Piarista matematika-, fizika- és kémiatanár
Tanulmányait Kecskeméten, majd Budapesten végezte. Tanári pályafutását 1864-ben kezdte. Tanított Magyaróváron, Selmecbányán, Temesváron, Kecskeméten, Kolozsváron és Budapesten. Közben elvégezte a tanárképzőt, ahol Jedlik Ányos tanítványa volt. 1873-ban Rostockban matematikából doktorált. 1874-1879 között magántanárként a kolozsvári egyetemen matematikát tanított. Akkor ő volt az egyetlen doktori címmel rendelkező matematikus az egyetemen. Ő tartott először órákat az egyetemen számelméletből, komplex függvényekből, lineáris algebrából, analitikus mértanból, elliptikus függvényekből, valószínűségszámításból és matematikatörténetből. Igen értékesek a tankönyvei, tankönyv fordításai és tankönyv-szerkesztői tevékenysége. Az 1891-ben alapított Matematikai és Fizikai Társulat egyik alelnöke volt.

Német-amerikai matematikus
Több német egyetemen tanult, majd Göttingenben Courant mellett dolgozott. Még diákként megoldotta a relativitáselmélet egy problémáját. 1929-től két évig Kármán Tódor asszisztense volt Aachenben, majd Braunschweigben lett professzor. Hitler hatalomrajutása után elhatározta, hogy emigrál, 1937-ben sikerült kijutnia az Egyesült Államokba Courant segítségével (aki már korábban emigrált). Továbbra is szoros együttműködésben dolgoztak. Friedrichs jelentős eredményeket ért el az alkalmazott matematika több területén.

Botanikus, tanár, muzeológus
Gimnáziumba Losoncon és Selmecbányán járt, de a természetrajzot Eperjesen tanulta. A szabadságharcban honvédtüzér, majd segédtiszt. A fegyverletétel után bujdosott, aztán a Gömör megyei Jánosiban, később az ostyáni evangélikus gimnáziumban tanárkodott. Bécsben folytatott egyetemi tanulmányokat fizika, kémia, geológia tudományokban (1854). A rimaszombati egyesült protestáns gimnázium tanára lett; egyik diákja Mikszáth Kálmán volt, aki később több munkájában is nagy szeretettel és tisztelettel emlékezett rá. A természettudományi tárgyak oktatása, iskolaigazgatás és leánygimnázium létrehozása mellett tanszerek, műszerek beszerzője és múzeumalapító, meteorológiai állomás üzemeltetője is volt. Botanikai cikkeket küldött a Magyar Növénytani Lapokba; róla nevezte el Richter Aladár a szeder egyik újonnan elkülönített fajtáját: Rubus Fabryi (1899). Írt még cikkeket a Magyar Nyelvőrnek is; teljes munkássága nehezen feltárható, mert írói álneveken is publikált helyi és országos kiadványokban. (Hujter Mihály)

Növénybiokémikus, enzimológus, egyetemi tanár
A budapesti tudományegyetemen előbb gyógyszerészi, majd 1902-ben kémiából doktori oklevelet szerzett. 1904-1922 között Kassán, Magyaróváron, majd Budapesten a Mezőgazdasági Kísérletügyi Intézet osztályvezetője ill. igazgatója volt. Közben 1908-09-ben E. Fischer berlini, E. Bourquelot párizsi laboratóriumában volt asszisztens. 1923-ban a budapesti Közgazdaságtudományi Kar mezőgazdasági szakán a kémia, az áruismeret tanára lett. 1924-ben Michigan State Collegeben (USA) volt cseretanár. Az enzimrendszereknek a növények élettani folyamataira gyakorolt hatását vizsgálta. 1934-től az MTA tagja.

Angol születésű amerikai matematikus
Munkásságának korai főműve a Bertrand Russell-lal közösen írt Principia Mathematica (1910-13), a matematikai logika történetének mérföldköve. Életének későbbi szakaszát metafizikai, természetfilozófiai, tudományfilozófiai, társadalomfilozófiai, vallásfilozófiai, oktatáselméleti stb. művek megírásának és a tanításnak szentelte. Fő műve a Folyamat és valóság (1929), melynek magyar fordítása 2001-ben jelent meg, a több évezredes európai filozófiai hagyomány nagy szintézise. Gondolkodása önálló filozófiai iskola, folyamat-filozófia (process philosophy) kialakulását eredményezte, amelynek szerte a világon számos kutatója, alkalmazója és továbbfejlesztő értelmezője van.

Spanyol mérnök és matematikus
1914-ben vezette be a számítógép építésben a lebegőpontos számábrázolást. 1910 és 1920 között egyedi számítási célokra (pl. két komplex szám szorzatának kiszámítására) olyan programvezérlésű mechanikus számológépeket épített, amelyek kimeneti egysége írógép volt.

Angol csillagász, matematikus
A luminozitás egy természetes határát az ő tiszteletére nevezték el Eddington-határnak. A cambridgei csillagvizsgáló igazgatója. Főleg a csillagok szerkezetével és belső felépítésével foglalkozott s idevágó megállapításai korszakalkotók az asztrofizikában. Jelentős úttörő munkásságot fejtett ki a relativitáselmélet terén is. Írt egy cikket 1919-ben, a "Jelentés a gravitáció relativitás elméletéről" címmel, amely megismertette az angol nyelvű világgal Einstein elméletét az általános relativitáselméletről. 1932-től az MTA külső tagja volt.

Vegyészmérnök, mikrobiológus, borász, egyetemi tanár
A budapesti műegyetemen 1925-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett, utána az Ampelológiai Intézet munkatársa, majd az igazgatója lett. Irányította 1950-ben az intézet átszervezését Szőlészeti Kutató Intézetté, amelynek igazgatója maradt 1955-ig. 1952-től a Kertészeti Főiskola előadója, majd a borászati tanszék vezetője 1954-től. Nevéhez és munkásságához fűződik a magyar borászati mikrobiológia megalapítása, a magyar borélesztő-gyűjtemény, valamint a borvizsgálati módszerek fejlesztése.

Mineralógus, egyetemi magántanár
A budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet, s ugyanitt doktorált, majd több laboratóriumban dolgozott. A kristálymorfológiai és kristályoptikai vizsgálatok, valamint a kristálygeometriai számítások kiemelkedő művelője volt. Nagy érdeme, hogy teljes képben felvázolta a nadapi andezit- kontaktus mintegy 20 ásványból álló paragenezisét (1940), továbbá hogy leírta a hidroamezitet (1959), a hidroantigoritot, a lizarditot és a hidrohalloysitet (1959). Tanulmányozta a Balaton-felvidéki bazaltok zeolitjainak képződését, s több erdélyi (pl. nagybányai) ásványlelőhelyet is feltárt.

Francia vegyész, mikrobiológus
1847-ben a párizsi École Normale Supérieure-ön doktori oklevelet szerzett fizikából és kémiából. 1849-től a strasbourg-i egyetemen kémiát tanított. 1854-től a lille-i egyetem tanára volt. 1858-ban a École Normale Supérieure igazgatója lett. 1867 és 1873 között a Sorbonne professzora. 1888-tól haláláig a Pasteur Intézetet vezette. Több tudományos díja mellett számos kitüntetésben részesült. 1882-ben. a Francia Akadémia tagjává választották. 1881-ben az MTA is tagjai közé választotta. 1948-ban felfedezte az optikai aktivitás jelenségét, amelyet 1860-ban a molekulaszerkezetnek tulajdonított. 1856-ban az erjedés kérdéseivel kezdett foglalkozni és megcáfolta az ősnemzés [spontaneous generation] elméletét. 1863-ban kidolgozta a pasztörizálás módszerét (eredetileg bornál alkalmazta). Később betegségek tanulmányozásába kezdett és 1880-ban a kolera, 1882-ben a lépfene és 1885-ben veszettség elleni vakcinákat fejlesztett ki.

