az orvosi és az állatorvosi diplomát. 1823-ban a bécsi állatorvosi intézetben állatsebészetet és állategészségügyi törvénytant adott elő, 1826-ban a pesti állatorvosi intézet igazgatója lett. 1835-től egyetemi tanár az orvostudományi karon. Munkatársai Bugát Pál és Schedel Ferenc voltak. Az Orvosi Tárban és a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg a cikkei. Részt vett az orvosi műszótár szerkesztésében. Több szakkönyvet fordított magyarra. 1832-től az MTA tagja.

Evangélikus lelkész, tanár, filológus, történelmi-földrajzi kutató
A magyar nyelv jó elsajátítására Veszprémben és Pápán tanult, 1704-7 között a Halle-i egyetemen teológiát és orvostudományt tanult. Hazatérve 1709 és 1713 között Besztercebányán evangélikus lelkész és tanár, 1714-től a pozsonyi evangélikus gimnázium igazgatója, 1719-ben a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé választották. Az uralkodó támogatásával megkezdte a megyénként rendezett földrajzi és történelmi adatok közzéadását (latin nyelven). Nagyszabású műve, a Notitia Hungariae novae historico-geographica (Az új Magyarország történeti földrajzi leírása) megjelent kötetei 10 megye leírását tartalmazzák, a többi kötet kéziratban maradt. Munkatársa volt Mikoviny Sámuel, aki a térképeket készítette. Bár Bél Mátyás egyformán jól ismerte és használta a magyar, szlovák és német nyelvet, minden művét latinul írta. Művei Magyarország történeti földrajzi kutatásának máig nélkülözhetetlen forrásai. Megkezdte a kéziratos történelmi források nyomtatott közlését. Megalapította a modern magyarországi államismereti és országleíró kutatást. A besztercebányai egyetemet róla nevezték el (Univerzita Mateja Bela). (Bartha Lajos)

Német származású orosz kémikus
Dorpatban tanult, gyógyszerész lett, később a Dorpati és a Kazáni Egyetemen kémiát és gyógyszerészetet tanított. A platinacsoportba tartozó fémek - az ozmium, a palládium, az iridium és a ódium - kutatásában ért el eredményeket. 1844-ben felfedezte a ruténiumot a szentpétervári platinafinomító hulladékában és Oroszország latin nevéről nevezte el.

Francia matematikus
Az École Polytechnique-en tanult. 1838-ban az École Polytechnique tanára lett. 1850-ben a College de France matematika tanszékének vezetője, majd 1857-ben a Faculté des Sciences-en a mechanika tanszék vezetője lett. A számelméletben, a differenciálegyenletek elméletében, a differenciálgeometriában és a komplex függvénytanban is bizonyított fontos eredményeket. 1844-ben igazolta a transzcendens számok létezését, és végtelen sok ilyen számot konstruált, ezek az úgynevezett Liouville-számok. Számos tétel és elmélet fűződik a nevéhez, így a Sturm-Liouville elmélet, mely az integrálegyenletek bizonyos típusának megoldásában játszik fontos szerepet.

Osztrák fizikus
Tanulmányait Bécsben és Zürichben végezte, 1871-ben szerzett oklevelet. 1871-1874-ig Kundt tanársegéde volt Würzburgban, később Strasbourgban. 1874-től a bécsi egyetem magántanára, 1879-1891-ig a kísérleti fizika tanára, 1891-ben Loschmidt távozása után elnyerte a bécsi egyetem megürült tanszékét. 1886-tól a bécsi császári akadémia levelező tagja. Exner számos tanítványából lett később tekintélyes professzor, köztük Erwin Schrödingerből, aki Exner asszisztense is volt. Exner a fizika számos területén ért el eredményeket. Az elektrokémiában a galvánelemek, illetőleg az érintési elektromosság kémiai elméletével és kísérleti kutatásaival foglalkozott. Elméletétet dolgozott ki a légköri elektromosságra. Erre vonatkozólag 1888-1889-ben nagyszámú megfigyelést végzett Egyiptomban, az Indiai-óceán egyes pontjain, valamint Indiában.

Holland fizikai kémikus, Nobel-díjas
A Müncheni Egyetemen szerzett doktorátust 1910-ben, ezután Zürich, Utrecht, Göttingen és Lipcse egyetemein tanított, majd a berlini Kaiser Wilhelm Institut für Theoretische Physik igazgatója lett 1935-ben. Két hónappal szülőföldjének német megszállása előtt Ithacába (New York állam) ment, hogy előadást tartson a Cornell Egyetemen 1940-ben. Itt maradt 1950-ig, amikor is a kémia tanszék vezetőjeként ment nyugdíjba. Debye első, fontos kutatásával kiterjesztette az atomok molekulákon belüli elrendeződéséről és az atomok közti távolságokról szerzett ismereteket. Egyik legjelentősebb eredményét 1923-ban érte el. Erich Hückellel együtt kiterjesztette Svante Arrhenius disszociációelméletét. 1936-ban kémiai Nobel-díjat kapott a poláros molekulákkal, a röntgensugarak diffrakciójával és a gázok fényszórásával kapcsolatos vizsgálataiért.

Botanikus, egyetemi tanár
Az aradi tanítóképzőben, majd a budapesti és a prágai egyetemen végezte tanulmányait. Előbb a csáktornyai, majd a budapesti tanítóképző intézetben tanított. A budapesti tudományegyetemen doktorált 1919-ben, majd ott szerzett magántanári oklevelet 1927-ben. Ezután Szegeden a Tanárképző Főiskolán, majd 1940-től az ottani tudományegyetemen tanított. Éveken át volt az egyetem dékánja, később rektora, valamint a Füvészkert igazgatója. Pedagógia munkásságán kívül sokoldalú tudományos tevékenységet folytatott: örökléstannal, növényélettannal, xilotómiával foglalkozott.

Francia matematikus, fizikus, csillagász
Egyszerű család gyermeke, matematikai őstehetség, óriási ambícióval. Tehetségét d'Alembert karolta fel, ő segítette érvényesülését a tudomány világában. Laplace 22 évesen publikálta differenciálegyenletekkel és valószínűségelmélettel foglalkozó első dolgozatait, melynek nyomán 24 évesen már a Francia Akadémia tagjává választották. A "francia Newton" - ahogy hazai méltatói elnevezték - hatásos matematikai módszereket fejlesztett ki a Naprendszer stabilitásának vizsgálatára, elméleti fizikai magyarázatot adott a Naprendszer keletkezésének Kant által felállított elméletére. Felvetette a fekete lyukak valamint a Tejúton túli távoli galaxisok létezésének lehetőségét is. Politikailag olyan republikánus volt, akinek tudományos tekintélyét Napóleon és a Bourbon ház is elismerte. A tudományban hajlíthatatlan, a politikában viszont túlságosan is hajlékony személyiségét ellentmondásosan ítélték meg kortársai. Az utókor számára tudományos eredményei a döntők. (Dr. Radnai Gyula)

Szlovén matematikus, fizikus és tüzérségi tisztviselő
Laibach (a mai Ljubljana) közelében született; szegény lévén a helyi plébános segítette, hogy a jezsuitáknál tanulhasson. Latin, görög, német nyelvek, földrajz, fizika, matematika jelentette a tananyagot; navigációs mérnökként végzett; 1780-tól már a bécsi Tüzérségi Iskola professzora. Tüzér szaktanácsadóként harcolt a törökök és a franciák ellen is; fegyvereket fejlesztett. Nagyon pontos trigonometriai és logaritmusos táblázatokat publikált, továbbá integrálási táblázatokat és egyéb hasznos képleteket is; munkáinak újabb kiadásaira még 100 évvel később is volt igény. A Ludolph-féle számot 140 tizedesjegyre számította ki fél évszázadra megállítva a világrekordot. Nemzetközileg elismert tudósként baleset (vagy tán rablógyilkosság) áldozataként halt meg. Szlovénia nemzeti bankjegyeire is rákerült az arcképe. (Hujter Mihály)

Osztrák meteorológus
A modern meteorológia egyik megteremtője. 1865-től fél évszázadon át szerkesztette a Zeitschrift für Meteorologie c. folyóiratot, amely működése alatt a világ egyik vezető szakfolyóiratává vált. 1868-ban a bécsi egyetemen habilitált, 1877 és 1897 között a bécsi meteorológiai intézet igazgatója volt. Kezdeményezésére több magashegyi meteorológiai obszervatórium is létesült. A mérési adatok statisztikai feldolgozásához szükséges matematikai eljárások kidolgozásában is jelentős részt vállalt. Számos tudományos társaság és akadémia is tagjai sorába választotta. (Piriti János)

Amerikai fizikus, geofizikus
Farmer-család gyermeke. Bár nem végzett egyetemet, csupán tanítóképző főiskolának megfelelő végzettséget szerzett, 1873-ban kinevezték az Ohio-i Mezőgazdasági és Műszaki Főiskola (utóbb Ohio Állami Egyetem) újonnan alakított fizikai tanszékének professzorává. A japán Meiji uralkodóház "modernizációs programjának" keretében 1878-ban vendégprofesszorként meghívták a Tokio-i Császári Egyetem fizikai tanszékére. Itt megszervezte a korszerű meteorológiai hálózatot. A japán szigeteken elsőként végzett gravitációs méréseket, a tengerszinten és a Fuji-vulkán kúpján végzett mérésből meghatározta a Föld közepes sűrűségét. Ugyanitt a napszínkép részletes kimérésével is foglalkozott. Megalapította a Japán Szeizmológiai Társaságot, a világon ez volt a második ilyen célú társaság. 1880-ban hazatérve, Ohio-ban is megszervezte az Állami Meteorológiai Szolgálatot, majd az USA Földrengéskutató hálózatát. A villámok és zivatarok vizsgálatával foglalkozott, majd az USA Földmérési Szolgálatánál kitűzte Kanada és Alaszka határát. Egyike volt a méter-rendszer szorgalmazóinak az Egyesült Államokban. Ugyancsak egyike volt az elsőknek, aki szövegstatisztikai stílusvizsgálatok alapján foglalt állást Shakespeare műveinek szerzőségét illetően. Szerinte nem Francis Bacon volt a művek szerzője. Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja (1889), az Alkalmazott Tudományok Amerikai Akadémiájának elnöke (1889). Nevét egy alaszkai gleccser viseli. (Bartha Lajos)

Anatómus, szövettani kutató, egyetemi tanár
Pesten szerzett orvosi oklevelet 1868-ban. 1868-tól tanársegéd az élettani tanszéken a pesti egyetemen. Ugyanakkor az élet-, szövettan tanára az állatorvosi tanintézetben. 1872-ben a szövettan magántanára 1890-1909-ben a II. anatómiai tanszék ny. r. tanára. Kutatásai közül kiemelkednek a zsírfelszívódásra, a szaruhártyára, a csigolya közti dúcokra, az izomidegvégződésekre vonatkozó vizsgálatai. Egyik első szorgalmazója volt hazánkban a mikroszkópos vizsgálatoknak és a mikrotechnikai eljárásoknak. 1880-tól az MTA tagja.

Telefonközpont-tervező
A budapesti telefonközpont megépítője és első igazgatója volt. Iskoláit részben a bécsi jezsuita Theresianumban végezte. Hivatásos katonatiszt volt, de bátyja, Puskás Tivadar kérésére szakított a katonatiszti pályával és elvállalta a telefon magyarországi megismertetését. Szívós küzdelem után 1880. máj. 13-án sikerült a földművelési, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium engedélyét a telefonközpont felállítására elnyernie. Úttörő munkát végzett a telefonhálózat kiépítése terén; fáradozása következtében a telefonközpont 1881. máj. 1-én működését megkezdte. 1883-ban súlyosan megbetegedett, mire bátyja párizsi vállalkozásait felszámolva, hazatért és maga vette kezébe a telefonközpont vezetését és fejlesztését.

Vegyész
Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1887-1889 között Than Károly mellett volt tanársegéd. 1889-ben a pozsonyi főreáliskola tanára, 1895-től ugyanott egyben az állami vegykísérleti állomás vezetője. 1916-tól az Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás főigazgatója volt. Főleg szervetlen fizikai-kémiai és elemző kémiai kérdésekkel foglalkozott.

Mennyiségtan- és természettantanár, botanikus, zoológus
1896-ban érettségizett a pécsi főreálban, ahol Maksay Zsigmond volt a matematika tanára. Ugyanebben az évben megnyerte az akkor harmadik alkalommal megrendezett társulati Tanulóversenyt matematikából (Zemplén Győző lett a második.). A budapesti tudományegyetemen szerzett mennyiségtan- természettan tanári oklevelet, majd 1902-ben doktorált Rados Gusztáv irányításával matematikából. 1903-tól a nagyváradi főreálban, 1908-tól a budapesti, majd 1914-től a soproni leánygimnáziumban tanított. A kommün bukását követően 1921-ben kényszernyugdíjazták. 1927-től 1937-ig újra taníthatott Kőszegen, az evangélikus leánygimnáziumban. Nagy szerepe volt a kőszegi Jurisich Múzeum létrehozásában. Botanikai, zoológiai gyűjtőutakat szervezett a Kőszegi hegységbe, ő maga is szenvedélyes gyűjtővé vált. Széleskörű ismeretterjesztő tevékenységet folytatott, még színdarabot is írt az Uránia Tudományos Színház számára. 1947-től 1951-ig a Kőszegi Városi Könyvtár és Levéltár vezetője volt. (Dr. Radnai Gyula)

Mérnök, matematikus, egyetemi tanár
A Műegyetemen tanult Budapesten, majd a Dunai Vasmű mérnök-matematikusa lett Dunaújvárosban. Szegeden szerzett matematikus diplomát (1972). Már 1971-től tanársegéd Kalmár László mellett; nyugdíjazásáig a szegedi Bolyai Intézet munkatársa volt. Doktori disszertációját Leindler László témavezetésével írta. Kiváló oktatói tevékenysége mellett matematikatörténeti dolgozatokat publikált. A lelkesítő előadásai és az általa megírt érdekességek sok fiatalt vonzottak a matematikus pályára. A szegedi természettudományi kar beiskolázási propaganda tevékenységét is ő irányította hosszú ideig. A Bolyai János Matematikai Társulat Emlékőrző bizottságában Péter Rózsa utóda volt az elnöki székben. Csákány Béla professzorral együtt írták meg a Bolyai Intézet történetét. (Hujter Mihály)

Mongol uralkodó, csillagász és matematikus
Timur Lenk unokája. Már fiatalon részt vett nagyapjának hódító hadjárataiban a Közel-keleten és Észak-Indiában. 15 éves korában apja, Rukh sah helyettese és Szamarkand tartományának kormányzója lett, majd 1447-től az egész birodalom uralkodója. Mindössze két évig uralkodott. Mivel nem kívánta a hódító hadjáratokat folytatni, fia orgyilkosokkal megölette és maga ült a trónra. Már fiatalon tudósokat gyűjtött maga köré, történelmi tárgyú munkákat és verseket írt. Szamarkandban iskolát, és egy nagyszabású csillagvizsgálót építtetett, amelynek főműszere egy 40 m sugarú negyed körív (kvadráns) volt. 1437-ben csillagkatalógust állított össze, mely több mint 1000 csillag helyzetét tartalmazta. Egy perc pontossággal meghatározta a nap-év hosszát, meghatározta az ekliptika hajlásszögét. Számításaihoz 8 számjegy pontosságú sinus és tangens táblázatot állított össze. Munkáját az európai tudósok is nagyra értékelték, csillagkatalógusát 1665-ben Oxfordban latin fordításban is kiadták. Obszervatóriumát halála után lerombolták, csak az 1908-ban megkezdett ásatások tárták fel. Emlékét több szobor és plakett, Szamarkandban az általa épített medresze, nevét a 2439.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)