Mineralógus, geológus
Nagyszebenben, majd Bécsben és Prágában tanult jogot, később fordult a természettudományok felé. 1770-től kezdve a császári bányahivatalban dolgozott, ennek később vezetője is lett. Utasításai alapján 1786-ban Selmecbánya mellett, Szklenóbányán létesítették az első európai modern foncsorozó (amalgámozó) üzemet az arany-, ezüst- és rézércek gazdaságos kinyerésére. Az új eljárás helyszíni tanulmányozására Born a bányászat és kohászat legjobb külföldi képviselőit hívta össze 8 országból, még Amerikából is. Ezt az 1786-os selmecbányai összejövetelt tarthatjuk a világ első nemzetközi műszaki-tudományos (bányász-kohász) kongresszusának. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Lavoisier kémiai nézetei hazánkban elterjedjenek, küzdött az alkímia ellen. Több forrás szerint Wolfgang Amadeus Mozart közel állt Born Ignác köreihez, és a Varázsfuvola szövegkönyvírója, Schikaneder Born Ignácról mintázta az opera főhősét, Sarastrót.

Matematika- és természettantanár, népoktatásügyi szakember, botanikus
Az algymnasiumot szülővárosában járta; 1834-ben a debreceni kollégiumba lépett; bölcseletet hallgatott és gyakorolta magát a természet utáni rajzolásban; Arany János iskolatársa volt. Tanítói munkásságát 1838-ban kezdte; 1844-ben tanulmányútra Svájcba mehetett; 1852 őszén egy különálló tan- és nevelőintézetet alapított. Sokat publikált, például tankönyveket írt ilyen címekkel: "Vezérkönyv a növénytan tanítása és tanulására" (1852); "Ürtani feladványok a körről, a melyeket ... a III. gymnasiumi osztály növendékei feloldandanak" (1853); "A természetrajz rendszeres átnézete" (1871). Református egyházi oktatásszervezési feladatokat is vállalt; 1858-ban az MTA levelező tagja lett. A Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója, rövid ideig a Füvészkert igazgatója. Nemzetközi kiállítások szervezésében is nagy szerepet vállalt; még a francia "Becsületrend tisztje" címet is elnyerte erősítve hazánk külhoni elismertségét. (Hujter Mihály)

Gépészmérnök, egyetemi tanár
A budapesti műszaki egyetemen 1914-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett, ugyanott avatták 1965-ben a műszaki tudományok t. doktorává. Az 1. világháború előtt és után tanársegéd volt a műegyetemen, 1922-1923 között vezető tervezőmérnök Hamburgban, majd a torinói Fiat-művek kutatómérnöke, 1925-27-ben főmérnök a budapesti Gamma-gyárban, mérnökszakértő a kereskedelemügyi minisztériumban. 1927-ben az USA-ban telepedett le, ahol egyetemi előadó, tanársegéd, docens lett, majd a műszaki kutatások professzora a Pennsylvania Állami Egyetemen. Kutatási területe a motormechanika, fűtőanyagproblémák stb. Jelzőkészüléket fejlesztett ki a gyorsvonatok részére, tanulmányozta a sugárpusztítást is.

Magyar születésű amerikai matematikus
A Berzsenyi Gimnáziumba járt. Amerikába emigrált 1940-ben, Princetonban végzett és doktorált. Manhattan-terv keretében a későbbi Nobel-díjas Richard Feynman munkatársa volt. Találkozott az Amerikában dolgozó magyar fizikusokkal: Teller Edével, Wigner Jenővel, Szilárd Leóval. Albert Einstein tanársegédje volt. Nagy hatással volt rá Neumann Jánoson kívül Bertrand Russell is. Később a Kent Egyetem munkatársa lett. 27 évesen elvállalta a Dartmouth-i Főiskola egyik matematika tanszékének megszervezését, s 1962-ben ott javasolta az egyetemi számítógépközpont megépítését is. 1970-ben a főiskola rektora lett. Tom Kurtz-cal együtt 1964-ben megalkotta a BASIC programozási nyelvet. 1991-ben kapta meg az IBM Robinson-díját.

Angol matematikus, közgazdász, feltaláló, számítógéptervező
Cambridge-i professzor, munkássága kiterjedt a függvényelmélet, a számítástechnika és a közgazdaságtan területére. Neki jutott először eszébe, hogy a Jacquard által feltalált lyukkártyák nemcsak a szövőgépek, hanem a mechanikus számológépek vezérlésére is alkalmasak lehetnek. 1822-ben építette meg a csillagászati és hajózási táblázatok számítására szolgáló lyukkártyavezérlésű mechanikus számológépét (Difference Engine=differenciagép). Következő, műveletsorok kiszámítására is alkalmas programozható gépe (Analytical Engine=analizálógép) a mai modern elektronikus számítógépek elődjének tekinthető.

Brit matematikus
Már 11 évesen elhatározta, hogy matematikus lesz. Cambridge-ben tanult és tanárkodott 1987-ig, akkor átkerült Princetonba "John von Neumann"-professzornak. "A világ leginkább karizmatikus matematikusa" - mondták rá. Megoldván egy számelméleti problémát számok ötödik hatványok összegekénti felírhatóságáról, a figyelme a végtelen számosságok felé fordult. Az ostábla (angolul: backgammon) asztali társasjáték rajongója lett, és feltalálta az "Életjáték" nevezetű modellt. További találmányai a "Sprouts" és a "Phutball" játékok. A nevéhez köthető "az angyal probléma" is a kombinatorikus játékelméletben. A Penrose-mozaik kapcsán sok mély eredménye volt. A matematikai kutatást nem munkának, hanem szenvedéllyel űzött játéknak tekintette, világszerte milliók figyelmét és lelkesedését nyerve meg. Alapvető az 1976-ban megjelent "On numbers and games" című könyve. Az algebrában elért eredményei is jelentősek. Néhány az általa kiérdemelt díjakból, megtiszteltetésekből: Berwick Prize (1971), Fellow of the Royal Society (1981), Pólya Prize (1987), Fellow of the American Academy of Arts and Sciences (1992), Nemmers Prize in Mathematics (1998), Leroy P. Steele Prize for Mathematical Exposition (2000). A Covid-19 áldozatai közül az egyik elsőként halt meg. (Hujter Mihály)

Szlovák születésű svájci gépészmérnök, fizikus, feltaláló
1876-tól a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd 1877-től Zürichben tanult. 1880-1882-ig a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárában dolgozott Budapesten. 1883-ban a Charlottenburgi Műszaki Főiskola diákja lett és tanulmányait végül a Sorbonnon fejezte be Párizsban. 1892-ben a Zürichi Műszaki Főiskola docense, 1893-tól a gépészmérnöki tudományok professzora volt, többek között Albert Einstein is tanítványa volt. Itt tevékenykedett egészen 1929-es nyugdíjazásáig. Elsősorban a gőz- és gázturbinák elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoldásával szerzett kimagasló érdemeket. F. Sauerbruch sebésszel együtt 1915-ben olyan kézprotézist szerkesztett, amely lehetővé tette a karcsonk-izom működtetését és amelyet róla neveztek el. Hasonló elven működtek a később szerkesztett láb- és lábfejprotézisek. Több tudományos társaság és egyetem kitüntetéseit nyerte el. A Francia Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Róla nevezték el a (3981) Stodola kisbolygót.