Finn-német csillagász
A rendszeres változócsillag-fényesség megfigyelő munka megalapítója. Apja finn, anyja német volt. Fiatalon F.W. Bessel munkatársa volt a königsbergi csillagvizsgálóban, majd 1823-27 között a Turku-i Obszervatórium vezetője volt. 1827-ben egy tűzvész után az obszervatóriumot Helsinkibe helyezték át. IV. Frigyes Vilmos porosz király 1837-ben meghívta a Bonn-i egyetemre, az akkor alapított korszerű obszervatórium igazgatójának, mely Argelander irányítása mellett 1845-re épült fel. Hatékony és egyszerű módszereket dolgozott ki a csillagok helyzetének pontos meghatározására és az adatok redukciójára. Elsőként szorgalmazta a változócsillagok széles körű megfigyelését. Ennek végrehajtására fénybecslési módszert dolgozott ki. 1852-57 között meghatározta - Edward Schönfelddel (1828-1891) és Adalbert Kruegerrel (1832-1896) - az északi égbolt 324198 (9,5 mg-nál fényesebb) csillagának helyzetét, és elkészítette a máig használatos "Bonner Durchmusterung" (rövidítve: BD) csillag-jegyzéket, és térképet. A német Astronomische Gesellschaft egyik megalapítója. A londoni Királyi Csillagászati Társaság aranyéremmel jutalmazta. Nevét egy holdkráter és a 1551.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)

Főiskolai matematikatanár, tanfelügyelő
1851-től a sárospataki főiskola matematikatanára, 1853-ban, ennek tanulmányozása végett, néhány hónapot Bécsben töltött. 1857-ben felállították a sárospataki főiskolában a tanítóképző intézetet, ennek igazgatója lett, előbb azonban az egyházkerület külföldre küldte az iskolák és tanügyi irodalom tanulmányozása végett. Ekkor látogatta meg Németországot, Belgiumot és Svájcot. 1863-ban az egyházkerület akadémiai tanári ranggal tisztelte meg s 1869-ben királyi tanácsos és Zemplén megye tanfelügyelője lett. Egyik munkatársa a sárospataki tanárok által megindított Népiskolai Könyvtárnak, munkatársa, majd társszerkesztője a Sárospataki Füzeteknek. Népiskolai tankönyvei és tanítási vezérkönyvei korában elterjedtek voltak.

Fizikus, mérnök, egyetemi tanár
Matematika - fizika szakos tanári oklevelét 1907-ben a budapesti tudományegyetemen szerezte, hol Eötvös Loránd tanítványa, majd tanársegédje volt. 1910-ben doktorált, 1912-13-ban állami ösztöndíjjal Berlinben és Göttingenben tanult. A Tanácsköztársaság alatt a tudományos egyesületek és múzeumok direktóriumának tagja lett, az 1918-19. tanév második félévében az egyetemen kísérleti fizikát adott elő. A Tanácsköztársaság bukása után az egyetemről fegyelmi úton eltávolították. 1921 őszétől két évtizeden át volt az Egyesült Izzó kutatója. Mind a klasszikus, mind a műszaki fizika területén jelentős eredményeket ért el Optikai kísérletei a kvantumelmélet egyik alappillérét képezik, eredményeit a szakirodalom számos helyen idézi. A műszaki fizikában munkatársaival együtt az izzólámpák, a fotocellák, a fotometria, a színmérések, a katódsugárcsövek és alkalmazásaik terén végzett nagy jelentőségű munkát. Feltalálta a szelenografálást, mely eljárással fény hatására szelénen képeket (fényképeket) lehet létrehozni. Utolsó éveiben különösen a szelén egyenirányítókban lejátszódó jelenségek vizsgálatával foglalkozott. Nagyszámú tudományos dolgozata hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelent meg. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1964-ben évenként kiosztásra kerülő Selényi Pál-díjat alapított fiatal fizikusok részére. 1948-tól az MTA tagja.

Amerikai matematikus
A Harvard egyetemen tanult, majd 1907-ben a chicagoi egyetemen szerzett Ph.D. fokozatot. 1907-1909 között a Wisconsin-i egyetemen, majd a Princeton-i egyetemen tanított. 1912-ben a Harvard egyetem professzora lett, itt működött élete végéig. A matematika és a fizika számos területén ért el jelentős eredményeket. 1913-ban bebizonyította Poincaré egy fontos sejtését a háromtest-problémával kapcsolatban. Tevékenységének kiemelkedő területe az ergodelmélet és a relativitáselmélet. A Holdon egy krátert neveztek el róla. Fia, Garrett Birkhoff is neves matematikus lett.

Gépész- és elektromérnök
Tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. Pályája kezdetén külföldi cégeknél elsősorban gőzturbinák szerkesztésével foglalkozott. Ez időre esik a gőzturbinák megszaladás elleni automatikus védelmére vonatkozó találmánya, melyet Stodola zürichi professzor alapvető jelentőségű könyvében ismertetett. 1923-1945-ig a Magyar Általános Kőszénbányák (MÁK) műszaki igazgatója. Bányászati erőművek tervezésével, létesítésével és fejlesztésével foglalkozott. Többek között megépítette, majd kétszeresére bővítette a tatabányai alumíniumkohót. Munkásságának súlypontja az energetika, közelebbről a tüzeléstechnika területére esik. A bányák addig eladhatatlan aprószénkészletének értékesítéséhez sikeres kazántípust szerkesztett központi fűtés céljára. Élete fő műve Szikla Gézával együtt kidolgozott találmánya, a Szikla-Rozinek néven ismert lebegtető rendszerű tüzelőberendezés. 1945-ben a prágai műegyetem műszaki doktorává avatta.

Orvos, onkológus, egyetemi tanár
1929-ben szerezte meg orvosi oklevelét a pécsi orvosi karon, 1947-től az onkológia tanára a debreceni orvosi karon. 1952-től a budapesti onkopatológiai intézet igazgatója, 1955-ben az Orvostovábbképző Intézet onkopatológiai tanszékére egyetemi tanári kinevezést kapott. Számos külföldi és hazai társaság tagja. Fő kutatási területe a daganatok növekedésének a típusai, az áttétek mechanizmusa és a kemoterápia lehetőségei. Jelentősek a leukémia és a nyirokdaganatok patológiai vizsgálata terén elért eredményei. Ő alkalmazott elsőnek Magyarországon izotópokat biológiai kutatásokban. 1948-tól az MTA tagja.

Vegyészmérnök, c. egyetemi tanár
Műegyetemen 1928-ban vegyészmérnöki képesítést nyert. 1928-tól 1934-ig az egyetem Elektrokémiai Tanszékén Szarvasy Imre tanársegédje, 1930-ban W.D. Treadwell laboratóriumában (Zürich) dolgozott. 1934-től a Hidroxigén Rt. üzemvezető főmérnöke, majd műszaki igazgatója. Üzembe helyezte a Péti Nitrogén Műtrágyagyár Rt. klórgyárát is. Fontosabb szabadalmai az időtálló aktív klórpor, a hypo mosószer, a vanádiumkinyerés. 1946-tól a műegyetem tanára, 1948-tól a Fémipari Kutató Intézet osztályvezetője, 1951-től a Veszprémi Egyetemen az elektrokémiai technológia előadója, 1965-től c. egyetemi tanára, a kémiai tudomány doktora (1957). Mind analitikai, mind technológiai kutatásaival nagymértékben hozzájárult a magyar timföld- és alumíniumipar fejlesztéséhez. Foglakozott a vörösiszap hasznosításával. Munkásságának jelentős eredménye a magyar bauxitból történő galliumgyártás lehetőségének felismerése, valamint ipari megindítása (1957-1960) és a gallium-arzenid egykristály előállítása (1968).

Osztrák fizikus, matematikus, filozófus
A bécsi egyetemen doktorált fizikából. A tudományfilozófia foglalkoztatta, részt vett az ún. Bécsi Körben, amelynek nézeteiből az ún. logikai pozitivizmus kialakult. Barátságot kötött Richard von Mises-szel, a Bécsi Kör egyik mértékadó tagjával, valamint Einsteinnel. 1912-ben Einstein ajánlására őt követően a prágai német egyetem elméleti fizika tanszékének professzora lett, itt dolgozott 1938-ig. Az 1920-as években von Mises-szel együtt összefoglaló könyvet írt a mechanika és fizika differenciál- és integrálegyenleteiről. 1938-ban az Anschluss után a Bécsi Kör feloszlott, tagjainak nagy része, köztük Frank is, az Egyesült Államokba menekült. Ott a Harvard egyetemen oktatott. Munkássága kiterjedt a variációszámításra, Fourier-sorokra, Schrödinger-féle hullámmechanikára és más területekre.

Botanikus, biológus
Felsőfokú tanulmányait a budapesti és a boroszlói egyetemen folytatta, 1907-ben doktorált, ezután tanársegéd volt a kassai és a kolozsvári gazdasági akadémián. 1911-19-ben a debreceni gazdasági akadémia növénytantanára, majd nyugdíjazása után magántisztviselő, könyvtáros. Tudományos munkássága a növényföldrajzra, a rendszertanra és a társulástanra terjedt ki, mely utóbbinak első magyar népszerűsítője volt. Az ismeretterjesztő irodalom remekei A magyarság virágai, Magyar kertek, A magyar gyümölcs, a Magyar Alföld ősi növényeiről írt művei. 1948-ban lett az MTA levelező tagja.

Mikrobiológus, egyetemi tanár
A Szegedi Tudományegyetem biológia-kémia szakán 1953-ban lett okleveles biológia-kémia szakos középiskolai tanár. A Növénytani Tanszéken dolgozott akadémiai ösztöndíjasként, majd tanársegédként. A szegedi egyetemen 1964-ben docensi, 1981-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1969-1970-ben vendégkutató volt az USA-ban (University of Illinois at Urbana-Champaign). Az 1970-es évek elején Szegeden megszervezte a Mikrobiológiai Tanszéket, s annak tanszékvezetője volt 1972-1997-ig. Közben 1987-1989-ig Zürichbe (Technische Hochschule) meghívták vendégkutatónak. Emeritus professzorként is oktatott tovább az egyetemen. Kutatási területei: génátvitel mikroszkopikus gombákban, elsősorban protoplasztok (sejtfaluktól megfosztott sejtek) fúziójával; a fúziós hibridek tanulmányozása és gyakorlati alkalmazása, főként a gyógyszeripar területén; mikrobaellenes új vegyületek hatás- és hatásmód vizsgálata. A nemzetközi tudományos közéletben is aktív szerepet vállalt. 2002-ben lett a National Academy of Sciences (USA) külső tagja. 1987-ben az MTA levelező, 1995-től rendes tagja volt.

Angol anglikán lelkész, seborvos, műkedvelő csillagász
1826-ban Liverpoolban fordult érdeklődése a csillagászat felé, és nagyon pontos mérései a csillagpárok helyzetéről a szakkörökben is elismerést váltott ki. Utóbb Ormskirkben, és Londonban Georg Bishop nagyiparos magán-obszervatóriumában, 1844 után otthonában szép bolygó megfigyeléseket végzett, kortársai "a sasszemű" jelzővel tisztelték meg. Felfedezte a Szaturnusz halvány "Fátyolgyűrűjét", kitűnő Mars-rajzokat készített. Megállapította a távcső objektívek átmérőjétől függő (szög) felbontási határt, amelyet ma "Dawes-határ"-nak neveznek. 1855-ben a Királyi Csillagászati Táraság aranyéremmel, 1865-ben a Royal Society tagjelöltséggel méltányolta munkáját. Holdkráter őrzi a nevét. (Bartha Lajos)

Olasz vulkánkutató, földrengésvizsgáló
Fiatalon római katolikus teológus, a milánói szemináriumban a természettudományok előadója volt. Liberális nézetei miatt megvált egyházi tanári állásától. Az olasz kulturális kormányzat kinevezte a Domodossola-i főiskola tanárává, majd a Reggio Calabria-i, végül a nápolyi egyetem professzorává. 1911-től élete végéig a Vezuv-obszervatórium igazgatója volt. Itt jelentős munkát végzett a vulkáni jelenségek beható vizsgálatában és pontos leírásában. Közvetlen közelről tanulmányozta a Stromboli és a Vezuv kitöréseit, geológiai és fizikai jelenségeit. Kidolgozta a földrengések hatását kifejező, Mercalli-féle rengési skálát, amelynek átdolgozott változata, a Mercalli-Cancani-Sieberg-féle skála ma is használatos. A 12 fokozatú beosztás I. skála-fokozata a csak műszerrel érzékelhető, a XII. skálafok a teljes pusztítást okozó rengéseket jelzi. Rengés-fokozatai lehetővé teszik a földlökések területi eloszlásának részletes vizsgálatát, csupán a szemtanuk érzékelése alapján (műszer nélkül). (Bartha Lajos)

Amerikai matematikus
New Yorkban tanult. A 2. világháború alatt részt vett Los Alamosban a Manhattan projektben. A háború után Princetonban doktorált. Princetonban, majd a Stanford egyetemen tanított, ahol a hidrogénbombával kapcsolatos kutatásokat végzett. 1952-ben kutatói állást vállalt a RAND Corporation-nál. Itt az akkor kialakuló kutatási területtel, az operációkutatással foglalkozott, a dinamikus programozás megalkotójának tekintik. 1965-ben a Southern California-i egyetem professzora lett. Nagyszámú publikációt és könyvet írt, az utolsó éveiben őt sújtó súlyos betegség ellenére. Nevéhez fűződik a Bellman-egyenlet.

Zoológus, mennyiségtan- és természetrajztanár
1865-ben a jezsuita rendbe lépett. Felsőbb tannulmányait Pozsonyban és az innsbrucki egyetemen végezte. 1875-től 56 éven át tanár, előbb Kalocsán, mennyiségtan és természetrajz, majd 1912-től Pécsett. Európai hírű dipterológus. 1887-ben kezdett gyűjteményében a kétszárnyú rovarokból 6095 faj volt képviselve majd 30 000 egyeddel. Gyűjteménye 1948-ban az Magyar Nemzeti Múzeum Állattárába került, ahol 1956-ban nagy része megsemmisült.

Orvos, belgyógyász, egyetemi tanár
Orvosi tanulmányait Szegeden végezte. Orvosdoktorrá 1935-ben avatták, de már orvostanhallgató korában előbb az Anatómiai Intézetben, majd a belgyógyászati klinikán dolgozott. 1945-től Pécsett adjunktus, egyben a belgyógyászati diagnosztika című tárgy előadója. 1950-ben megbízták a II. sz. Belgyógyászati Klinika megszervezésével a pécsi egyetemen, amelynek tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1953-1956 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese. Egyetemi működése alatt 1950-ben a volt Irgalmasrendi Kórház épületében kiemelkedően működő klinikát szervezett. Tudományos érdeklődése az allergiás vesebetegségek klinikopathológiájára és kezelésére irányult. Nemzetközi elismerést váltott ki a vesebetegek gondozása terén alkalmazott módszere.

Biológus, növénynemesítő
Oklevelet a budapesti Kertészeti Tanintézetben szerzett 1935-ben. 1936-tól a bajai kertészeti középiskolában tanított. 1942-ben kapott megbízást a Kertészeti Kísérleti Telep megszervezésére, melynek csaknem 30 évig volt igazgatója. 1961-től a kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója. 1946-ban kezdte el a konzervipari paradicsomfajták nemesítését. 1956-ban sikerült előállítania Európában először a Lycopersicon peruvianummal életképes fajhibridet. 1964-ben a korai, exporttermesztés céljára alkalmas fajtajelöltjeiből négyet fajtaminősítésre jelentett be. Széles körű társadalmi tevékenységet fejtett ki, több tudományos bizottságnak és társaságnak volt tagja, ill. elnöke. Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője 1957-1972-ben. 1967-től az MTA tagja.

Magyar származású román-amerikai matematikus
Blatt Egon névvel magyar ajkú kolozsvári családba született; ifjúkorában magyarosította a vezetéknevét. Kommunista tevékenység okán letartóztatták, de megszökött és magát katonaszökevénynek kiadva bujkált. Később a román kommunisták közé állt, akik évekre magánzárkába csukva próbálták megtörni. Szabadulása után közgazdasági matematikával kezdett foglalkozni. 1966-ban kivándorolt, 1967-ben Brüsszelben doktorált közgazdaságtanból, majd 1968-ban Párizsban matematikából, végül az Egyesült Államokban lett egyetemi professzor. Az MTA külső tagjaként az anyanyelvén tartotta meg székfoglalóját, bár sohasem tanult iskolában magyarul. Hosszú élete végéig aktív volt, munkássága alapvetően hozzájárult az operációkutatás formálásához. (Hujter Mihály)

Angol matematikus, geofizikus, csillagász
Newcastle-i és Cambridge-i tanulmányait követően a Cavendish Laboratórium munkatársa (1915-17), majd öt évig a nagybritanniai Meteorológiai Hivatal munkatársaként hidrodinamikával foglalkozott. 1922-től a Cambridge-i egyetemen oktatott. 1932-ig matematikát adott elő, majd 1946-ig a geofizika, ezután pedig a csillagászat professzora. Legjelentősebb munkássága a földrengési hullámok terjedésére vonatkozik. Elsőként állapította meg, hogy a Föld magja folyékony állapotú. Vizsgálta a légkör nagy mozgásainak dinamikáját is. A geofizikai, légköri jelenségek tapasztalati leírásán túl azok matematikai megfogalmazására törekedett. Csillagászként a külső bolygókkal és a naprendszer eredetével foglalkozott. Összefoglaló munkái (The Earths, 1924. The Earthquakes and Mountains, 1935) alapvető jelentőségűek. Számos kitüntetésben részesült, 1925-ben a Royal Society tagja, 1960-ban a Copley-éremmel 1948-ban a Belga Királyi Akadémia Lagrange-aranyérmével jutalmazták. 1953-ban lovaggá ütötték. (Bartha Lajos)

Amerikai matematikus
18 éves korában már doktori címet szerzett. 1935-ben két évet töltött Kínában, majd Cambridge-ben tanított. A 2. világháború alatt légvédelmi rendszerekkel foglalkozott. 1948-ban jelent meg a "Cybernetics or control and communication in the animal and the machine" című könyve, mellyel egyik megalapozója lett a kommunikáció- és információelméletnek, valamint a kibernetikának. 1950-ben adta ki úttörő művét "The Human Use of Human Beings" címmel, amelyben először villantotta fel a nagyközönség előtt a kibernetika lehetőségeit. Az ő elveire alapozták később a mesterséges intelligencia elméletét. Tudományos tevékenységét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) matematikai intézetében folytatta és innen is ment nyugdíjba. 1933-ban a a National Academy of Sciences (USA) tagjává választották és Johnson elnöktől 1964-ben átvehette a "National Medal of Science" kitüntetést.

Erdőmérnök, erdész-talajbiológus
Erdőmérnöki oklevelét 1924-ben szerezte Sopronban, majd ösztöndíjjal külföldön (a bécsi, berlini, göttingeni tudományegyetemeken, az eberswaldi erdészeti főiskolán) folytatta tanulmányait, Göttingenben doktori oklevelet nyert. 1935-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán egyetemi rk. tanár. 1947-től az Erdészeti Kutató Intézet vezetője. 1949-től a Budapesten megalakult Erdészeti Tudományos Intézet osztályvezetője, 1953-tól az intézet talajbiológiai laboratóriumának vezetője, amely 1958-ban Sopronba tette át székhelyét. Foglalkozott a fásításra kerülő alföldi, szikes és homokos talajok mikrobiológiai kutatásával, fizikokémiai megjavításuk után a biológiai javítás módszerének kidolgozásával. Jelentős eredményeket ért el a mikorrhizakutatás terén.

Lengyel fizikus
Jan Kazimierz Danysz fia. 1954-től a Varsói Egyetem professzora. 1956 és 1959 között a Dubnai kutatóintézet igazgatóhelyetteseként szorgalmazta a CERN-nel történő együttműködést. Legnagyobb eredményeként 1952-ben Jerzy Pniewskivel a kozmikus sugárzás tanulmányozása közben felfedezték az első hipermagot (melyben valamelyik nukleon s- vagy c-kvarkot tartalmaz). (Piriti János)

Német fizikus
Ohm 1817-ben a matematika professzora lett a kölni Jezsuita Kollégiumban. Az Ohm-törvény lényegét Die galvanische Kette, matematisch bearbeitet (A galvanikus áramkör matematikai vizsgálata; 1827) c., rövid értekezésében foglalta össze. Műve nagy hatással volt az elekromosságtanra és az elektromosság alkalmazásaira, de olyan hűvösen fogadták, hogy 1833-ban Nürnbergben, a Műszaki Iskolában vállalt állást. Munkáját később kezdték elismerni: 1841-ben a londoni Royal Society Copley-érmével tüntették ki, a következő évben a társaság külföldi tagja lett. Róla nevezték el az elektromos ellenállás mértékegységét.

Német csillagász, litográfus
Meissenben tanulta a litográfia mesterségét, majd európai vándorút után Velencében telepedett le, ahol nagy hírnévre tett szert jó minőségű, részletgazdag litográfiáival. Amatőr csillagászként fedezett fel 1859-ben egy üstököst, és a Fiastyúk csillaghalmaz egyik reflexiós ködét. 1860-ban a marseille-i csillagvizsgálóba hívták, ahol további tizenkét üstököst és öt kisbolygót fedezett fel. 1870-ben a német-francia háború kitörésekor visszatért Itáliába, ahol 1875-ben átvette az Arcetri Obszervatórium vezetését. Üstökösei mellett a (3808) Tempel kisbolygó és egy holdkráter őrzi nevét. (Piriti János)

Amerikai csillagász
A St. Louis-i Washington Egyetemen, majd a West Point katonai akadémián végzett 1871-ben. 1873-tól a US Naval Observatory matematikaprofesszora volt, megfigyelőként elsősorban a ködfoltokkal foglalkozott, az Orion-ködről monográfiát is írt. 1881-ben Madisonban a Washburn Observatory igazgatója, majd 1886-tól az University of California elnöke és a Lick Observatory igazgatója, később az Astronomical Society of the Pacific egyik alapítója lett. 1901-ben visszatért a West Point akadémiára, és könyvtárosként dolgozott, hogy tudományos munkáit nyugodt körülmények között folytathassa. A Holdon és a Marson egy-egy kráter, illetve a (872) Holda és a (2974) Holden kisbolygók viselik a nevét. (Piriti János)

Amerikai fizikus, csillagász
Az infravörös mérések úttörője. 1949-ben a Johns Hopkins Egyetemen kezdett hozzá a bolygók és a Hold infravörös hőmérséklet méréséhez, ezt a vizsgálatot jelentősen tovább fejlesztve a Harvard Egyetemen, a Lowell Obszervatóriumban, 1965-től Hawaiiban folytatta. 1956-58 között mérései alapján azt feltételezte, hogy a Marson növényi élet található. Későbbi vizsgálatok ezt nem igazolták. Meghatározta a Hold felület alatti mélyebb rétegeinek hősugárzás-változását, a Mars napi hőmérsékletingadozását, majd a Vénusz felhőzetének, és mélyebb légrétegeinek hőmérsékletét. Hawaii-ban a Mauna Kea Obszervatóriumban megszerkesztette az első számítógépvezérlésű távcsövet. Elsőként sikerült a Naptól távoli bolygók infravörös hősugárzás-térképét elkészítenie. Közreműködött a Mars-, Vénusz- és Jupiter-szondák tervezésében és adataik értékelésében. Nevét a 4333.sz. kisbolygó és egy Mars-kráter őrzi. (Bartha Lajos)

Csillagász, tanár
Teológus, arbei címzetes püspök és apát-kanonok, gyulafehérvári csillagász kanonok. 1827-től a gyulafehérvári Batthyánianeum segédcsillagásza és könyvtárosa, közben az ottani líceumban matematikát tanított. 1840-42 közt Bécsben csillagászatot tanult, hazatérve a gyulafehérvári csillagvizsgáló "canonicus astronomusá"-vá nevezték ki. 1843-ban az elavult csillagvizsgálót modernizálta, rendszeres meteorológiai észleléseket folytatott. Tudományos munkát 1851-ig végzett. Megfigyeléseiről magyar és idegen nyelvű beszámolókat közölt.

Gyógyszerész, orvos, egyetemi tanár
1912-ben gyógyszerészdoktori, 1919-ben orvosi oklevelet és tisztiorvosi képesítést szerzett Budapesten. 1912-1918-ban az Egyetemi Gyógyszertárban, 1918-1919-ben a pozsonyi egyetem közegészségügyi intézetében tanársegéd. Rövid ideig a Rico Kötszergyár Művek igazgatója. 1920-1934-ben miniszteri osztálytanácsos a Népjóléti, majd a Belügyminisztériumban. 1931-ben Genfben a Népszövetség kábítószer-konferenciáján magyar delegátus. 1934-1962-ig a budapesti egyetem gyógyszerészeti intézet igazgatója. 1955-től a gyógyszerészkar dékánja a budapesti egyetemen. Javaslatára vezették be a 4 éves gyógyszerészképzést az egyetemen. Az első között vizsgálta a kábítószerek toxikológiai hatását. Létrehozta az Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Múzeumot.

Római csillagász, matematikus, hadvezér, politikus
Arisztokrata családba született; apai ágon a trójai uralkodókig tartották nyilván az őseit; édesanyja, Aurelia Cotta révén, aki Róma legbefolyásosabb és leggazdagabb családjai egyikéből származott, kiváló neveltetésben részesült. Az ifjú hamar kitűnt helyzetfelismerési és szónoki képességeivel, bátor büszkeségével. Többször törtek életére, de emberismerete és értelmessége révén mindig megmenekült, kivéve az utolsó alkalmat, amikor már maga sem kívánta elhárítani az ellene indított merényletet, és így biztosította, hogy életműve fennmaradjon. Három fontos tudományterület őrzi a nevét: az orvostudományban a császármetszés (Caesarian section); a csillagászatban a júlián naptár (Julian calendar); a matematikai kódoláselméletben a cézár-kód (Caesar cipher). (Rejtjelezési módszerét még 1915-ben is alkalmazták az orosz cár tisztjei, de figyelmen kívül hagyták, hogy a mieink már meg tudták fejteni.) (Hujter Mihály)

Német bakteriológus, Nobel-díjas
Orvosi tanulmányait Berlinben végezte. Előbb katonaorvosként szolgált, majd a közegészségtani intézetbe került, ahol Robert Koch közvetlen munkatársaként dolgozott néhány évig. Majd Behring a hallei egyetem közegészségügyi tanszékének vezetője lett. Később Marburgba tette át székhelyét, ahol megalapította a később világhírűvé vált, antitoxint gyártó Behring-műveket. 1891 karácsonyán egy berlini kórházban adták be az első injekciót, mely egy kisgyermeket gyógyított ki a torokgyík betegségből. Az antitoxin bevezetése után a betegség halálozási aránya átlagban 10% alá csökkent. 1913-ban Behring már toxin-antitoxin keveréket alkalmazott, mely a betegséggel szemben folytatott küzdelem további mérföldkövét jelentő aktív immunizálást tette. Őt tekintik az immunológia megalapítójának. 1901-ben az első orvosi-élettani Nobel-díjat kapta a szérumterápia kidolgozásában, különösen a diftéria leküzdésében játszott szerepéért.

Angol vegyész, Nobel-díjas
1951-ben szerzett matematikai doktorátust Cambridge-ben. Érdeklődése már ebben az időben az elméleti kémiai problémák kvantummechanikai alapon való megoldására irányult. Néhány évig Cambridge-ben matematikát oktatott, majd a brit National Physical Laboratory egyik részlegét vezette. 1964-ben a kémiai fizika professzora lett a Carnegie-Mellon University-n (Pittsburgh, USA). Itt fejlesztett ki számítógépes modellt a molekulák kémiai reakciókban való viselkedésének leírására, amelyet a kémia minden ágában kiterjedten alkalmaznak. 1986-tól a kémia professzora volt a Northwestern University-n. 1992-ben kémiai Wolf-díjjal tüntették ki, 1998-ban megkapta a kvantumkémiai számítási módszerek kidolgozásáért a kémiai Nobel-díjat megosztva Walter Kohn-nal.