Angol fizikus, matematikus, csillagász
1661-ben a cambridge-i Trinity College-ben tanult. Az egyetemen a tananyag mellett megismerkedett a heliocentrikus világrendszerrel, Galilei kísérleteivel, Descartes mechanikus materialista világmagyarázatával. 1665-ben fejezte be tanulmányait, matematikaprofesszora, Isaac Barrow 1669-ben tanítványa javára lemondott katedrájáról. Newton felfedezte a binomiális tételt, kidolgozta a differenciál- és integrálszámítást. Dolgozatot írt a színekről, vizsgálta a körmozgást, és megállapította, hogy a bolygókra ható sugárirányú erő a Naptól mért távolság négyzetével arányosan csökken. Közreadta a végtelen sorokról írt dolgozatát, amely ismertté tette a nevét. Előadásait 1670-ben kezdte meg, a fénytan kérdéseiről - ebből született az Optika első kötete. Fontos felismeréseket tett a színekkel kapcsolatban. 1671-ben készített tükrös távcsöve nagy sikert aratott, a Royal Society tagjává választották. Felfedezte a Newton-gyűrűket. A Philosophiae Naturalis Principia Mathematica a modern fizika alapműve. Három mozgástörvénye vezetett el az általános tömegvonzás törvényének megfogalmazásához. 1703-ban fogadta el a Royal Society elnöki székét. Londonba költözött, és ott a Pénzverde őre, majd vezetője lett.

Természettudós, orvos
Hollandiai egyetemeken szerzett filozófiai, teológiai és orvosi képesítést. Nagyszebenben volt orvos, 1700-tól az erdélyi bányák főfelügyelője. A londoni Royal Society első magyar tagja. Széles körű műveltséggel rendelkezett, teológiai, orvosi, történeti, matematikai és államismereti műveket publikált. Létrehozta kora Magyarországának legnagyobb, közel négyezer kötetes könyvtárát, melyben a kortárs nyugati természettudományos munkák is nagy számban kaptak helyet

Matematikus, főreáliskolai igazgató
Budapesten mint tanárjelölt a tudományegyetemen és a műegyetemen a matematikát és a természettudományokat hallgatott. 1876-ban az alsó-lendvai polgári iskolához tanítónak, 1877-ben pedig a máramarosszigeti felsőbb leányiskolához rendes tanárnak nevezték ki. 1885-ben a besztercebányai állami felsőbb leányiskola igazgatója lett, 1891-től a kassai állami főreáliskola igazgatója. Időközben megszerezte a középiskolai tanári oklevelet a mennyiségtanból és természettanból. A doktori disszertációja mai szemmel nézve is az első olyan tézis, amelyet számontart a nemzetközi matematikai szakirodalom. Szabó Péter Gábor, szegedi matematikatörténész szerint Gerevich Emil volt az első magyar matematikus, aki a felfelé menő lánctörtekkel behatóbban foglalkozott: "A felfelé menő lánctörtek analízise" című munkájában, amely 1889-ben Besztercebányán jelent meg.

Gépészmérnök, mozdonykonstruktőr
Oklevelét a József Nádor Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte (1904). Még ebben az évben az Államvasutak Gépgyárába [a MÁVAG (Magy. Áll.-i Vas-, Acél- és Gépgyár) jogelődje] került gyakornoknak a mozdonyszerkesztési osztályra, 1923-ban osztályvezetője lett és a világviszonylatban is bevált 424-es sorozatú mozdony szerkesztését irányította. A MÁV valamennyi, a MÁVAG-ban készült mozdonyának szerkesztésében részt vett. 1932-ben gyárigazgatónak nevezték ki. 1964-ben gyémántdiplomával tüntették ki.

Vegyészmérnök, bauxitkémikus
A József Nádor Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett 1925-ben oklevelet. A nevét és tevékenységét a hazai timföld-alumínium gyártás fejlesztésével együtt kell említeni. Elsőként állított elő fémmagnéziumot hazai dolomitból. Fontos szerepe volt a magyar bauxitkataszter munkálatainak megkezdésében, a hazai műkorundgyártás megindításában. Érdemei vannak a dunántúli (bakonyi) bauxit-kutatásban.

Fizikus
Karcagon érettségizett. Édesapja igazgató-tanító volt a kabai, majd a karcagi általános iskolában. Egyetemre Miskolcon kezdett járni, de átiratkozott Debrecenbe, fizikus szakra. 1956 októberében az Egyetemi Diákbizottság tagja volt, ezért diplomájának megszerzése után csak a karcagi általános iskolában tudott elhelyezkedni. Később sikerült tanári állást kapnia a gimnáziumban, közben levelező tagozaton elvégezte az ELTE tanári szakát. Szalay Sándor segítségével került vissza a debreceni ATOMKI-ba, majd a Kísérleti fizika tanszékre. Csikai Gyulával közösen publikálták neutronfizikai kutatási eredményeiket, az egyetemi oktatásban viszont a mechanika tanításába dolgozta bele magát. Marx György támogatásával írta meg Isza Sándorral együtt a középiskolai mechanika új koncepciójú, nyelvezetében is újszerű tankönyvét, mely nagy vitákat váltott ki az országban a 80-as években. Jó képességű tanítványai lelkesen követték, a szélesebb tanári közvélemény előtt azonban nem aratott sikert. (Dr. Radnai Gyula)

Cseh származású német matematikus és fizikus
Carl Friedrich Gauss tanítványa volt. Egy olaszországi tanulmányút után 1837-ben a Göttingen-i egyetem fizikaprofesszorává nevezték ki. A matematika és fizika számos területén ért el eredményeket. Ő alkotta meg a "topológia" szót a matematika egy új ágának megnevezésére. Möbius előtt már leírta a ma Möbius-szalagnak nevezett alakzatot, bár annak tulajdonságait valóban Möbius vizsgálta meg részletesebben.

Skót mérnök, fizikus
Sir John Benjamin MacNeill irányítása alatt általános mérnöki képzést kapott, több évig dolgozott mellette vasutak, kikötők tervezésén és építésén. 1855-ben a Glasgow-i Egyetemen az általános mérnöki és mechanikai tanszékére nevezték ki. Vasúti tengelyek fémanyagának kifáradásával foglalkozott, ami új gyártási megoldásokhoz vezetett. A termodinamika, kiváltképp a gőzgépelmélet, egyik megalapozója. A Fahrenheit skálához illeszkedő abszolút hőmérsékleti skálát Rankine skálának nevezik - ahhoz hasonló módon, ahogy a Celsius skálához illeszkedő abszolút hőmérsékleti skála a Kelvin skála. A Rankine skála azonban ma már kevéssé használatos.

Francia matematikus
A századvég matematikai életének egyik vezető egyénisége. Az École Polytechnique diákja, majd tanára lett. 1869-ben e mellett a Sorbonne professzora is lett 1897-ig, nyugdíjba vonulásáig. Tanárként kitűnő előadó volt. Az algebra és az analízis számos területén alkotott jelentőset, elsősorban a számelméletben, az ortogonális polinomok és az elliptikus függvények területén. 1858-ban megadta az általános ötödfokú egyenletnek elliptikus függvények segítségével való megoldását. 1873-ban bebizonyította, hogy a természetes logaritmus alapszáma, az "e" transzcendens szám. Az általa bevezetett ún. Hermite-polinomok. Fontos szerepet játszanak a kvantumelméletben a harmonikus oszcillátor sajátfüggvényeiben. Számos más matematikai fogalom is fűződik a nevéhez, így többek között a Hermite-mátrix, a Hermite-interpoláció. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt.

Német matematikus
Göttingenben David Hilbert tanítványa volt és a róla elnevezett Ackermann-függvény nyomán vált híressé. 1929 és 1948 között Burgsteinfurtban, majd Lüdenscheidban tanított 1961-ig. David Hilberttel közösen adta ki 1928-ban a Grundzüge der theoretischen Logik (Az elméleti logika alapjai) című könyvet. Ezenkívül a predikátumlogika eldöntési problémája, az elemi számelmélet ellentmondásmentessége, illetve a halmazelmélet foglalkoztatta.

Csillagász, publicista
Tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol 1873-ban doktorált. 1875-ben, Berlinben fizikát és csillagászatot tanult, 1876/77-ben a pólai (ma: Pula, Horvátország) obszervatóriumban észlelő. A klasszikus csillagászattal foglalkozott (asztrometria, égimechanika), emellett nagyszámú ismeretterjesztő cikket írt, főként a csillagászat tárgyköréből a napilapokban, magazinokban és a Természettudományi Közlönyben. A Vasárnapi Újság szerkesztője volt 1905-től 1921-ig. Bár érdeklődése a századforduló után egyre inkább a politika és az újságírók szociális kérdései felé irányult, a csillagászat fejlődését állandóan figyelemmel kísérte.