Természettudós, orvos, tanár
1836-tól Pesten orvosi tanulmányokat folytatott, 1842-ben lett orvosdoktor. Ezután Berlinben, Párizsban (főleg sebészetben) képezte tovább magát. 1843-ban megszerezte Pesten a sebészdoktori képesítést és gyakorló orvos lett. 1845-ben a Természettudományi Társaság másodtitkára. 1848-tól a debreceni főiskolán a vegy-, növény- és ásványtan tanára. 1848 május és július között a Belügyminisztériumban tanácsos volt. A szabadságharc bukása után visszatért a tanszékre. Tanári működése mellett orvosi gyakorlatot is folytatott. Orvosi-egészségügyi és természettudományi munkákat írt. Bugát Pállal összegyűjtötte az orvosi és természettudományi műszavakat, a vegytani kifejezéseket. 1843-tól az MTA tagja. "Alapos kémiai ismeretei révén elsőként állapította meg, hogy az 1857-ben hullott ún. kabai széntartalmú meteorit nagy molekulájú szénvegyületeket tartalmaz, ezzel felhívta a nemzetközi figyelmet erre a ritka meteorit-típusra (ún. szenes kondritok). A magyarországi meteorit hullásokról írott tanulmánya máig fontos forrásmunka." (Bartha Lajos)

Matematikus, műegyetemi tanár
1881-ben beiratkozott a műegyetem tanárképző egyetemes osztályára, ahol Kőnig Gyula ösztönzésére kutatómunkába kezdett. 1890-ben a tudományegyetemen doktorált. Rozsnyón, Debrecenben, majd Budapesten gimnáziumi, ill, főreáliskolai tanár. 1891-től a műegyetemen működött, 1916-18-ban a műegyetem rektora. Kutatási területei a variációszámítás, az algebrai számtestek elmélete, a determinánsok és mátrixok irreducibilitására vonatkozó vizsgálatok, valamint a geometriai szerkesztés elmélete voltak. A számelmélet terén legismertebb eredménye a Hilbert-féle bizonyítás egyszerűsítése. Pedagógiai tevékenysége is igen jelentős. 1896-tól az MTA tagja. Részt vett a századforduló matematikai tanterveinek készítésében. A matematikai tanulóversenyek egyik kezdeményezője és pártfogója. Az 1894-ben indult társulati Tanulóverseny folytatásaként és annak szellemében 1949 óta Kürschák József matematikai emlékversenyt rendeznek az abban az évben érettségizettek számára. Az 1960-as évek óta már középiskolások is indulhatnak a Kürschák-versenyen.

Talajvegyész, egyetemi tanár
A budapesti műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1940-től a keszthelyi akadémia kémiai tanszékének megbízott vezetője. 1942-től a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia kémiai tanszékének vezetője. 1945 után az agrártudományi egyetem mezőgazdaságtudományi kara mosonmagyaróvári osztályán előbb a kémiai, 1948-tól a talajtani tanszék vezetője. 1949-től a Gödöllőre helyezett agrártudományi egyetem talajtani tanszékének vezetője, az egyetem rektora. Szervezője és megalapítója volt a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetnek, 1949-1953-ig igazgatója. 1951-ben megszervezte az Agrártudományi Egyesületet, amelynek 1955-ig elnöke. Munkássága főleg a talajok osztályozására, fizikai, kémiai vizsgálatára s a szikes talajok tanulmányozására terjedt ki.

Német csillagász
A korszerű Hold- és bolygó-észlelés egyik kezdeményezője. Csillagászati tevékenységét Wilhelm Beer berlini bankár és amatőrcsillagász magán-obszervatóriumában kezdte 1824-től. Beerrel együtt elkészítette a Mars egyik legkorábbi térképét. 1834-36 közt jelent meg nagyszabású munkájuk a Hold felszínének térképéről, számos alakzat magasságát is meghatározták. 1836-ban J.F. Encke professzor meghívására a berlini Akadémiai Obszervatóriumba, 1840-ben F. G. W. Struve javaslatára az észt-földi Tartu (akkori nevén Dorpat) jól felszerelt obszervatóriumának igazgatójává nevezték ki. Itt bolygóészlelések mellett főleg a csillag-párok rendszeres észlelésével foglalkozott, 1865. évi nyugalomba vonulásáig. Nagy Hold-tanulmánya évtizedekig irányadó maradt. Alapos csillagászattörténeti tanulmányokat is végzett, nagy sikerű tudománynépszerűsítő volt. Több uralkodói és tudományos kitüntetésben részesült, nevét egy hold- és egy Mars-kráter is őrzi. (Bartha Lajos)

Svéd fizikus
A stockholmi Egyetem tanára, a Királyi Tudományos Akadémia tagja. Előbb a folyadékok áramlásával foglalkozott, majd E. Weber mellett a lipcsei Egyetemen az elektromos jelenségek felé fordult a figyelme. Kidolgozta az északi fény elektromos elméletét (a légköri elektromosság potenciálkülönbségére alapozva) majd kísérletileg igazolta, hogy a sarki fény az elektromos jelenségek közé tartozik. Kimutatta az indukált elektromosság hőhatást, és megállapította, hogy két különböző fém egyszerű érintkezése elektromotoros erőt kelt. Nevét elsősorban a sarki fény kutatása őrizte meg. (Bartha Lajos)

Német bakteriológus, Nobel-díjas
1878-ban szerzett orvosi diplomát szerzett. Kilenc éven át egy berlini kórházban dolgozott, majd a berlini Egyetemen tanított. 1890-ben kezdett el együtt dolgozni Robert Kochhal a tuberkulózis, a kolera és más betegségek vizsgálata kapcsán. Emil von Behring német immunológussal való együttműködése során kifejlesztett antiszérumot a diftéria ellen, amivel passzív immunitást lehetett szerezni e súlyos fertőző betegséggel szemben. Az immunológiával való foglalkozása során kifejlesztette az immunitásnak egy elméletét is. 1910-ben a japán Sahachirō Hata-val felfedezte a Salvarsant, a szifilisz ellen hatásos arzénvegyületet. Munkásságával jelentősen hozzájárult a kemoterápia fejlesztéséhez is. 1908-ban Ilja Mecsnyikovval megosztva Nobel-díjat kapott a szérumkezeléssel kapcsolatosan végzett munkájáért.

Német elméleti fizikus, Nobel-díjas
Ulmban született, de Münchenben töltötte gyerekkorát és itt tanult meg hegedülni. A svájci Aarau városában érettségizett, majd Zürichben, az ETH-n szerzett matematika-fizika szakos diplomát 21 éves korában. Tanári állást nem talált, protekcióval tudott szabadalmi tisztviselőként elhelyezkedni Bernben. Közben megnősült, két fia született Svájcban. Szabadalmi tisztviselőként publikálta 1905-ben négy meghatározó jelentőségű tanulmányát a legnagyobb német fizikai folyóiratban, az Annalen der Physik-ben. A fényelektromos hatás kvantumelmélete, a Brown-mozgás statisztikus elmélete, a speciális relativitáselmélet és a tömeg-energia ekvivalencia elve ma már elválaszthatatlan részei a modern fizikának. Mégse figyeltek fel rá azonnal, csak miután a prágai német egyetemen, majd Berlinben az első világháború alatt kidolgozta az általános relativitáselméletet. 1919-ben elvált és újra nősült, 1920-ban - nászúton - járt először New Yorkban. 1922-ben a fényelektromos hatás magyarázatáért kapta meg az 1921. évi Nobel díjat. Az 1920-as években Leiden (Ehrenfest), Zürich (Pauli), Göttingen (Born, Hilbert), Lipcse (Heisenberg), Róma (Fermi), Koppenhága (Bohr) és Berlin (Einstein) voltak az ifjú elméleti fizikusok zarándokhelyei. Einstein és a vele csaknem egyidős Ehrenfest személyes, jó barátok voltak. 1933-ban Ehrenfest meghalt, Einstein pedig elhagyta a náci Németországot és Princetonban fogadott el professzori állást. Szilárd, Wigner és Teller rábeszélésére elküldte 1939-ben Roosevelt elnöknek azt a levelet, amelynek nyomán jött létre a Manhattan Project. A második világháborút követő években Einstein az általános relativitáselmélet továbbfejlesztésén, egységes térelmélet kiépítésén dolgozott, nagyrészt eredménytelenül. Élete végéig se tudott megbarátkozni a kvantumelmélet koppenhágai interpretációjával. Politikailag az 1930-as évek eleje óta szorgalmazta Izrael állam megalakítását, de amikor az 1948-ban valóban megalakult, és 1952-ben felkérték, hogy vállalja el az államelnöki tisztet, a felkérést nem fogadta el, inkább megmaradt a tudósi pályán. (Dr. Radnai Gyula)

Amerikai fizikus
Wisconsin-Madison-i egyetemen doktorált John H. Van Vleck mellett, majd a California-i egyetemen, Berkeleyben dolgozott Robert Oppenheimer mellett. 1938-ban az Illinois-i egyetem professzora lett. 1941-től a Manhattan projekt munkatársa volt. 1943-ban tartott előadássorozatának anyaga, az ún. "Los Alamos Primer", az atombombakészítés kézikönyve, évtizedekig titkos anyagnak volt minősítve. Jelen volt az első kísérleti atomrobbantásnál. Tagja volt annak az amerikai küldöttségnek, amely elsőként kereste fel Hirosimát és Nagasakit az atombomba hatásainak felmérése céljából. Tőle származnak az atombomba-változatok kódnevei ("Little Boy", "Fat Man"). A világháború után az illojalitás vádja ellen kellett védekeznie családjának szocialista kapcsolatai miatt. A Columbia egyetem professzora lett. Részt vett a Brookhaven National Laboratory létrehozásában.

Orvos, szülészmester, orvostörténész
Az első magyar életrajzi lexikon írója. A debreceni Református Kollégiumban tanult, Londonban bonctannal, sebészettel, vegytannal és növénytannal foglalkozott, továbbá tanulmányozta a himlőoltást. 1755-ben világviszonylatban is úttörő munkájában javasolja a pestis elleni védőoltást, de javaslata nem terjedt el. 1756-ban Utrechtben doktorált, kórbonctani megfigyeléseket tartalmazó disszertációját Morgagni, a kórbonctan megalapítója is idézte. 1757-től 43 éven át volt Debrecen város orvosa. 1766-ban ő írta az első magyar nyelvű szülészeti munkát, elsősorban a bábák számára. Alapvető orvostörténeti műve a Magyarország és Erdély orvosainak munkásságát bemutató négykötetes lexikona, amely életrajzi és könyvészeti munka is egyben, s Lipcsében és Bécsben látott napvilágot (a teljes mű megtalálható a Google Books-on), magyar fordítása 1960-1970 között látott napvilágot. Tiszteletére a Magyar Orvostörténelmi Társaság évente átadásra kerülő emlékérmet alapított. Debrecenben Tóth Béla (1980) és Szállási Árpád (1995) kötetet adott ki róla. A Magyar Tudománytörténeti Intézet 2000-ben egy közel 300 oldalas tanulmánykötetet jelentetett meg róla. (Dr. Gazda István)

Premontrei fizikatanár
1881-től Nagyváradon tanított. Az elektromágneses hullámok vizsgálatához akkoriban használt kohérert tökéletesítette és működését több dolgozatában elemezte. Valószínű, hogy Marconi előtt ismerte a drótnélküli távírás elvét, s 1895-től sikeres kísérleteket végzett a drótnélküli távíróval. 1896-ban néhány hónappal a röntgensugarak felfedezése után Nagyváradon felállította az ország első orvosi és tudományos vizsgálatokra alkalmas röntgenlaboratóriumát. 1916-ban alapítványt tett fizikai tanulóversenyekre, melyet róla neveztek el. Az 1949 óta folyó Eötvös-verseny a két világháború közötti Károly Irén versenyek felújításaként született meg. Ma már újra fizikaverseny viseli Károly Ireneusz nevét.

Vízépítő mérnök, hidrológus
Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte 1885-ben. 1891-ben a hidrológia magántanára, 1893-tól az Országos Vízépítési Igazgatóság munkatársa, 1916-tól a budapesti kultúrmérnöki hivatal vezetője és a műegyetem c. rk. tanára. A Tanácsköztársaság idején a kidolgozta a tanácskormány vízügyi programját. 1894-ben megszervezte az árvizek előrejelzését, 1911-től 1916-ig a Vízügyi Közleményeket szerkesztette. Sokoldalú szakirodalmi tevékenységével a vízépítés és hidrológia legkorszerűbb eredményeit közvetítette és fejlesztette tovább. Emlékezetére 1951-ben a Magyar Hidrológiai Társaság Bogdánfy-érem néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított a vízgazdálkodás valamely ágában elért kimagasló tudományos munkásság jutalmazására.

Orvos, fiziológus
Oklevelét Budapesten szerezte. 1918-tól a debreceni egyetem orvosi karán a Kórtani Intézet, emellett az Élettani Intézet vezetője. 1920-21-ben a kar dékánja, 1927-28-ban az egyetem rektora. Megtervezte a tihanyi Biológiai Kutatóintézetet, és az építkezés befejeztével, 1926-tól az intézet vezetője. 1930-ban hívták meg a baseli egyetemre, ahol az Élettani Intézetet vezette. Baselből 1938-ig irányította a tihanyi intézet általános biológiai osztályának munkáját. Nyugalomba vonulása után kezdte meg a baseli Kísérletes Gerontológiai Kutatóintézet szervezését. 1942-től vett részt az Egészségügyi Világszervezet jogelődjének munkájában. A háború után a táplálkozási programot kidolgozó bizottság elnöke volt. Fő kutatási területe az izom-fiziológia, a bélből történő felszívódás, a hormonok és a vitaminok közötti kapcsolatok, az endokrin mirigyek működése. Új megállapításokat tett az öregedési folyamat lényegét illetően. Számos magyar és nemzetközi tudományos társaságban, szervezetben töltött be vezető tisztséget. 1973-tól a MTA tagja.

Meteorológus, klimatológus, egyetemi tanár
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakon tanult, Eötvös-kollégista. 1929-től az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet munkatársa, oktató az Agrártudományi Egyetemen és a Kertészeti Egyetemen. Az ország csapadékmérő hálózatának szervezése mellett 1957-ig az agrometeorológiai adatgyűjtést is irányította, foglalkozott a mikroklimatológiával, és fontos vizsgálatokat végzett az árvizek okainak beható elemzésével. Fő munkaterülete az éghajlattan, elsősorban Magyarország éghajlati vizsgálata. A korábbi statisztikus, "földrajzi" szemlélet helyett fizikai látásmóddal megújította ezt a kutatási ágat. Nagyszámú szaktanulmányon kívül több áttekintő értekezést, éghajlati tan- és kézikönyvet irt. Jelentős munkája a "Magyarország Éghajlata" (társszerzőkkel, 1959). Munkáját a Steiner Lajos és a Hegyfoki Kabos emlékérmek mellett több állami kitüntetéssel is elismerték. Szolnokon utcanév is őrzi emlékét. (Bartha Lajos)

Dán csillagász, geodéta
Nagyon szegény halászcsalád gyermeke, tanulmányait a koppenhágai egyetemen kiváló előmenetele révén tudta csak elvégezni, közben munkából tartotta fenn magát. 1703-tól 1707-ig Ole Roemernek az asszisztense volt, 1707-től előkelő családoknál házitanító, majd 1711-ben állami tisztviselő volt. 1714-ben, Roemer halála után a koppenhágai Egyetem matematikaprofesszorává és a Királyi Csillagvizsgáló (Rundetarn - Kerek-torony) igazgatójává nevezték ki. Tökéletesítette a csillagok helymeghatározásának módszereit. Miután Ole Roemer írásai 1728-ban, a nagy koppenhágai tűzvészben elpusztultak, Horrebow könyvében összefoglalta Roemer eredményeit, a saját módszereivel kiegészítve. Új, pontosabb módszert javasolt a földrajzi szélesség mérésére, ennek továbbfejlesztett változatát ma Horrebow-Talcott módszernek nevezik. Jelentős érdemei vannak Dánia és a Skandináv-félsziget tengerpartjának feltérképezésében. 1728-ban, a tűzvész után újjáépítette a székváros csillagvizsgálóját. Halála után fia, Christian Horrebow (1718-1776) követte az igazgatói tisztségben. 1746-ban a párizsi Tudományos Akadémia (Académie des Sciences) tagjává választották. Nevét a geodéziai eljáráson kívül a "Horrebow-libella", valamint egy holdkráter is őrzi. (Bartha Lajos)

Német vegyész, a porcelán feltalálója Európában
Alkimistaként az aranycsinálás módszerét kereste. Erős Ágost szász választófejedelem 1703-ban elfogatta és fogságban tartotta azzal a feladattal, hogy készítsen aranyat. Ezt nem sikerült elérnie. Ehrenfried von Tschirnhaus-zal együtt végzett kísérletei során azonban sikerült előállítania egy vörös keménycserepet, amelyet Böttger-porcelánnak is neveznek. További kísérletei pedig elvezettek a fehér porcelán előállításához. 1710-ben Meissenben kezdte meg működését Böttger vezetésével az első porcelán-manufaktúra.

Amerikai fizikus, Nobel-díjas
Edward Burr van Vleck matematikaprofesszor fia volt. A Harvard egyetemen szerzett doktorátust. 1923-tól a Minnesota-i egyetemen, majd Wisconsin-Madison-i egyetemen, ezután pedig a Harvard egyetemen tanított. 1943-tól részt vett Los Alamos-ban a Manhattan projektben, majd visszatért a Harvard egyetemre. 1961-62-ben egy évig Oxfordban volt vendégprofesszor. Legfontosabb eredményeit a mágnesesség kvantummechanikai elmélet terén érte el. 1977-ben Philip W. Andersonnal és Sir Nevill Mott-tal együtt kapott Nobel-díjat a mágneses és rendezetlen szerkezetek elektronszerkezetének elméleti vizsgálatáért. Nevét viseli a Van Vleck transzformáció.

Orvos, gyógyszerész, botanikus, egyetemi tanár
1812-19-ben a pesti egyetem bölcsész-, majd orvoskarán tanult tovább, 1815-től tanársegéd volt a vegy- és növénytani tanszéken. 1820-ban orvosdoktor és a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárában segédőr, 1821-ben a vezetője lett és azt jelentékenyen gyarapította. Magyarországi és külföldi útjain növényeket, ásványokat és rovarokat gyűjtött. 1834-től tanár Haberle Károly utóda az egyetem botanikai tanszékén. Foglalkozott flórakutatással, harasztokkal és gombákkal. Működésének fő jelentősége szervező, oktató és népszerűsítő tevékenysége, a nagy központi herbárium létrehozása, az exsiccaták Az egyetemi oktatásban Endlicher István progresszív rendszerét honosította meg, amely halála után is sokáig használatban maradt.

Természettan- és mennyiségtantanár
Aradon, a főreál iskolában Antolik Károly szerettette meg vele a kísérleti fizikát. Tanári oklevelét a budapesti tudományegyetemen szerezte. Párizsi tanulmányútja után a budapesti műegyetemen lett tanársegéd az ásvány-földtani tanszéken. Innen tért haza egykori iskolájába, fizikatanárnak. Sok fizikai tárgyú ismeretterjesztő cikket írt. Fontos szerepet játszott az Eötvös-ingával folyó erdélyi mérések megszervezésében, lebonyolításában. (Dr. Radnai Gyula)

Olasz humanista filozófus, irodalmár, költő, természetvizsgáló
Olasz nyelvre fordította Ovidius és Vergilius műveinek egyes fejezeteit. Saját alkotásai közül a maga korában a Rendíthetetlen Ámor, és az Alessandro c. komédiáinak, Petrarca stílusát, követő költeményeit Száz szonett címen adta ki. Kimutatta, hogy a Földön nagyobb a vízzel borított terület a szárazföldnél. Jelentős műve a Világ szférája és az állócsillagok (Sfera del mondo e Delle stelle fisse). Megszerkesztette az első, nyomtatásban megjelent, modern értelemben vett csillagatlaszt, amelyben az antik csillagképeket egyenként mutatja be, feltüntetve a csillagok fényességét és azokat egyszerű betűjelzéssel jelölve (1540). Az atlasz mintaképe volt J. Bayer hatvan évvel utóbb kiadott nevezetes Uranometriá-jának. A sienai Accademia degl´Intronati tagja, a naptárreform előkészítője, XIII. Gergely pápa címzetes püspöki címmel jutalmazta. (Bartha Lajos)

Svájci matematikus, csillagász, fizikus, geográfus utazó
Papnak készült, de később Göttingenben csillagászati tanulmányokat folytatott, ahol Zách János Ferenc volt a tanára; életre szóló barátságot kötöttek. Orosz szolgálatban három évig a föld körül utazott, két évig gyűjteményét rendezgette Szentpétervárott (akkori nevén Szankt-Petyerburgban); mindeközben rendszeresen hazaküldte, publikálta megfigyeléseit; 1809-ben magas kitüntetésekkel visszatért szülőföldjére. Foglalkozott algebrai egyenletek gyökeinek numerikus közelítésével, megírta az utazásainak történetét, és számos csillagászati munkát publikált. 1822-ben írta fontos munkáját, melynek angol címe: "Remarks on the specific gravity of sea-water in different latitudes, and on the temperature of the ocean at different depths". Japán tudományos és technikai fejlődésében jeles pont volt, amikor ott 1805-ben Horner hőléggömböt épített helyi papíranyagból, és az sikeresen felszállt. (Hujter Mihály)

Angol geológus, őslénykutató
Az oxfordi Corpus Christi College-ban végzett 1804-ben, ásványtant, kémiát és teológiát hallgatott, pappá is szentelték. 1813-tól 1825-ig a Corpus Christi College-ban az ásványtan előadója volt. Bejárta Anglia, Skócia, Írország és Wales különböző részeit, a földrétegek vizsgálatára terepkutatásokat végzett. 1816-tól több európai utazást tett, többek között találkozott Georges Cuvier-vel. 1818-ban a Royal Society tagjává választották. 1824-25-ben és 1840-41-ben a Londoni Geológiai Társaság (Geological Society of London) elnöke volt. 1825-ben a Christ Church kanonokává nevezték ki, 1845-ben pedig a Westminster Apátság esperesévé. Fosszíliák vizsgálata alapján fontos megállapításokat tett a dinoszauruszok táplálkozásával kapcsolatban. A földtörténetet a bibliai teremtéstörténettel és az özönvíz történetével törekedett összeegyeztetni, később azonban az eljegesedési elméletek híve lett.

Német matematikus
Már 22 éves korában megszerezte a doktori címet, és kinevezték az erlangeni gimnázium tanárává, e mellett egy jelentős matematikai lap kiadója is volt. Tanári karrierje mindössze hat évig tartott romló egészségi állapota miatt. Élete hátralévő hat évét Erlangenben visszavonulva töltötte. Feuerbach 1822-ben bebizonyította, hogy a háromszög kilenc ponti köre - amelyet időnként pontatlanul Euler-körnek is neveznek - érinti a háromszögbe írt kört és a háromszög oldalait kívülről érintő három kört. A kilenc-ponti kört már egy évvel korábban Brianchon és Poncelet is leírta. Azt a pontot, ahol a háromszögbe beírt kör és a kilenc-ponti kör érinti egymást, Feuerbach-pontnak nevezzük. Egy másik jelentős munkájáról, amely 1827-ben jelent meg, később Moritz Cantor mutatta ki, hogy ebben Feuerbach - Möbiustól függetlenül - bevezette a homogén koordinátákat. Így Möbius mellett őt is a homogén koordináták bevezetőjének tekintjük.

Német fizikus
Egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, majd Berlinben doktorált. Disszertációjában azokat az áramkörökre vonatkozó törvényeket tárgyalta, melyeket még egyetemista korában dolgozott ki. Ma erről ismerik Kirchhoff nevét a középiskolások, mindenütt a világon. Bunsen támogatásával került Breslauba (ma: Wroclav, Lengyelország), majd innen Bunsennel együtt ment Heidelbergbe, ahol többek között Eötvös Lorándot is tanította. Bunsen és Kirchhoff Heidelbergben fejlesztették ki a spektrumanalízist, a 19. század legizgalmasabb fizikai anyagvizsgálati módszerét. Két új, addig ismeretlen kémiai elemet is sikerült felfedezniük ezzel a módszerrel: a rubidiumot és a céziumot. Kirchhoff előszeretettel foglalkozott a fény- és hősugárzás aktuális kérdéseivel. A hősugárzásra vonatkozó Kirchhoff törvények ma is az egyetemi tananyag részei, a fény diffrakciójára vonatkozó Kirchhoff integrálok azonban még a mai egyetemi oktatásban is csak speciális előadásokon szerepelnek. 1875-ben Kirchhoff számára hozták létre a berlini tudományegyetemen az elméleti fizika tanszéket. Érdemes hozzátenni, hogy a budapesti tudományegyetemen négy évvel korábban hoztak létre ilyen tanszéket, éppen Eötvös Loránd számára. (Dr. Radnai Gyula)

Olasz matematikus
Egyetemi tanulmányait Liege-ben, majd Rómában végezte, Rómában szerzett doktori fokozatot. 1887-ben elfogadta a Palermo-i egyetem meghívását, majd 1891-ben a nápolyi egyetem matematikai tanszékének vezetője lett, itt működött haláláig. Legfontosabb eredményeit az analízis és a differenciálgeometria területén érte el. Nevéhez fűződik a végtelen sorok Cesaro-szummálhatóságának fogalma, valamint a Cesaro-görbe.

Bányafőgépmester, a bányagépesítés úttörője
A gépészet elemeit apja, Hell Máté Kornél bányagépmester mellett sajátította el. A selmeci bányatisztképző intézetben Mikoviny Sámuel hidraulikai és mechanikai előadásait hallgatta (1735). Első találmánya egy 1738-ban üzembe helyezett, új megoldású, himbás, szekrényes vízemelőgép volt. Még jelentősebb volt 1749-ben felállított vízoszlopos gépe. 1753-ban Selmecbányán üzembe helyezett léggépe (machina hydraulica pneumatica) legelőször használt vízemelésre sűrített levegőt. Hell léggépe elvét tekintve a kőolajbányászatban ma használt gázlift, "airlift" előfutárjának tekinthető. 1758-ban üzembe helyezett tűzgépe az 1722-ben az angol Potter által felállított gép tökéletesített változata volt. Bányagépesítési kérdéseken kívül haditechnikai problémákkal is foglalkozott. Hell Miksa csillagász testvére volt.

Mérnök
Tanulmányait Bécsben és a pesti Mérnöki Intézetben végezte, 1840-ben kapta oklevelét. 1834 körül az aldunai munkálatoknál, majd a Tisza-szabályozásnál dolgozott, s részt vett a Lánchíd építésében is. Ennek érdekében 1846-ban Angliában volt tanulmányúton. 1848-ban Széchenyi a Közlekedés- és Közmunkaügyi Minisztériumba igazgató mérnökké nevezte ki. 1850-től kassai kerületi mérnök, 1866-tól Budán magyar királyi építési felügyelő, 1867-től pedig minisztériumi osztálytanácsos. 1844-től az MTA tagja.

Mérnök, műegyetemi tanár
Oklevelét a budapesti műegyetemen nyerte 1891-ben. 1892-ben Kherndl Antal mellett tanársegéd. 1894-ben MÁV-mérnök, 1898-ban vasúti és hajózási biztos. 1910-ben MÁV igazgatóhelyettes, 1914-től a műegyetemen a közlekedésügy és vasútépítéstan tanára. 1921-1923-ig a műegyetem rektora volt. Jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki, többek között számos technikatörténeti mű szerzője. 1921-től az MTA tagja.

Svéd matematikus
Mittag-Leffler tanítványa volt a Stockholm-i egyetemen, itt szerzett 1892-ben doktorátust matematikából. Több számelméletről szóló írása jelent meg. 1901-ben fontos eredményt közölt a máig bizonyítatlan Riemann-sejtéssel kapcsolatban. 1904-ben elsőként írta le a róla elnevezett fraktálgörbét, amelyet Koch-csillag, vagy Koch hópehely néven említenek. 1911-től a matematika professzoraként Mittag-Leffler utóda volt a Stockholm-i egyetemen.

Lengyel származású francia fizikus
Marie Curie asszisztense volt. Alapvető munkát végzett a béta-sugarak mágneses térben való elhajlásának vizsgálatával, béta-spektrométert készített, ennek segítségével a béta-sugárzás energiaspektrumának addigi legpontosabb meghatározását végezte. Munkásságát Rutherford is nagyra értékelte. 1913-ban doktorált, nagy reményekre jogosító tudományos pályája 1914-ben félbeszakadt, amikor a francia hadsereg tagjaként Cormicy közelében elesett. Fia, Marian Danysz fizikus a lambda-hyperon részecske egyik felfedezője. (Piriti János)

Cseh tudománytörténész, filozófus
Cseh tudománytörténész, filozófus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia csillagászati intézetének munkatársa. Főleg a csehországi, középkori és reneszánsz csillagászat történetével foglalkozott. Felkutatta és magyarázatokkal közzé tette az 1572. évi szupernova Közép-európai észleléseit (Thaddeus Hájek elfeledett munkáját közzétette), feldolgozta a prágai Országos Műszaki Múzeum nagy csillagászati műszergyűjteményét, legjelentősebb munkája Kepler prágai évei alatt végzett tevékenységének feltárása. Munkássága jelentős hozzájárulás a középkori Közép-Európa kevéssé ismert tudománytörténetéhez. Nevét a 3827. sorszámú kisbolygó viseli (felfedező Antonin Mrkos, Klet 1986). (Mgr. Ladislav Druga)

Fizikatanár, fizikatörténész
Különösen is neves és elismerten jó kísérletező tanár volt, aki 1905-től negyven évig volt a Debreceni Református Kollégium szolgálatában. Tanártársai is úgy emlékeztek rá, mint akitől sokat tanultak a kísérletezés terén. Felbecsülhetetlen értékű szakmai kutatómunkát végzett a magyar fizikatörténet feltárásában, eredményeit mérvadónak fogadják el. Munkáját a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával végezte.

Gépészmérnök, feltaláló
Pályafutását repülőgép-tervezőként kezdte. 1913-tól katonai szolgálatot teljesített Friedrichshafenben, a Luftschiffbau Zeppelinnél, ahol a léghajók áramlástani vizsgálatával foglalkozott. Már 1920-ban szabadalmaztatta a legkisebb örvényleválást keltő léghajóalakot. Az első világháború után felépítette a világ akkori legnagyobb szélcsatornáját, majd a léghajók felől a gépkocsik tervezése felé fordult. 1920-ban szabadalmaztatta a kis légellenállású ideális járműalakot, az általa Stromlinienwagennek nevezett, áramvonalas karosszériájú autót. Mercedes-, illetve Audi-alvázra, de számos más autógyár alvázaira is építettek Járay karosszériát. Sorozatban csak a cseh Tatra-művek gyártott autót a Járay-elvek alapján a harmincas években. 1923-ban Svájcban telepedett le. Foglalkozott repülőgépek korszerűsítésével, vízi járművek és kerékpárok áramlástani tervezésével is. Az általa kifejlesztett autókarosszéria megelőzte korát, s elvei ma is fontosak a jármű-áramlástani vizsgálatokban.