Francia matematikus
Korának egyik leghírsebb mértantudósa volt. A Caen-i jezsuita kollégiumban teológiát és filozófiát tanult, majd 1683-ban pappá szenteltél. 1686-tól Párizsban a College Mazarin matematikaprofesszora, 1699-től a francia akadémia tagja. 1713-ban a berlini akadémia, 1718-ban a Royal Society is tagjává választotta. A Leibniz-cel, Newtonnal és a Bernoulli testvérekkel folytatott levelezése eredményeképpen ő lett a differenciálszámítás egyik legelszántabb úttörője Franciaországban.

Francia csillagász
Építészetet tanult, de már fiatalon különféle természettudományi kutatómunkákban vett részt. 1857-58-ban Peruban dolgozott a mágneses egyenlítő meghatározásán. 1867-ben az Azori szigeteken mágneses és optikai vizsgálatokat végzett. 1861-től az akkor újdonságnak számító csillagászati színképvizsgálatokkal foglalkozott. 1868-ban ismeretlen spektrumvonalat fedezett fel a Nap színképében. Ezt a vonalat Joseph Lockyer is észlelte, ő nevezte el az új elemet héliumnak. Janssent és Lockyert tekintik a hélium felfedezőjének. 1868-ben sikerült spektroszkópikusan észlelnie a Nap protuberanciáit, amelyeket addig csak teljes napfogyatkozások idején figyelhettek meg. 1874-ben Japánban és 1882-ben Algériában figyelte meg a Vénusz átvonulását. Hat napfogyatkozás-észlelő expedíciót szervezett. 1876-ban az újonnan alapított Meudon-i Asztrofizika Obszervatórium igazgatójának nevezték ki. Javaslatára és terve szerint épült meg 1893-ban a Mont Blanc obszervatórium. 1904-ben jelentette meg hatalmas, 6000 Nap-fényképfelvétel tartalmazó atlaszát. A Rumford-érmek kitüntetettje, az angol Királyi Társaság kültagja, nevét egy hold- és egy Mars-kráter viseli. (Bartha Lajos)

Növényanatómus, patológus
1949-ben a szegedi tudományegyetemen biológus oklevelet és doktori címet szerzett. Előbb a budapesti Agrokémiai Kutató Intézetbe, majd az Agrártudományi Egyetem növényélettani tanszékére került Gödöllőn. Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet kopáncsi telepén dolgozta ki a rizs-bruzone (barnulásos betegség) előrejelzési módszerét, ez a magyar fito-hisztopatológiai kutatásnak fontos eredménye volt.

Francia mérnök, matematikus, fizikus
Az École Polytechnique diákjaként Monge tanítványa volt. A hadmérnökök parancsnokaként részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában. Öt hónapig tartó gyalogmenetben Szaratov városának hadifogolytáborába vitték. Itt építette fel gondolatban, könyvek segítsége nélkül a projektív geometriát. Jegyzeteivel 1814 végén került vissza Metzbe. A kész művet 1822-ben publikálta Párizsban. Ezután a hadseregben szolgált. Sok különböző témájú cikket írt többek között geometriából, alkalmazott mechanikából, a vízimalmokról és az angol gépiparról. A gépek dinamikájának egyik megalapozója, ő is bevezette a mechanikába a munka fogalmát. Nevezetesek hidrodinamikai eredményei. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon. 1847-tól az MTA külső tagja volt.

Francia állatorvos, bakteriológus, immunológus
Állatorvosi tanulmányokat folytatott Alfortban 1892-1896 között. 1897-től a Lille-i Pasteur-intézetben Albert Calmette-nek, az intézet igazgatójának asszisztenseként dolgozott, kígyóméreg elleni szérum fejlesztésén. 1900-ban laboratórium vezető lett. Albert Calmette-tel együtt kifejlesztette a gümőkór vakcináját (Bacillus Calmette-Guérin, BCG), együtt dolgoztak Calmette haláláig (1933). 1928-ban Guérin a párizsi Pasteur-intézetben a tuberkulózissal kapcsolatos szolgálat igazgatója lett. 1939-től a tuberkulózis elleni védelem nemzeti bizottságának alelnöke. 1955-ben a Francia Tudományos Akadémia tudományos nagydíjával tüntette ki.

Indiai matematikus
Egy, középiskolás korában kezébe került matematikakönyv hatására önálló kutatásba kezdett. Újra felfedezett számos, a szakirodalomban már ismert eredményt is, azonban számos figyelemreméltó új eredményt ért el, többek között a hipergeometrikus sorok és az elliptikus függvények területén. A madrasi egyetemre nem vették fel, mivel a matematikán kívül más tárgyakból tett vizsgái nem sikerültek. Támogatói segítségével tisztviselői állást kapott, matematikai eredményei azonban már szakfolyóiratokban is megjelentek. Több angliai professzornak elküldte eredményeit. G. H. Hardy felismerve Ramanujan rendkívüli tehetségét és eredményeinek jelentőségét lehetővé tette, hogy Ramanujan Cambridge-be menjen, ahol felvették az egyetemre, noha nem rendelkezett a megfelelő előképzettséggel. Együttműködésük számos jelentős eredményt hozott, Hardynak sikerült számos, Ramanujan által kimondott, de megfelelő matematikai szigorúsággal nem bizonyított tételét bizonyítania, többek között a számelméletben. Ramanujan az első indiai volt, akit a Royal Society tagjai közé választott. 1919-ben visszatért Indiába, ahol hamarosan, nagyon fiatalon meghalt. Jegyzetfüzeteiben fennmaradt bizonyítatlan eredményeinek feldolgozásával számos neves matematikus foglalkozott.

Amerikai feltaláló, pilóta
Elmer Ambrose Sperry fia volt, a repülés egyik úttörője. Ő találta fel a robotpilótát, amit nagy sikerrel mutatott be Franciaországban 1914-ben. 1917-ben megalapította saját vállalatát, a Sperry Aircraft Company-t a giroszkópos iránytű, továbbfejlesztésére, és a repülésben használatos eszközök gyártására. Kifejlesztett egy repülőgépről kilőhető torpedót, azonban ez iránt a világháború befejeződése után csökkent a kormányzat érdeklődése. Ugyancsak az ő találmánya volt a mesterséges horizont, amelyet repülőgépeken alkalmaztak. 1923-ban repülőbalesetben vesztette életét. Halála után vállalata beolvadt apjának cégébe.

Cseh matematikus
1921-ben végzett a prágai Károly Egyetemen matematika és fizika szakon. 1923-ban és 19271928-ban a göttingeni egyetemen Edmund Landau-val dolgozott. 1928-1968-ig a Károly Egyetemen a matematika tanszék vezetője volt. Fő eredményeit a számelmélet és a matematikai analízis területén érte el. Ő fedezte fel 1930-ban azt a fontos gráfelméleti algoritmust, melyet később, tőle függetlenül 1957-ben Robert C. Prim, majd 1959-ben Edsger Dijkstra is felfedezett. Az algoritmust ezért nevezik Prim-algoritmusnak, DJP-algoritmusnak, Jarník-algoritmusnak, vagy Prim-Jarník algoritmusnak is.

Számtan- és könyvviteltanár, a műegyetem rektora
Tanulmányait a bécsi műegyetem kereskedelmi tanfolyamán végezte. 1846-ban a József Ipartanoda számtan- és könyvviteltanára lett. 1848-49-ben a bankjegynyomda főbiztosa volt, a nyomdát Debrecenbe is követte és igazgatójaként működött. A világosi fegyverletétel után Conlegnernek is menekülnie kellett, de 1857-től a József Műegyetemen tanára, 1872/73-as tanévben az egyetem második rektorává választották. 1864-ben báró Eötvös József és Conlegner Károly megalapította az Első Magyar Iparbankot, elnöke Eötvös, alelnöke Conlegner volt. A bank még az 1920-as években is működött. Conlegner tanítványa, Szily Kálmán a Műegyetem évkönyvében megtisztelő sorokat hagyott az utókorra, egyebek között megemlítve róla: Conlegner minden nehézség ellenére az ipar és az ifjúság felemelkedését szolgálta egész életében.

Természettudós, orvos
Sárospatakon, majd 1830-ban Pesten jogot tanult, de rövidesen orvostant hallgatott. 1835-től a növénytan előadó tanársegédje volt. 1836-ban orvosdoktorrá avatták. Máramaros vármegyei főorvos lett. Hivatali munkája mellett vármegyéje ásványvizeit kutatta és ezek közül 1843-ig 170-félét írt le. Növényeket gyűjtött és mikroszkópi vizsgálatokat végzett, de jegyzetei herbáriumával együtt az 1859. évi tűzvész áldozatául estek. Szorgalmazta a máramarosszigeti múzeumegylet létrehozását, amely csak 1872-ben alakult meg.

Jezsuita csillagász, tanár
Innsbruckban tanult. 1871-től a kalocsai Érseki Főgimnázium fizikatanára volt. 1877-ben szentelték pappá. 1880-1882 között a kalocsai Haynald Obszervatóriumban Karl Braun tanítványa és asszisztense volt. 1885-ig pozsonyi tanár, ezután 1913-ig a kalocsai Obszervatórium igazgatója, nyugalomba vonulása után 1917-ig folytatta észleléseit. Kalocsán elsősorban a protuberanciák megfigyelésével foglalkozott, e téren nemzetközi hírnevet szerzett. Különösen jelentősek a protuberanciák mozgási sebességére és alakváltozásaira, valamint a térbeli és időbeli változásaikra vonatkozó adatsorozatai. Észleléseit a Haynald Obszervatórium Publikációiban, és számos szakfolyóiratban adta ki. Szórványosan üstökös és meteor észleléseket is végzett. Elsőként észlelt spektroszkópikusan egy napkitörést. Foglalkozott meteorológiával, magyarázatot keresett a sztratoszféra kialakulására, valamint a naptevékenység és a felsőlégkör összefüggéseire. Számos tudományos társaság választotta tiszteletbeli és vezetőségi tagjai sorába. 1916-tól az MTA tagja.

Természettudományi író, fordító
A budapesti egyetemen vegytanból tanári képesítést, doktori címet szerzett. Polgári, majd kereskedelmi iskolai tanár volt. A Tanácsköztársaság ideje alatt a művelődésügy területén végzett tevékenységéért 1921-ben állásától megfosztották. Ettől kezdve íróként és fordítóként működött. 1912-19 között kiadta a Darwin c. természettudományi folyóiratot. Számos ismeretterjesztő könyvet és cikket írt, a Népszava munkatársa volt. Több természettudományi művet fordított, köztük Darwin egyes műveit.

Orvos, belgyógyász
Oklevelet a budapesti egyetemen szerzett. 1932-43-ban a Pesti Izraelita Hitközség Kórházának belosztályán volt segéd-, alorvos, majd tudományos munkatárs. 1945 után rendelőintézeti EKG-főorvos volt. 1950-53-ban az Országos Vértranszfúziós Szolgálatnál az üzemi és fehérjekutató osztályt vezette. 1957-1972-ig az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi lntézet tudományos osztályvezetője volt. Tanulmányozta a tartósított vér plazmájának fehérjefrakcióit, az ionizáló sugárzásnak a szérum különböző fehérjéire gyakorolt hatását. Kidolgozta az emberi gamma-globulin és szérumalbumin üzemi méretű előállítását.

Csillagász, természetfilozófus
Szülővárosában a piaristáknál, Pápán a bencéseknél tanult, de végül jezsuita szerzetes lett. A rend 1950-es feloszlatása okán budapesti papi tanulmányait félbeszakítva villanyszerelő lett, majd külföldre távozott. Miután Frankfurtban pappá szentelték, 1962-től a norvégiai katolikus magyarok lelkipásztora volt, közben fizikus és csillagász egyetemi diplomát szerzett Oslóban. 1984-től a "Specola Vaticana" (azaz a vatikáni csillagda) munkatársa. Szakterülete: csillagászattal kapcsolatos filozófia. 2004-től hazánkban is gyakran szervezett konferenciákat. "Biblia és asztronómia" című könyvét sokszor kiadták. Halála után "Magyar Örökség díj" elismerésben részesült. (Hujter Mihály)

Német csillagász, navigátor
Angol szolgálatban dolgozó német navigátor, csillagász. A berlini egyetemen szerzett építész-mesteri oklevelet, 1809-ben az angol Brit Kelet-Indai Társaság szolgálatába állt. 1821-ben Ausztráliában Sir Thomas Brisbane, Új Dél-Wales kormányzója felkérte a Parramatta Obszervatórium megszervezésére. Fő munkaterülete a déli ég (Európából nem észlelhető) csillagainak pontos helymeghatározása, és az ausztráliai meridián-fokmérés volt. Ő észlelte elsőként a periodikusan visszatérő Encke-üstököst 1822-ben. 1830-ban hazatérve kinevezték a hamburgi csillagvizsgáló vezetőjévé. Itt folytatta csillag-pozíció méréseit. 1832-ben kiadta a déli ég csillagainak katalógusát, majd az egész égboltra kiterjedő, 12000 csillag helyzetét tartalmazó jegyzéket 4 kötetben (1846-51). Legfőbb törekvése a hajósok csillagászati navigációjának tökéletesítése volt. (Bartha Lajos)

Német matematikus
Az invariáns elmélet legjelentősebb kutatója. Alfred Clebsch-sel együttműködve vezette be a Clebsch-Gordan koefficiens fogalmát, mely később az elméleti fizikában kapott fontos alkalmazást. Gordan volt Emmy Noether témavezetője.

Fizikus, egyetemi tanár
Temesváron született 1884. március 3-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosa reáliskolájában, felsőfokú tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, matematika-fizika szakon végezte. 1906-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet. Középiskolai tanárként, szabad idejében igyekezett pótolni, amit az egyetemen az előadások elmulasztottak. Előbb az elektromágnesség Maxwell-Faraday-féle térelméletével ismerkedett meg. Ez az elmélet a newtoni mechanika szemléletéhez képest merőben új felfogást hozott a fizikába. Nevezetesen, az erőtérnek a fogalmát vezette be. Az erőtér közvetíti a kölcsönhatásokat a töltések és áramok között. Novobátzky tudományos kutatásainak jelentős része az erőterek fizikájával van kapcsolatban, akár a relativitáselméleti vagy a kvantumelméleti munkáit tekintjük. E két fizikai elmélet forradalmian új gondolatai egyébként a kinyilatkoztatás erejével hatottak reá. Meghatározták tudományos gondolkodását, és alkotó munkáját Munkásságának hazai hatása az elméleti fizikai kutatásoknak a modern területek felé való kiterjesztésében, tulajdonképpeni megalapozásában, az oktatás magas szintre emelésében és kiszélesítésében mutatkozott meg. Körülötte az éppen akkor végzett fiatal tanítványokból nemzetközi mércével mérve is, rangos tudományos iskola alakult ki, amely a tanítványok tanítványain keresztül ma is magas szinten érvényesül itthon és külföldön egyaránt. 1947-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. (Prof. Nagy Károly)

Matematikus
1948-ban bölcsészdoktori címet szerzett, szeptembertől a Battonyai Állami Gimnáziumban tanított. Közben folytatta matematika-fizika szakos tanulmányait, diplomát 1949-ben kapott. Tanári működését Szentesen, majd Szegeden folytatta. 1954-től a szegedi József Attila Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumának matematika szakvezető tanára. 1960-tól az egyetem tanársegéde, majd adjunktusa. 1962-ben abszolválta a programozó matematikusszakot. 1962-63-ban az MTA Számítógépközpontjában, 1966-tól önálló programozóként - különböző budapesti számítógépközpontokban-dolgozott.