Orvos, orvostörténész, egészségügyi szervező
Pályáját patológusként kezdte a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében. Patológusként a gyakorlati patológiát s az ezzel összefüggő kutatást művelte. Az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet (ORFI) igazgató főorvosa, a Reumatológia-Balneológia-Allergológia c. szaklap megindítója, ő honosította meg Magyarországon az orvosképzés és továbbképzés egyik igen hatékony eszközét, a kliniko-patológiai konferenciák rendszerét. Működése alatt jött létre a reuma tanszék. Az ORFI-ban létrehozta a rehabilitációs részleg osztályait. Döntő szerepe volt az Orvostörténeti Könyvtár és a Semmelweis Múzeum létrehozásában, fejlesztésében. Működése idején kezdett kibontakozni a fürdőorvoslásból a klinikai reumatológia, a tudományos szemlélet, többek között éppen a patológia eredményeinek következetes alkalmazásával.

Porosz fizikus, mérnök
Építészetet tanult és egy ideig építészi gyakorlatot folytatott. 1835-től a dorpati egyetemen a mérnöki tudományokat oktatta. 1837-től a szentpétervári egyetem tanára, és a szentpétervári tudományos akadémia tagja volt. Az elektromossággal és annak gyakorlati alkalmazásaival foglalkozott. Számos elgondolásával megelőzte korát. 1834-ben egy, a Jedlikéhez hasonló elven működő forgó elektromos motort szerkesztett, amelynek 1838-ban Szentpétervárott, gyakorlati alkalmazását is bemutatta: egy 12 személlyel megterhelt csónakot hajtott a Néva-folyón. 1839-ben távíró-rendszert épített. Nevéhez fűződik a galvanoplasztika feltalálása. Bátyja Carl Gustav Jacobi matematikus.

Gépészmérnök
Műegyetemi tanulmányait Budapesten és Zürichben végezte, oklevelét Budapesten szerezte 1898-ban. 1900-tól a budapesti állami felsőipariskolán, a fém-vasipari, majd az 1913-14. évi átszervezés után az épületegészségügyi osztály tanára, az egészségügyi műszaki berendezések előadója. 1921-35-ig a kereskedelemügyi minisztériumban az ipari-műszaki osztályt vezette, mely később a szén- és általános energiagazdaság, valamint a villamosítási ügykörrel bővült. 1917-43-ban szerkesztette a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyét. Főként energetikai kérdésekkel foglalkozott. A hazai szenek gazdaságos tüzelésére szolgáló kályha-, ill. kazánberendezések megszerkesztésében és bevezetésében nagy érdemei vannak.

Német csillagász, teológus, lelkész
Szerteágazó csillagászati megfigyelésekkel vizsgálta a Napot, a Holdat, a bolygókat, üstökösöket, a sarki fényt. Levelezésben állt kora számos jelentős tudósával, pl. Simon Mariusszal, Tycho Brahe-vel, Keplerrel, utóbbival számos levelet váltott. A Marsra vonatkozó pozícióméréseit Kepler nagyon értékesnek tartotta. Részletes meteorológiai megfigyeléseinek eredményeit évkönyveiben adta közre. 1596. augusztus 13-án új csillagot fedezett fel a Cet csillagképben, amelyet csodálatosnak (Mira) nevezett, ez az első ismert változócsillag. 1604-ben megfigyelte az Ophiuchus csillagképben feltűnt szupernóvát. 1611-ben legidősebb fia, Johann leideni tanulmányairól egy távcsővel tért haza. 1611 februárjában a Nap megfigyelése során sötét foltokat vett észre, s ezt fia - Scheinert megelőzve - publikálta is. Az apa és a fiú ezután rendszeresen megfigyeléseket folytatott, a napfoltok mozgása alapján meghatározták a Nap forgásának idejét is. (Piriti János)

Amerikai biokémikus, fiziológus, Nobel-díjas
Tanulmányait 1937-ben fejezte be a topekai Washburn College-ban, majd 1942-ben a St. Louis-i Washington Egyetemen orvosi diplomát szerzett. A 2. világháború idején az USA hadseregében szolgált, leszerelése után a Washington Egyetem munkatársa lett. 1953-ban kinevezték a clevelandi Western Reserve Egyetem orvostudományi tanszékének vezetőjévé, és 1956-ban ott fedezte fel a sejthártyában keletkező és a hormonaktivitást szabályozó ciklikus AMP-t. 1963-ban Nashville-ben a Vanderbilt Egyetemen az élettan professzora lett, 1973-tól a Miami Egyetem orvosi karának munkatársa volt. 1971-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a ciklikus adenozin-monofoszfát nevű vegyület izolálásáért és annak bizonyításáért, hogy az fontos szerepet játszik az állatok anyagcsere-folyamataiban.

Természettudós, közgazdász, egyetemi tanár
Németországban tanult kémiát, fizikát és meteorológiát ösztöndíjasként. Franciaországban és Svájcban tett tanulmányútja után 1844-ben visszatért Kolozsvárra. Itt az Unitárius Kollégiumban, majd 1863-tól a Jogakadémián tanított. Az 1872-ben megalakított Kolozsvári Tudományegyetemnek ő lett az első rektora. Mindennel foglalkozott, ami a természettudományok gyakorlati alkalmazását célozta. Az oktatáson kívül a nagyközönség körében végzett ismeretterjesztő tevékenységben is úttörő volt. Ő írta az első önálló magyar meteorológiai és éghajlattani munkát, "Légtüneménytan, s a két Magyarhon égaljviszonyai..." címen (Kolozsvár, 1847). Művében különösen érdekesek a mezőgazdaság és az egészségügy időjárási kapcsolatait tárgyaló fejezetek. Meteorológiai tárgyú az MTA előtt felolvasott dolgozata a légkör páratartalmáról (1857). 1858-ban az MTA levelező tagja. Sírja a házsongárdi temetőben van. (Bartha Lajos)

Fizikatanár
Elsők között volt az országban, akik tanulókísérletekre alapozva tanították a fizikát. Szenvedélyes eszközkészítő volt, szertárát és bemutatóóráit gyakran látogatták meg kollégák és tanárjelöltek is az egyetemről. Az akkoriban létezett Fizikai földrajz nevű tantárgyhoz színvonalas tankönyvet írt, melyben széleskörű meteorológiai és csillagászati ismereteket közölt a 14 évesek számára érthető nyelven. Szilárd Leót is ebből a könyvből tanította. (Dr. Radnai Gyula)

Építészmérnök
A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben kapott építészmérnöki oklevelet. Pályáját a Középülettervező Vállalatnál kezdte. Részt vett a Budapesti Műszaki Egyetem új épületeinek és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem építkezéseinek tervezésében. Az 1950-es évek végén a Budavári Palota helyreállításának tervezésébe kapcsolódott be. Az Országos Széchenyi Könyvtár részére kijelölt Krisztinavárosi szárny tervpályázatán első díjat nyert és a tervezés irányítására is megbízást kapott. Könyvtárépítéssel kapcsolatos szaktudását konzulensként itthon és külföldön is igénybe vették. 1964-1984-ig az Országos Műemléki Felügyelőség főmérnöke, majd általános igazgatóhelyettese. 1983-ban Ybl-díjat kapott

Svéd-amerikai mérnök, feltaláló
A svéd hadseregben térképészeti földmérőként szolgált. Az 1820-as években Angliába ment, egy 1829-ben tartott vasúti versenyen elindult Novelty nevű gőzmozdonyával, a versenyt azonban George Stephenson Rocket nevű mozdonya nyerte meg. Ezután elsősorban hajók tervezésével és fejlesztésével foglalkozott. Épített egy, az általa fejlesztett hőlégmotor által hajtott hajót, ez azonban nem volt versenyképes a gőzhajókkal. 1836-ban szabadalmaztatta a hajócsavart. Megépítette a Princeton nevű hajót, az angol tengerészet első csavar által hajtott hadihajóját. Mivel az angol haditengerészet nem mutatott kellő érdeklődést találmányai iránt, 1839-ben Ericsson kivándorolt az Egyesült Államokba. A polgárháború idején a Haditengerészeti Minisztérium megbízásából építette meg a Monitor nevű páncélozott hadihajót, amelyet 1862-ben sikerrel vetettek be a déliek Virginia nevű páncélosával szemben. A Monitor tervei alapján még számos hadihajót építettek az Egyesült Államokban és más országokban is. Ericsson foglalkozott számos más energiaforrás, így a napenergia hasznosításával is.

Amerikai csillagász, távcsőkészítő
Eredetileg arcképfestő és rézmetsző volt, 40 éves kora körül kezdett csillagászati távcsövek készítésével foglalkozni. Céget alapított, saját csiszolású lencsék felhasználásával refraktor távcsövek építésére. Az általa épített távcsövek közül több is a maga idejében a világ legnagyobb refraktor távcsöve volt, így a Chicago-i egyetem 470 mm-es távcsöve, a 760 mm-es távcső, mely az oroszországi pulkovói obszervatórium számára épült (ez elpusztult Leningrád ostroma alatt). Az 1880-1888 között a Lick Obszervatórium számára épült távcső ma is a világ harmadik legnagyobb, az 1897-ben a Yerkes Obszervatórium számára épült 1020 mm (40 hüvelyk) távcső pedig ma is a világ legnagyobb refraktor távcsöve. Két fia, Alvan Graham Clark és George Bassett Clark társak voltak cégében. A távcsőépítés mellett jelentős csillagászati megfigyelések is fűződnek nevükhöz. A Clark nevű holdkrátert az ő és fia, Alvan Graham Clark emlékére nevezték el.

Német vegyész, Nobel-díjas
Kémiát tanul a Marburgi Egyetemen, 1901-ben szerzett doktori fokozatot. 1904-ben Londonba utazott, s a University College-ban a radioaktivitást kutató Sir William Ramsay munkatársaként kezdett dolgozni. Hahn a Ramsay-tól kapott durva rádiumkészítmény tisztítása közben kimutatta, hogy a preparátumban jelen van egy új radioaktív anyag is, ezt radiotóriumnak nevezte el. Ramsay támogatásával állást kapott a Berlini Egyetemen. Mielőtt itt munkába állt, eltöltött néhány hónapot Montrealban, Ernest Rutherford (később Lord Rutherford of Nelson) munkatársaként. Röviddel azután, hogy 1906-ban visszatért Németországba, csatlakozott hozzá Lise Meitner osztrák fizikus, öt évvel később pedig mindketten az újonnan létesült berlin-dahlemi Vilmos Császár Kémiai Intézet munkatársai lettek. Itt Hahnt a kicsi, de független radiokémiai osztály vezetőjévé nevezték ki. A háború után Hahn és Meitner az elsők között izolálta a ²³¹Pa-t, a nem sokkal azelőtt izolált radioaktív protaktínium egyik izotópját. Fritz Strassmann radiokémikussal együtt a maghasadás felfedezője. 1944-ben kémiai Nobel-díjat kapott, 1966-ban pedig Strassmann-nal és Lise Meitnerrel megosztva Enrico Fermi-díjban részesült.

Szovjet fizikus, csillagász
Szentpéterváron tanult és dolgozott 1941-ig, amikor az intézetét evakuálták és vele együtt ment Kazányba. 1943-tól Moszkvában élt. Fontos szerepet játszott a szovjet nukleáris- és termonukleáris fegyver kifejlesztésében. Atommagfizikai kutatásokkal, asztrofizikával és kozmológiával foglalkozott. A 70-es évek elején jött rá arra, hogy a gravitáció rendkívül érdekes alakzatokat hoz létre. Úgy gondolta, az univerzum szerkezete egy fürdőkád felszínén véletlenszerűen képződő habhoz hasonlít. Ahogy a fürdővíz tetején a kis és nagy buborékok összeállnak, úgy állnak össze a galaxisok is, közöttük pedig óriási üres térségek húzódnak, ahol gyakorlatilag nincsen semmi. Ezt akkor senki sem fogadta el, mert az univerzumnak akkor még kis tartományát ismertük. Ez a helyzet csak a 80-as években változott meg. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választják 1983-ban. Halála után 2001-ben tiszteletének adózva a csillagászok róla nevezték el a 11438 számú kisbolygót.

Vegyészmérnök
Oklevelét a budapesti műegyetemen 1924-ben szerezte, ahol 1926-1927-ben tanársegéd volt az élelmiszerkémiai tanszéken. 1927-től az Országos Közegészségügyi Intézet munkatársa, 1948-tól igazgatója, 1958-tól főigazgató helyettes volt. 1968-tól az Országos Gyógyszerészeti Intézet igazgatója. Kutatási területe a gyógyszeranalitika. Munkássága jelentősen hozzájárult a gyógyszerellenőrzés korszerű módszereinek kifejlesztéséhez. Behatóan foglalkozott a vitaminokkal. Az MTA Kémiai Albizottságának és az Izotóp Munkacsoportnak elnöke volt.

Vegyészmérnök, egyetemi tanár
A budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1923-ban, doktorált 1948-ban. 1924-1958-ig a Tungsram szakmai közösségének volt a tagja. 1958-tól az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetében igazgatóhelyettes, majd tudományos tanácsadó. 1963-ban lett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen c. egyetemi tanár. Számos szabadalom szerzője vagy részese volt. Szabadalma alapján gyártanak jó minőségű volfram szálat az egész világon. Az Állami díj első fokozatával a volfram-izzószál fontos alapkutatási problémáinak megoldásáért és az eredmények gyakorlatba való átültetéséért tüntették ki. 1981-ben elnyerte a Nemzetközi Porkohászati Unió Plansee-Plakettjét. 1954-től az MTA tagja.

Matematikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait az ELTE Természettudományi Karán végezte. 1951-ben matematika- fizika-ábrázoló geometria szakon tanári oklevelet szerzett. Pályáját a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, a matematika tanszéken kezdte; itt 1965-től egyetemi tanár. 1972-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Matematikai és Számítástechnikai Intézetének igazgatója. Tudományos tevékenységének leglényegesebb területe a függvényegyenletek elmélete, ezen belül főként a többváltozós függvényegyenletek. Jelentős eredményeket ért el a trigonometriai, valamint a Cauchy- és Pexider-típusú függvényegyenletek általánosításai terén. A tudományos irodalomban Hosszú-féle függvényegyenletnek nevezett egyenletre vonatkozó kutatásainak sok folytatója van. 1964-től az operációkutatás, a matematikai programozás és a számítástechnika modellalkotási problémáival kezdett foglalkozni.

Olasz matematikus
Pavia-ban középiskolai tanárként pályázatot nyújtott be a Francia Akadémia nagydíjára. A differenciálgeometriában, a felületek elméletében elért eredményei alapján 1865-ben a Pavia-i Egyetemen az algebra és analitikus geometria professzorává nevezték ki. Az általa felállított formulához tőle függetlenül Gaspare Mainardi, valamint Karl M. Peterson is eljutott, ezért ma Mainardi-Codazzi egyenletnek, illetve Peterson-Mainardi-Codazzi egyenletnek is nevezik.