Német fizikus, feltaláló
Eredeti neve Rühmkorff volt, ő maga változtatta Ruhmkorff-ra, amikor külföldön telepedett le. Németországban, Angliában, majd Párizsban dolgozott műszerépítő műhelyekben, 1855-ben Párizsban alapította meg saját műhelyét, amely világszerte ismert lett a fizikusok között, különösen az ott előállított jó minőségű elektromos berendezések miatt. Legjelentősebb eredménye az általa tökéletesített duplatekercses szikrainduktor, ezt 1858-ban a III. Napoleon által alapított 50 000 frankos díjjal jutalmazták. A szikrainduktor számos fizikai kísérletnél, és több fontos eszközben nyert alkalmazást, így belsőégésű motorok gyújtásánál, röntgensugarak előállításában, robbanóanyagok detonátoraiban. Több más fontos találmánya is volt, többek között egy hordozható elektromos lámpa, az ún. Ruhmkorff-lámpa.

Osztrák matematikus
Artin a 20. század egyik legkiválóbb algebristája volt. Területe főleg az algebrai számelmélet, többek között új konstrukciós módszert dolgozott ki az L-függvényekre. A Hilbert-féle osztálybővítésekre reciprocitási tételt igazolt. Emellett a csoport-, gyűrű- és testelméletben valamint az algebrai topológiában is ért el mély eredményeket. Tanulmányozta a balideálokra minimumfeltételes gyűrűket, ezekre struktúratételt igazolt (Wedderburn-Artin tételek). A rendezett testekre vonatkozó Artin-Schreier tételt felhasználva megoldotta a 17. Hilbert-problémát. Híres sejtése, hogy minden -1-től különböző egész szám, ami nem négyzetszám, végtelen sok prímszám primitív gyöke.

Amerikai amatőr csillagász, rádiócsillagász
Az Illinois Institute of Technology-n végzett rádiómérnökként, különböző rádióállomásokon dolgozott. Érdeklődését felkeltették a Karl Jansky által felfedezett, a Tejút-rendszer központja felől érkező kozmikus rádióhullámok. Amatőrként 1937-ben megépítette a világ első, csillagászati célokat szolgáló rádióteleszkópját. Elsőként kutatta végig rendszeresen az égboltot, és készítette el az égbolt rádiófrekvenciás térképét. Kétévi fejlesztés és kísérletezés után több cikkben publikálta eredményeit, ezzel megvetette a rádiócsillagászat, mint új tudományág alapjait, amelynek fontosságát csak a 2. világháború után ismerték fel. 1951-ben Tasmania-ban telepedett le. Itt elsősorban az igen nagy hullámhosszú rádiócsillagászattal foglalkozott, amelynek művelésére ezen a területen igen alkalmasak a körülmények. Egy aszteroid viseli a nevét.

Amerikai születésű brit elméleti fizikus
Szülei Európából jött zsidó bevándorlók voltak, apja Magyarországról, anyja Litvániából érkezett. Californiában, a Berkeley Egyetemen doktorált Robert Oppenheimernél, de a Manhattan programban személyesen nem vehetett részt, politikai megbízhatatlansága miatt. A háborút követően Einstein mellett dolgozott Princetonban, majd a McCarthy-korszakban elhagyta az Egyesült Államokat. Braziliában, azután Izraelben kapott fizika professzori állást. 1957-től haláláig Angliában élt és dolgozott. Einsteinhez és Schrődingerhez hasonlóan ő se fogadta el a kvantummechanika koppenhágai értelmezését. Egyik könyvét 'Okság és véletlenség a modern fizikában' címmel magyarul is kiadták, a könyv eredetileg 'Causality and Chance in Modern Physics' címmel jelent meg 1957-ben. Az 1959-es orosz fordítás után jelent meg 1960-ban magyarul, Louis de Broglie eredeti előszavával és Ja.P. Terleckijnek a szovjet kiadásból átvett utószavával. Értékes elméleti kutatási eredményeit az atombomba előállításától kezdve a neuropszichológiáig (agymodell) sok helyen felhasználták. (Dr. Radnai Gyula)

Zoológus, mennyiségtan- és természetrajztanár
1865-ben a jezsuita rendbe lépett. Felsőbb tannulmányait Pozsonyban és az innsbrucki egyetemen végezte. 1875-től 56 éven át tanár, előbb Kalocsán, mennyiségtan és természetrajz, majd 1912-től Pécsett. Európai hírű dipterológus. 1887-ben kezdett gyűjteményében a kétszárnyú rovarokból 6095 faj volt képviselve majd 30 000 egyeddel. Gyűjteménye 1948-ban az Magyar Nemzeti Múzeum Állattárába került, ahol 1956-ban nagy része megsemmisült.

Fiziológus, állatorvos, egyetemi tanár
Orvosi oklevelet Budapesten 1888-ban szerzett ekkortól a kórbonctani intézetben dolgozott. Pályatársai voltak Hutÿra Ferenc és Preisz Hugó. Külföldi tanulmányútján Robert Koch mellett tanult. 1891-ben tanársegéd volt a kórbonctani intézetben. 1892-1903 között az Állatorvosi Akadémián az élet- és természettan segédtanára, majd 1903-tól rendes tanára volt. 1903-1914 között, mint Plósz Béla utóda, a budapesti tudományegyetem élet- és kórvegytani tanszékén nyilvános rendes tanár volt, 1906-1914 között az általános kórtan, 1914-között az élettan tanára volt. Kezdeményezésére létesült az Állatélettani és Takarmányozástani Kísérleti Állomás, melynek 1896-1917 között az első igazgatója volt. Legfontosabb kutatási eredményeit az anyagcsere-folyamatok, az egyedi fejlődés energetikája, és az energiaforgalmi kérdések területén érte el. Számos élettani kutatóeszközt, állatorvosi műszert alkotott. Iskolát teremtett maga körül. 1902-től levelező, 1910-től az MTA rendes tagja. Testvére: Tangl Károly, fia: Tangl Harald.

Bányamérnök
Oklevelét 1907-ben a selmecbányai főiskolán nyerte. 1912-ben Kolozsvárott magánmérnöki irodát nyitott és Erdély apró ércbányáit szövetkezetbe tömörítette; utóbb saját bányavállalata volt. Nagy érdemei vannak a Vértes és Bakony hegység országos kincset jelentő bauxittelepeinek (Gánt stb.) felfedezésében és feltárásában. 1922-23-ban megszerezte magának a bányajogosítványokat, ezeket a későbbi Bauxit Trösztnek eladta. Újabb kutatásainak befektetései anyagilag tönkretették. 1934-ben kidolgozta és könyvben ismertette a budapesti hévvizek hidrológiai rendszerét. 1935-ben a Velencei-hegységben végzett érckutatásokat, de anyagiak híján nem tudott eredményt elérni. Kidolgozta a Velencei-tó rendezési tervét. 1936-ban a Balaton holtterületeinek megszüntetésére és a Sió-csatorna hajózhatóvá tételére dolgozott ki újabb terveket.

Matematika tanár
Már az édesapja is tanár volt. Sajnos korán elvesztette, és 17 éves volt, amikor édesanyja is meghalt. Ezután magántanítványokat vállalt, ezzel biztosítva húgaival együtt mindhármuk megélhetését. 1948-ban érettségizett a kőbányai Szent László Gimnáziumban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be felsőfokú tanulmányait, matematika-fizika tanári szakon. Már egyetemistaként felvette őt demonstrátornak Hajós György a Geometria tanszékre, ahol tanársegédként majd adjunktusként folytatta egyetemi pályafutását. Közben tanszékvezetője engedélyével és támogatásával tanított egykori iskolájában, de más középiskolákban is. Tevékeny részt vállalt a matematikatanítás országos reformjainak megvalósításában: elérte, hogy a Varga Tamás nevével fémjelzett reformok helyet kapjanak a NAT-ban. Több mint három évtizeden át volt tagja több középiskolai matematikai versenybizottságnak. Sokoldalú, nagy műveltségű tudóstanár volt, munkáját számos szakmai, pedagógiai kitüntetéssel ismerték el, halála után matematikaversenyt neveztek el róla. (Dr. Radnai Gyula)

Skót fizikus
Az Edinburgh-i és a St Andrews Egyetemen tanult. 1859-ben a Kew obszervatórium igazgatójává, 1870-ben a manchesteri Owen's College fizikaprofesszorává nevezték ki. Fölfedezte a testek hő-abszorbeáló és kisugárzó képessége közötti egyensúly törvényét. Fontos vizsgálatokat végzett a Nap fizikájára vonatkozólag. A földmágnesség és meteorológia terén is dolgozott. 1868-ban a Royal Society a Rumford-éremmel tüntette ki.

Német születésű amerikai fizikus, Nobel-díjas
Családja még az ő kisgyermekkorában kivándorolt az Egyesült Államokba, így tanulmányait ott végezte. A tengerészeti akadémiát végezte el. Európai tanulmányútja után kilépett a tengerészettől. 1883-tól több amerikai egyetemen oktatott, 1892-től a University of Chicago fizikaprofesszora volt. 1929-ben nyugdíjba vonult, ezután a Mount Wilson obszervatóriumban dolgozott. A fizika több területén ért el fontos eredményeket, elsősorban az optika területén. 1878-tól kezdve foglalkozott a fénysebesség mérésével. 1881-ban építette meg a ma nevét viselő interferométert. Ennek segítségével és Edward Morley közreműködésével végezte el a nevezetes Michelson-Morley kísérletet 1887-ben. Ebben nagy pontossággal meghatározták a fény terjedési sebességét. A kísérlet eredményének értelmezése az akkor elfogadott éterelmélet szerint nem volt lehetséges, a kísérlet a speciális relativitáselmélet egyik fontos kiindulási pontja lett. Fizikai Nobel-díjat kapott 1907-ben, precíziós optikai berendezéseiért és az ezekkel végzett spektroszkópiai és metrológiai kutatásokért. 1920-ban elsőként határozta meg egy távoli csillag átmérőjét.

Olasz fizikus, tudomány-történet kutató
Pisai tanulmányai után 1920-ban a firenzei Fizikai Intézetben dolgozta ki nagy jelentőségű optikai próba módszerét a nagy távcső-objektívek leképezési ellenőrzésére. A "Ronchi-próba" egyszerűbb a korábbiaknál, de pontosabb azoknál. 1925-ban a firenzei Országos Optikai Intézet egyik alapítója, utóbb igazgatója, 1928-ban a fizika professzora. Több új típusú optikai berendezést szerkesztett, főleg csillagászati mérésekhez. Nagy szakértelemmel foglalkozott az optikai ismeretek és eszközök történetével, e téren sok ismeretlen adatot közölt (pl. először vizsgálta meg Galilei ránk maradt távcsöveit). Tudománytörténeti munkássága alapján 1953-ban megválasztották az UNESCO Nemzetközi Tudománytörténeti Uniója elnökének. Mintegy 30 könyvet és 900 tanulmányt közölt. A 75. születésnapján a Lovagrend Nagykeresztjével ismerték el érdemeit. (Bartha Lajos)

Angol matematikus
Cambridge-ben, majd további egy éven keresztül Princetonban Norman Steenrod témavezetésével tanult. Ph. D. fokozatát 1959-ben Cambridge-ben szerezte meg. 1957-től az Aberdeen-i Egyetemen tanársegédként dolgozott. 1967-ben a Waterloo-i Egyetemen, Kanadában megalapította a kombinatorikai tanszéket. 1972-ben visszatért Nagybritanniába, ahol Aberdeen-ben a Tiszta Matematika Tanszék professzorának nevezték ki. 1975-ben, Richard Rado nyugdíjbavonulása után a Reading-i egyetem matematika tanszékének vezetésére kapott kinevezést. Visszavonulásáig, 1996-ig töltötte be ezt a megbízatást. 1969-ben az Edinburghi Királyi Társaság beválasztotta tagjai sorába. 1994-ben a Waterloo-i Egyetem díszdoktorrá avatta. A 2001-ben tartott 18. Brit Kombinatorikai Konferenciát az ő emlékének szentelték. A kombinatorika és a gráfelmélet területén ért el jelentős eredményeket, elsősorban a végtelen gráfok elméletében.

Gépészmérnök, feltaláló
1896-ban felső ipariskolát végzett, 1897-től a Fegyver- és Gépgyárban dolgozott, 1902-től 1909-ig Le Havre-ban, a Westinghouse Gyár tervezőmérnöke, 1909-től a cég aradi fiókvállalatának műhelyfőnöke. 1912-1917-ig a Magyar Általános Gépgyár (MÁG) autógyárának műszaki vezetője, majd 1917-től a Ganz-Fiat Repülőgépmotorgyár igazgatója, a hazai autó- és repülőgépgyártás egyik megszervezője. 1923-tól a Fejes Lemezmotor- és Gépgyár Rt. vezetője. Nevéhez több találmány fűződik, a leghíresebb a közismert Fejes-féle lemezmotor. A Fejes-féle elgondoláson alapuló gépkocsigyártás ma a nagy autógyárakban általánosan elfogadott megoldás.

Villamosmérnök, számítástechnikus, informatikus
1957-ben a BME Villamosmérnöki Kara, Gyengeáramú tagozatán szerzett diplomát. 1957-ben Tarján Rezső felvette az MTA Kibernetikai Kutató csoporthoz tudományos segédmunkatársnak. Dömölki Bálint mellett nagy szerepe volt az első magyar számítógép, az M-3-as létrehozásában. 1959-ben kinevezték az első magyarországi számítóközpont vezetőjének. Az 1960-1961-es tanévben Grigore Moisil professzor meghívására az első számítástechnikai előadásokat tartotta franciául a Bukaresti Egyetemen. 1963-ban tanulmányúton vett részt Penzában, az URAL-gyárban, a következő évben az MTA Számítóközpontjában üzembe állították az URAL-2 számítógépet. 1975-1985 között a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság főtitkára volt. 1981-ben kinevezték az első magyarországi PC-gyár, az SzKI alapította Sci-L igazgatójává. 1986-ban Szekszárdon megalapította a Garay számítástechnika diákversenyeket, amelynek "élethossziglani" zsűrielnöke (a verseny jelenlegi neve: Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Verseny). 1990-tól nyugdíjasként előadásokat tartott, tudománytörténeti cikkeket és könyveket írt, konferenciákat szervezett és konferenciákon vett részt Neumann János életének és munkásságának alaposabb ismerője és emlékének ápolója. A szegedi Informatikai Múzeum (Informatika Történeti Múzeum Alapítvány) kezdeményezője. Szerepe kiemelkedő az informatikai eszközök muzeális megőrzésében és az informatikatörténeti népszerűsítésben.

Geodéta, műegyetemi tanár
1963-ban szerzett mérnökdiplomát az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán. 1967-ben a BME adjunktusa, 1972-ben egyetemi docense, 1977-től a Fotogrammetria Tanszék vezetője, 1980-tól egyetemi tanár. 1986-ban megválasztották a BME Építőmérnöki Karának dékánjává, tisztségét 1990-ig töltötte be. 1997-től hét éven át volt a BME rektora, 2003-2004-ben a Magyar Rektori Konferencia elnöke, 2009-ben professor emeritusi címet kapott. 1993-ban a Bajor Tudományos Akadémia Geodéziai Tudományos Bizottsága, 2004-ben az Európai Tudományos Akadémia felvette tagjai sorába. Fő kutatási területe a geodéziai és a fotogrammetriai mérések, illetve a térinformatika volt. Jelentős eredményeket ért el a távérzékelés területén. Nevéhez fűződik a deformációs mérések matematikai modelljének kidolgozása. Számos térinformatikai rendszert hozott létre és vizsgálta ezen rendszerek adatainak minőségét. Széles látókörű mérnök, kutató, vezető és tanár egész életpályáját a műszaki tudományos kutatásnak, oktatásnak szentelte. Oktatóként, pedagógusként mérnökgenerációkat nevelt. 1990-től az MTA levelező, 1995-től rendes tagja volt.