Német szerves kémikus, Nobel-díjas
A Berlini Egyetemen Emil Fischernél tanult kémiát, majd különféle beosztások betöltése után 1916-ban a Kieli Egyetem kémiaprofesszora lett, 1945-től professzor emeritus. Diels 1906-ban egy nagyon reakcióképes anyagot fedezett fel, a malonsavból vízelvonással keletkező szén-szuboxidot, meghatározta tulajdonságait és a kémiai összetételét. Legfontosabb munkája a diénszintézissel kapcsolatos: olyan szerves vegyületeket használt fel különféle, gyűrűs szerves anyagok szintéziséhez, amelyek két szén-szén kettős kötést tartalmaznak; a reakció körülményei rávilágítanak a kapott termék molekulaszerkezetére. Ezt a módszert, amelyet tanítványával, Kurt Alderrel együtt dolgozott ki 1928-ban, ma Diels-Alder-reakciónak nevezik. Eljárásuk különösen a műgumi és a műanyagok előállításában fontos. Kurt Alderrel megosztva kapták 1950-ben a kémiai Nobel-díjat a ciklikus szerves vegyületek előállítására szolgáló, együtt kidolgozott módszerükért.

Holland-amerikai csillagász
Az USA-ban élő holland csillagász. Tizenegy évesen a Halley-üstökös keltette fel figyelmét a csillagászat iránt. Tizenöt éves korában a nemzetközi jellegű Amerikai Változócsillag Észlelők Társaságának tagja. Egyetemi tanulmányai után a leideni Csillagvizsgálóban E. Hertzsprung, majd Potsdamban K. Schwarzschild munkatársa. 1921-től az amerikai Lick, majd Harvard Obszervatóriumban, 1923-30 közt Dél-Afrikában a Bloemfontein Csillagvizsgálóban észlelt, visszatérve 1930-tól a Minnesota-i Egyetem csillagászati intézetének vezetője. Fő munkaterülete a csillagok sajátmozgásának mérése, több fontos, általa összeállított katalógus ma is alapvető. (Luyten-katalógusok). Számos, a Naphoz közeli csillag felfedezője, és a változófényű csillagok egyik típusának (UV Ceti fellángoló változók) első kimutatója. Közel 500 tanulmányt közölt. Az USA Nemzeti Akadémia tagja, a Watson-érem, és az amerikai Bruce emléklérem kitüntetettje. Nevét az 1964.sz. kisbolygó és egy, a Naphoz közel eső csillag (Luyten's Star) őrzi. (Bartha Lajos)

Francia csillagász, matematikus
Párizsban végezte felsőbb tanulmányait, majd Düsseldorfban egy középiskolában tanított. Doktori tézisét a Fuchs-féle függvényekről írta 1924-ben. 1925-től a párizsi Nemzeti Obszervatórium munkatársává nevezték ki, itt az égi mechanikán kívül statisztikai és numerikus analízisbeli problémák megoldásán is dolgozott. 1938-ban fontos munkát közölt a legkisebb négyzetek módszerének alkalmazásáról. 1936-ban megalapította Párizsban az Asztrofizikai Intézetet, melynek haláláig igazgatója volt. A csillagászat terén nevéhez fűződik az a megállapítás, hogy a gömbalakú csillaghalmazok a Tejútrendszer csillagainak központ körüli általános keringési irányával ellentétes irányban mozognak. Kimutatta, hogy a csillagok mozgási sebessége függ a Tejút síkjához viszonyított helyzetüktől. Fontos eredménye volt az ún. Cepheida típusú változófényű csillagok fényerősségére vonatkozó adatok módosítása: ennek alapján meg lehetett mutatni, hogy az Univerzumban lévő távolságokra az addig alapul vett értékek kétszerese a helyes érték. Ennek fontos következményei vannak a kozmológiában. 1940-44 között a Francia Ellenállás aktív résztvevője volt, gyakran kockáztatta életét is. Nevét egy holdkráter és az 1458.sz. kisbolygó őrzi. (Bartha Lajos)

Német matematikus
Göttingenben, Erlangenben és Münchenben tanult. 1879-ben a freiburgi egyetem professzora, majd 1883-ban a königsbergi egyetem professzora lett. 1882-ben megmutatta, hogy π transzcendens szám, és így a körnégyszögesítés sem oldható meg euklideszi szerkesztéssel. Ezzel a matematika egy 2000 éves problémáját zárta le.

Német geofizikus
Göttingeni tanulmányait követően a potsdami geofizikai obszervatóriumban dolgozott, 1928-ban Eberswaldeban a légkörtan tanára, 1936-tól a berlini egyetem professzora és a potsdami obszervatórium igazgatója. 1931 és 1940 között hosszabb időszakokban a washingtoni Carnegie Intézetben is kutatott. 1946-tól a göttingeni egyetem tanára, emellett a lindaui Max Planck Aeronómiai Intézet igazgatója is volt. Fő munkaterülete a földmágnesség vizsgálata volt. Az angol Sidney Chapman-nel összeállította a földmágnességre vonatkozó alapvető kézikönyvet (Geomagnetism). Kidolgozta a földmágneses erőtér ún. háborgási index-számainak rendszerét (Kp index). Földmágnességi és statisztikai adatok alapján Chapman-nel feltételezték, hogy a Napon lévő mágnesesen aktív M-régiók felelősek a geomágneses aktivitásért. Ezt 1973-ban a Skylab program mérései igazolták. 1957-ben a Nemzetközi Geofizikai Év szorgalmazója, 1958-ban részt vett a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (COSPAR) megszervezésében. Még számos nemzetközi szervezetben játszott fontos szerepet. Tiszteletére nevezték el a Hold egyik kráterét, és az Európai Geofizikai Társaság által alapított Bartels-emlékérmet. (Bartha Lajos)

Botanikus, földbirtokos
Egyetemi tanulmányait Bécsben, Löwenben és Budapesten végezte. Birtokain élt, országgyűlési képviselő, majd felsőházi tag volt. Mint botanikus hosszú utazásokat tett, a mediterrán flórát tanulmányozta, elsősorban kertészeti szempontból. Előbb a felvidéki Malonyán, később Jeliháláson az ország egyik legérdekesebb gyűjteményét létesítette örökzöld fás növényekből. Életcélja az "örökké zöldellő kertek"-nek, a hazai természeti adottságaink közötti megvalósítása volt. A Jeli Arborétum megalapítójának emlékére állították az Ambrózy Emlékházat.

Gyógyszerész
A budapesti tudományegyetemen 1936-ban gyógyszerészi, 1939-ben gyógyszerészdoktori diplomát szerzett, közben a budapesti Egyetemi Gyógyszerészeti Intézetben és az egyetemi gyógyszertárban dolgozott. 1940-től a debreceni Rex Gyógyszergyár osztályvezetője volt. 1952-1980-ig a Békés megyei Gyógyszertári Központ főgyógyszerésze. Korszerűsítette a megyei patikákat, érdemeket szerzett a gyógyszerészek továbbképzésében. A Szegedi Egyetem megbízott előadója volt. Újjáélesztette a fiatal gyógyszerészek Rozsnyay Mátyás-emlékversenyét. Részt vett a VI. és VII. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztő bizottságában.

Angol matematikus, tanár, feltaláló
Az Eton College-ban kezdte tanulmányait, ahol apja "írásmester" volt. Később a "King's College, Cambridge" diákja és "fellowship"-kedvezményezettje lett 1603-ig. A matematika mellett latin költeményeivel is remekelt. Miután pappá szentelték, hamarosan Alburyben lett iskolamester. Megházasodott, és idővel 12 gyermeket nevelt. A matematika kiváló tanáraként szerzett hírnevet; Newtonra is nagy hatással volt. Ő használta először a "sin" és "cos" rövidítéseket, továbbá az "x"-et szorzásjelként. (Joggal volt rá dühös Leibniz, hiszen ez a jel az ismeretlen jelével könnyen összetévesztődik.) A logarléc és logartárcsa társfeltalálójaként is tiszteljük; ma az ő nevét viseli a számolóeszköz-történeti társulat. (Hujter Mihály)

Francia fizikus, matematikus, csillagász
Egyetemi tanulmányait az École Polytechnique-en végezte, ezután több különböző helyen volt professzor, végül a Collége de France-on. 1840-ben a Francia Királyi Tudományos Akadémia tagjává választották. A párizsi Bureau des Longitudes csillagásza volt. Elsősorban az optika, azon belül a fényszóródás, fénypolarizáció jelenségeit kutatta. Több kísérletet végzett a kristályok szerkezetének és törésmutatójának a meghatározására. Foglalkozott meteorológiával és csillagászattal is. A meteorológiai jelenségek közül is a fénnyel kapcsolatosak foglalkoztatták, így többek között a szivárvány optikáját vizsgálta. Az égbolt első ún. neutrális pontját (vagyis azon pontot, ahonnan jövő fény polarizálatlan) Arago fedezte fel. Babinet ez után mintegy harminc évvel, 1840-ben találta meg az égbolt második, jóval nehezebben észlelhető neutrális pontját. Számos hasznos kísérleti eszközt fejlesztett ki, így higrométert, valamint állítható, jól záró csapokat, amelyek a légszivattyúk teljesítőképességét növelték, ezek széles körben elterjedtek. Kitűnő tudománynépszerűsítő is volt.

Bencés fizikatanár, fizikatörténész
Főiskolai tanulmányait Pannonhalmán végezte, 1917-től haláláig a győri bencés gimnázium fizikatanára volt. Saját készítésű eszközökkel gyarapította a szertárat. A fizikumban talált platinát eladva, mozigépet szerzett az iskolának. Kis könyve jelent meg az elektrosztatikáról a Zászlónk Diákkönyvtárban 1923-ban, cikkei a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapokban. A jól átgondolt, alaposan előkészített kísérletezés híve volt. Legnagyobb munkája a Jedlik-életrajz.

Talajvegyész, egyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti műszaki egyetemen végezte, 1923-ban vegyészmérnöki diplomát kapott. Először a debreceni Mezőgazdasági Vegykísérleti Állomáson dolgozott, majd tanársegédként a műegyetemre került Sigmond Elek mellé. 1926-ban Berkeleyben, majd Bonnban W. P. Kelley és H. Kappen mellett a szikes talajokkal és a talajsavanyúsággal kapcsolatos kérdéseket tanulmányozta. Hazatérése után a debreceni Gazdasági Akadémia kémia tanszékét vezette, oktatott a debreceni Tisza István Tudományegyetemen is. 1945 után a Tiszántúli Talajjavító Vállalat talajlaboratóriumát, majd az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet debreceni talajtani osztályát vezette. A szikesedési folyamatok tanulmányozása, a szikes talajok javítása és mezőgazdasági hasznosítása területén végzett munkájával világszerte elismerést szerzett. Megállapította, hogy a termőföld öntözéssel, lecsapolással, valamint mészadagolással javítható. Részletesen vizsgálta a cukorgyári mésziszappal végzett talajjavításoknál lejátszódó kémiai folyamatokat. Aktívan részt vett a nemzetközi tudományos életben.

Fizikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1937-38-ban Berlinben a Kaiser Wilhelm Institut ösztöndíjasa. 1940-től a szegedi polgári iskolai tanárképző fizika tanszékének, 1950-től haláláig a szegedi tudományegyetem kísérleti fizikai intézetének vezetője. Közben egy évig (az 1949/50-es tanévben) Debrecenben vezeti az elméleti fizika tanszéket. Itt írja meg elméleti Mechanika c. egyetemi tankönyvét. 1960-1969-ig az MTA Lumineszcencia és Félvezető Tanszéki Kutató Csoportját is vezette. 1954-től Szegeden kiadott Acta Physica el Chemica c. folyóiratot szerkesztette. Behatóan foglalkozott az oktatás korszerűsítésének kérdéseivel. Tudományos munkásságának egyik fontos területe a kétatomos molekulák színképvizsgálata. Legtöbbet idézett munkája egy 1935-ös tanulmánya, melyben a triplett sávok intenzitáseloszlásáról értekezett. Más irányú vizsgálataiban a poláros molekulákat tartalmazó folyadékok nagyfrekvenciás elektromos térben való viselkedésével foglalkozott, mellyel a Debye-elméletet tette megalapozottabbá. Szegeden szekunder-lumineszcencia vizsgálatokat végzett. 1950-től volt az MTA levelező, 1960-tól pedig rendes tagja. Több kötetes "Kísérleti fizika" könyve ma is ajánlott tankönyv az egyetemi fizikus és fizikatanár szakos hallgatók számára. (Dr. Radnai Gyula)

Osztrák jezsuita matematikatanár, geodéta mérnök, csillagász
A Jézus-társaságba lépve teológiai és matematikai tanulmányok után, 1742-től több jezsuita főiskolán tanított, többek közt Komáromban és Kassán, a gyakorlati matematika (földméréstan) ismeretei alapján a bécsi Jezsuita Csillagvizsgáló főfelügyelője. A rend feloszlatása után (1773) Mária Terézia a birodalom főmatematikusává nevezte ki, majd megbízta Galicia pontos felmérésével. 1761-65 közt a bécsi hosszúsági kör 320 km hosszúságú szakaszát mérte meg Brünn és Varasd között, majd 1769-ben a Magyar Királyság területén Kistelek és Csurog között végzett fokmérést. Az eredményekből a Föld méreteit is levezette. Munkája előkészítette a Habsburg birodalom első, akkor páratlanul alapos katonai térképezését. Pontosan rögzítette a bécsi öl és láb hosszát, amely az egész birodalom egységes mértéke lett. Hell Miksa egyik oktatója, majd később munkatársa volt. Méréseit később Bogdanich Imre ismételte meg és javította. (Bartha Lajos)

Német fizikus, csillagász
A regensburgi líceum matematikatanára és a csillagvizsgáló igazgatója volt. Számos értékes szakmunkát publikált a csillagászat, a fizika, a matematika és a meteorológia témakörében. Elődjének, Placidus Heinrichnek a környék meteorológiájára vonatkozó évtizedes adatgyűjtését feldolgozva és folytatva a klímakutatás egyik első úttörőjévé vált. 1837-ben a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. (Piriti János)

Orosz születésű amerikai fizikus, asztrofizikus
Az ogyesszai, leningrádi, majd 1928-31. közt a göttingeni, koppenhágai és cambridgei egyetemeken tanult, ill. szerzett tudományos fokozatokat. 1933-ban feleségével végleg távozott a Szovjetunióból, 1934-től a George Washington Egyetem, 1954-től a coloradói Boulder Egyetem tanára. Első munkái az atommagok radioaktív alfa-bomlásáról már feltűnést keltett. (Alagút-effektus.) 1948-ban Ralph Alpherrel és Hans Bethevel kidolgozta az elemek felépülésének folyamatát a csillagokban (Alpher-Bethe-Gamov feltevés). Ekkor írt tanulmányában ismertette nézetét, amely szerint a táguló Univerzumban jelenleg is megfigyelhetőnek kellene lennie a "nagy robbanás" eredményeként a mikrohullámú háttérsugárzásnak. Ennek jelenlétét másfél évvel később A. Penzias és W. Wilson valóban kimutatta. Új szempontokat vetett fel a Tejútrendszer fejlődéséről. 1953-ban az akkor új DNS modellhez is gondolatokat adott. Nagyon sok, igen jó és olvasmányos tudománynépszerűsítő írást is közölt (néhány magyar fordításban is megjelent). Az USA Nemzeti Akadémiájának tagja (1953), népszerűsítő munkáját az UNESCO Kalinga-díjjal jutalmazta (1956). Nevét a 8816.sz. kisbolygó és a Hold túlsó oldalának egyik krátere őrzi. (Bartha Lajos)

Amerikai fizikus
A Berkeley egyetemen szerzett Ph.D. fokozatot 1940-ben Ernest O. Lawrence mellett. Ezután a Princeton-i egyetemen kidolgozta az ún. Isotron módszert az uránizotópok szétválasztására. A Manhattan Project-ben ő volt a legfiatalabb csoportvezető. A 2. világháború után azok közé a tudósok közé tartozott, akik ellenezték az atomenergia háborús célokra való felhasználását. Rövid ideig a Harvard egyetemen, majd a Cornell Egyetemen dolgozott. 1967-ben a National Accelerator Laboratory igazgatójává nevezték ki. A laboratórium később a Fermilab nevet vette fel. 1978-ban lemondott igazgatói megbízatásáról, és a chicagoi egyetem professzora lett. 1982-84-ig, visszavonulásáig a Columbia egyetem professzora volt. Számos tisztséget viselt és számos kitüntetésben részesült. Tudományos eredményei mellett jelentős szobrászati alkotások létrehozása is fűződik nevéhez.

Fizikus, egyetemi tanár
Temesváron született 1884. március 3-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosa reáliskolájában, felsőfokú tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, matematika-fizika szakon végezte. 1906-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet. Középiskolai tanárként, szabad idejében igyekezett pótolni, amit az egyetemen az előadások elmulasztottak. Előbb az elektromágnesség Maxwell-Faraday-féle térelméletével ismerkedett meg. Ez az elmélet a newtoni mechanika szemléletéhez képest merőben új felfogást hozott a fizikába. Nevezetesen, az erőtérnek a fogalmát vezette be. Az erőtér közvetíti a kölcsönhatásokat a töltések és áramok között. Novobátzky tudományos kutatásainak jelentős része az erőterek fizikájával van kapcsolatban, akár a relativitáselméleti vagy a kvantumelméleti munkáit tekintjük. E két fizikai elmélet forradalmian új gondolatai egyébként a kinyilatkoztatás erejével hatottak reá. Meghatározták tudományos gondolkodását, és alkotó munkáját Munkásságának hazai hatása az elméleti fizikai kutatásoknak a modern területek felé való kiterjesztésében, tulajdonképpeni megalapozásában, az oktatás magas szintre emelésében és kiszélesítésében mutatkozott meg. Körülötte az éppen akkor végzett fiatal tanítványokból nemzetközi mércével mérve is, rangos tudományos iskola alakult ki, amely a tanítványok tanítványain keresztül ma is magas szinten érvényesül itthon és külföldön egyaránt. 1947-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. (Prof. Nagy Károly)

Geográfus, meteorológus, klimatológus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait a budapesti és szegedi tudományegyetem természettudományi karán folytatta. Földrajz-biológia szakon szerzett tanári oklevelet. Pályáját a szegedi egyetem földrajzi intézetében kezdte tanársegédként. 1953-ban az Országos Meteorológiai Intézet kötelékébe lépett. Kezdetben a távelőrejelző osztályon dolgozott, 1957-től mint tudományos munkatárs és kutató az éghajlati osztályon a szinoptikus-klimatológiai kutatócsoport vezetője volt. 1959-ben az ELTE TTK-án meteorológia főtárgyból, valószínűségszámítás és hidrogeográfia melléktárgyakból egyetemi doktori címet kapott. 1964-től kandidátusi értekezésének megvédése után 1970-ig a hidrometeorológiai főosztályt, majd az adatfeldolgozó és tájékoztató főosztályt vezette. 1970-től a Marczell György Aerológiai Főobszervatórium igazgatóhelyettese.

Német kémikus, gyógyszerész
Apjától Henning Christian Marggraf, királyi udvari gyógyszerésztől kapta a gyógyszerészet és a kémia iránti elkötelezettségét. 1725-1730 között a berlini Collegium medico-chirurgicum-ban Caspar Neumann professzornál tanult kémiát. Neumann vezette be Marggrafot a flogisztonelméletbe. Korának vezető gyógyszerészeinél járt tanulmányúton, tanult kémiát és fizikát Strassburgban, valamint orvostudományt Halléban és Freibergben. 1738-ban a Berlini Tudományos Akadémia munkatársa lett. Kutatásainak nagy eredménye, hogy 1747-ben felfedezte a takarmányrépában lévő cukortartalmat. Felismerte, hogy az egyes répafajtákban megtalálható étkezési cukor (szacharóz), megegyezik a cukornádban találhatóval. Ezzel új korszakot indított el Európában, hiszen megkezdődhetett a nádcukor és a répacukor versengése. (Pintér Endre)

Angol matematikus, tudományfilozófus
Tizenöt évesen már a londoni King's College tanulója lett. Matematikában, irodalomban, sportban jeleskedett; 18 évesen felvették a Trinity College-ba. Évfolyam-másodikként végzett, akár csak Thomson és Maxwell pár évvel korábban. 1870-ben napfogyatkozást kutatva hajótörést szenvedett. Huszonkilenc évesen már a Királyi Természettudományos Akadémia tagja. Korának tömeggyilkosa, a tbc vitte el; még 34 éves sem volt. Bolyai és Lobacsevszkij nyomdokán nemeuklideszi geometriát tanulmányozva jutott a forradalmi gondolatig: a gravitáció oka a geometriában keresendő. Általánosította a Hamilton-féle kvaterniók fogalmát; ma Clifford-Klein tereknek hívjuk az általa vizsgált algebrai, geometriai, topológiai struktúrákat. Még tanuló korából származik híres mondása: "A gondolat amely leigázza a világot, nem lehet elmélkedő, csakis tevékeny." Halála után Pearson fejezte be "Common sense of the exact sciences" című könyvét. (Hujter Mihály)

Német csillagász
Göttingenben doktorált, 1922-től a potsdami obszervatórium munkatársaként dolgozott. 1923-ban a berlini egyetemen habilitált, ahol 1927-ben professzor lett. Spektroszkópiával foglalkozott, majd a napkorona természetére, a Nap mágneses területeire vonatkozó részletes vizsgálatokat végzett. Legfontosabb munkája 1928-ban jelent meg atomok és molekulák spektrumainak grafikus ábrázolásáról, bevezetve a termsémákat (vagy Grotrian-diagramokat). 1929-ben egy szumátrai expedíció során nyert adatok alapján megadta a napkorona fizikai leírását, megbecsülve annak magas hőmérsékletét is. (Piriti János)

Német születésű kanadai fizikus, fizikai kémikus, Nobel-díjas
1930-ban a darmstadti Műegyetem tanársegédje lett, de 1935-ben elmenekült a náci Németországból, és a Saskatchewani Egyetemen (Saskatoon, Kanada) kapott állást. 1945 és 1948 között a Yerkes Obszervatóriumban (Williams Bay, Wisconsin, USA) dolgozott, majd visszatért Kanadába, Ottawában a nemzeti kutatási tanács munkatársa lett. Herzberg spektroszkópiai vizsgálatai nemcsak alapvetően fontos kísérleti eredményeket szolgáltattak a fizikai kémia és a kvantummechanika számára, hanem hozzájárultak a gázokban végbemenő kémiai reakciók vizsgálatának felélesztéséhez is. Elsősorban a kétatomos molekulákat tanulmányozta, azok között is a leggyakoribbakat, a hidrogént, oxigént, nitrogént és szén-monoxidot. Felfedezte néhány olyan szabad gyök spektrumát, amelyek sok kémiai reakció közbenső termékei, elsőként azonosította némely gyökök spektrumát a csillagközi gázban. A belső bolygók atmoszférájáról és a csillagokról is sok spektroszkópiai információt tárt fel. 1971-ben kémiai Nobel-díjat kapott; molekulák és különösen a szabad gyökök elektronszerkezetének és geometriájának meghatározásáért.

Orvos, ideg- és elmegyógyász
Orvosi oklevelét a bécsi egyetemen szerezte 1844-ben, majd az ottani kórház elmeosztályán működött. A Magyarországon felállítandó elmegyógyintézet megszervezése érdekében a Helytartótanács 1848-ban államköltségen kiküldte a német, belga, angol és francia elmegyógyintézetek tanulmányozására. 1850-ben Vácon elmegyógyintézetet alapított, melyet 1852-ben Budára helyezett át. Intézetében megvalósította a munkaterápiát és megszüntette a kényszerítő eszközöket. 1861-től a budapesti egyetemen az elmekórtan előadója. Mint a Budai Városi Tanács tagja, részt vett a Lipótmezei Intézet építésének ellenőrzésében, mely az ő javaslata szerint épült fel. Kezdeményezésére fásították a Gellérthegyet. Az első magyar nyelvű elmekórtan szerzője. Fia Schwartzer Ottó elmeorvos.

Mineralógus, műegyetemi tanár
Ifjú korában Eötvös Loránd nevelője volt. A természettudományi doktorátust Tübingenben szerezte meg. 1866-tól az Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának múzeumi őre, 1894-től igazgatója. 1870-1894-ig a műegyetem ásvány- és kőzettan tanszékének tanára, 1894-1913-ban a budapesti tudományegyetemen az ásvány-kőzettani intézet vezetője volt. Számos új ásványfajt fedezett fel, határozott meg és írt le. Ő foglalkozott először a kriolitokkal, nagy érdeme az anglesitekkel és tellúrvegyületekkel kapcsolatos régi hibás megállapítások kijavítása. 1877-ben Nagyág aranybányájában új arany-ezüst tellúrércet fedezett fel, amelyet róla Krenneritnek neveztek el. A magyar geológia és ásványtan nagy mecénásáról, Semsey Andorról nevezte el az 1881-ben felfedezett Semseytet és az 1889-ben Felsőbányán felfedezett ólomezüst-antimon-kénvegyületet, az Andoritot. Eötvös nevét viseli az által felfedezett Lorandit. 1874-től az MTA tagja.

Kémikus, ismeretterjesztő
A kolozsvári egyetemen tanári oklevelet nyert. 1877-től a dévai reáliskolában tanár. 1879-ben Bunsen, Kirchhoff és Liebig laboratóriumainak tanulmányozása végett külföldi tanulmányutat tett. 1885-től a budapesti II. ker. főreáliskola tanára, 1907-től igazgatója. Főként ásványvízelemzéssel foglalkozott. Sokat tett a természettudományok, különösen a kémia népszerűsítése érdekében. Leghatásosabb vállalkozása az Universum évkönyv volt. "Egy elfelejtett magyar találmány" címmel 1894-ben a Természettudományi Közlönyben ő hívta fel a figyelmet Jedlik Ányos szódavízgyártó készülékére, melyet ma már a hazai szódavízgyártás első gépeként tartunk számon.

Mezőgazdasági kutató
Tanulmányait 1899-1900-ban a magyaróvári gazdasági akadémián végezte, ahol 1901-től a növénytermelési tanszéken tanársegéd, 1904-től az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás adjunktusa. Itt kezdte meg búza- és lisztminőségvizsgálatait. 1924-től az Országos Kémiai Intézet igazgatója. 1928-tól az általa szervezett Gabona- és Lisztkísérleti Állomás első igazgatója. 1905-ben találta fel a farinométert, az első olyan műszert, amellyel a tészta, ill. a sikér nyújthatóságát meg lehetett állapítani. Ezt tovább fejlesztve 1912-ben megalkotta a farinográf lisztvizsgáló és minősítő műszert, amely egyidejűleg meghatározza a liszt vízfelvevő képességét, a sikér minőségét, a tésztakialakulás idejét stb. Módszere és találmánya az egész világon elterjedt.

Építészmérnök, műegyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti és a stuttgarti műegyetemen, majd a bécsi képzőművészeti akadémián végezte. 1878-82 között Schulek Frigyes, utóbb Hauszmann Alajos mellett dolgozott. 1887-ben a műegyetem magántanára, majd rk. tanára, 1888-tól haláláig a középítéstani tanszék ny. r. tanára. Kezdetben klasszicizáló felfogásban, utóbb neoromán és neogótikus stílusban tervezett. Funkcionális megoldású, puritán téglaburkolatú épületeivel Budapest városképének jellegzetes elemeit alkotta meg. Terveivel hazai és külföldi pályázatokon számos díjat nyert. Kivitelre került főbb alkotásai: a budapesti unitárius egyházközség temploma és bérháza, a Szilágyi Dezső téri református templom, a budapesti központi Vásárcsarnok, a fiumei tengerészeti akadémia, a budapesti városligeti fasori evangélikus templom és gimnázium, a budapesti műegyetem központi könyvtára és az Országos Levéltár budai épülete (Bécsi Kapu tér 4. - Nagy Károly fejezte be 1939-ben). Az Építőművészek Szövetségének hosszabb ideig elnöke volt. Szakirodalmi munkássága is jelentős.

Amerikai mérnök, feltaláló, író.
A philadelphiai Central High School tanáraként Elihu Thomsonnal számos kísérletet végeztek az indukciós tekercsek, dinamók, a drótnélküli átvitel témaköreiben. 1881-ben szabadalmaztatták az ívlámpákra épülő világítás-rendszerüket, (Thomson-Houston-generátor). 1879-ben alapították a Thomson-Houston Electric Company vállalatot, amely az Edison General Electric Company-val egyesülve General Electric néven működött tovább. 1894-ben Edison korábbi munkatársával, Arthur Kennellyvel tanácsadó céget alapított, a korabeli szakirodalmat értékes műveikkel gazdagították. Számos tudományos és mérnöki szervezet tagja volt, két alkalommal pedig az American Institute of Electrical Engineers elnöki tisztét is betöltötte. (Piriti János)

Belarusz fizikus, Nobel-díjas
Leningrádban szerzett diplomát 1952-ben, 1953-tól a Fizikai-Műszaki Intézetben dolgozott, 1970-ben doktorált, 1987-től az intézet igazgatója volt. A hatvanas évek óta foglalkozott a félvezető heterostruktúrák tervezésével és vizsgálatával. Találmánya a heterotranzisztor segítségével hatamas fejlődésen mehetett keresztül a kommunikációs eszközök tervezése a minden addiginál magasabb frekvenciájú hullámok alkalmazásával. 1995-től az orosz parlament képviselője volt. 2000-ben Herbert Kroemerrel megosztva a fizikai Nobel-díj felét kapták "a nagysebességű és optoelektronikában használt félvezető heterostruktúrák kifejlesztéséért". (A díj másik felét Jack Kilby kapta "az integrált áramkörök kifejlesztésében való közreműködéséért".) (Piriti János)