Brit anatómus, paleontológus, zoológus
Sebésznek tanult, 1824-től Edinburgh-ban folytatta orvosi tanulmányait, de 1825-ben a londoni St. Bartholomew Kórházba helyezték át. 1830-ban találkozott a kor leghíresebb őslénytudósával, a francia Georges Cuvier-vel, majd a következő évben el is látogatott hozzá Párizsba, ahol a Nemzeti Természetrajzi Múzeumban őrzött leleteket tanulmányozta. Összehasonlító anatómiai munkásságának eredményeként korának legtekintélyesebb brit anatómusa lett. Darwin tanításait elutasította, de az azt megalapozó elvek helyességét elismerte, sőt, azt állította, hogy ő mutatott rá elsőként ezen alapelvek igazságára.

Magyar származású francia fiziológus, feltaláló, filmes
Párizsban tornászegyesületet alapított, ott végzett fiziológiai kísérletei révén ismerkedett meg Jules Marey professzorral. Marey-val közösen 1892-ben kidolgozott szabadalmát, egy felvevő- és vetítőgépet, amelyet Phonoskopnak nevezett el. 1893-ban létrehozták a világ első fiziológiai intézetét, ahol Demény az "élőképek" elméletét vizsgálta. Újabb találmánya egy felvevőgép lett, amelyben a filmszalagot kalapácsos filmforgató szerkezet továbbítja. Szabadalmai alapján készítette el a Gaumont gyár 1895-ben a Bioscope, majd a Biograph, majd a Chronophotograph nevű mozgófilmfelvevő és -vetítő gépeket. A Demény-féle készüléket továbbfejlesztve Léon Gaumont Chronophon Gaumont néven 1902-ben hozta forgalomba az első igazi hangosfilmfelvevő gépet.

Meteorológus
Az egyetemet Budapesten, Berlinben és Lipcsében végezte matematika-fizika szakon. 1889-ben a Meteorológiai Intézet szolgálatába lépett mint kalkulátor. Utóbb asszisztens, adjunktus, majd 1912-ben az intézet aligazgatója lett. 1896-1926-ig szerkesztette az Időjárási jelentések Magyarországról, ill. a Budapesti időjárási havi jelentéseket. Különös figyelmet fordított a rendkívüli időjárási jelenségek vizsgálatára, tudományos dolgozatainak többsége is ezzel a témakörrel foglalkozott.

Gépészmérnök
Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte 1887-ben. 1891-1893-ig a Ganz-gyár D-amerikai erőmű-építkezéseinek vezetője. 1896-1910-ig a gyár főmérnöke volt. 1911-ben a konstantinápolyi elektromos művek vezérigazgatója, 1911-1919-ig Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek vezérigazgatója. Megbízást kapott a közüzemi áramszolgáltatás megszervezésére és irányítására. Fő műve a Kelenföldi Erőmű kiépítése 1912-14 között. Nyugalomba vonulása után a cég műszaki tanácsadója. Széleskörű irodalmi tevékenységet folytatott, ő volt az Elektrotechnika c. lap főszerkesztője is. Fő műve "Az elektromos vezetékek számítása" c. munka, mellyel Hollán pályadíjat nyert 1928-ban megírta a Ganz-gyár elektrotechnikai vonatkozású gyártörténetét is. Nemzetközi ismertségét és megbecsülését jelzi, hogy a Society of Electrical Engineers már 1911-ben rendes tagjává választotta.

Cseh anatómus, fiziológus
1807-ben Prágában az egyetemen filozófiát hallgatott. 1810-től kezdett orvostudományi előadásokat látogatni és 1818-ban orvosi diplomát szerzett, majd doktori disszertációját a látás mechanizmusából írta. 1822-ben a wrocławi egyetemen 27 évig oktatott. 1839-ben a világon elsőként szervezte meg a Fiziológiai Tanszéket, majd 1842-ben az első hivatalos fiziológiai labort. Itt fizikai kutatásokat végzett, ahol felfigyelt egy színlátással kapcsolatos érzékletre, melyet később Purkinje-jelenségnek neveztek el. Purkinje az elsők között volt, aki kutatásaihoz mikroszkópot használt. Nevéhez köthető a vérplazma, a protoplazma és a kisagyban egy addig ismeretlen, sűrű dendritekkel rendelkező neuron megfigyelése is. Utóbbit később Purkinje-sejteknek neveztek el. 1829-ben a kámfor, az ópium, a nadragulya és a terpentin hatásait vizsgálta az emberre nézve. 1833-ban megfigyelte és leírta az izzadságmirigyek működését.

Amerikai fizikus, természettudós
1832-ben a természetfilozófia professzora lett a Princeton Egyetemen, és 1846-ban a Smithson Intézet első titkára. Faradaytől függetlenül felfedezte az elektromágneses indukciót, 1929-ben megépítette az első elektromágneses motort. Három évvel az első villanymotor megtervezése és megépítése után, 1832-ben figyelt fel munkája során az önindukció jelenségére, 1842-ben kimutatta az elektromos kisülések rezgés mivoltát, és bevezetett egy időjárás-előrejelző rendszert. Egy hőérzékelő műszer, a termogalvanométer segítségével kimutatta, hogy a napfoltok kevesebb hőt sugároznak, mint a napfelszín általában. Benjamin Franklin utáni kor egyik első nagy amerikai természettudósa volt. Samuel F.B. Morse-nak segítségére volt a távíró megalkotásában. 1893-ban tiszteletére az induktivitás SI-egységének elnevezése: henry.

Ír születésű brit mérnökfizikus
Csodagyerekként indult: tíz éves korában már apja matematika előadásait követte a glasgow-i egyetemen. 17-től 21 éves koráig járt Cambridge-ben egyetemre, utána Párizsban dolgozott Regnault laboratóriumában, majd 22 éves korában kinevezték a glasgow-i egyetem természetfilozófiai tanszéke professzorának. Franciaországban Clapeyron nyomán tanulmányozta Carnot munkáit és definiálta az abszolút hőmérsékleti skálát. Ezért nevezték el később a Celsius skálára épülő abszolút hőmérsékleti skálát Kelvin skálának. Clausiustól függetlenül kimondta a termodinamika második főtételét - a Clausius- és a Kelvin-féle megfogalmazás egyenértékűségének bizonyítása ma már az egyetemi alapkollégiumok része. A Kelvin nevet lorddá - báróvá - történt kitüntetésekor nyerte el; eredeti vezetékneve Thomson volt. Számos felfedezése, róla elnevezett eszköz vagy hatás őrzi még ma is a Thomson nevet. Ilyen például a Joule-Thomson effektus, a Thomson-hő, vagy az elektromos rezgőkörökre jól ismert Thomson képlet. Legjelentősebb elektromosságtani elméleti eredménye a kábelhullámok terjedésének levezetése volt, gyakorlati eredménye pedig az Európát Amerikával összekötő tengeralatti kábel lefektetésének megtervezése és irányítása. Professzorságának ötven éves jubileumán Fröhlich Izidor köszöntötte a Magyar Tudományos Akadémia nevében, melynek már 1873 óta tiszteleti tagja volt. A klasszikus fizika számos területén alkotott maradandót, az egyik legtekintélyesebb fizikusnak számított a 19. század végéig. (Dr. Radnai Gyula)

Norvég matematikus
A Christiania-i egyetemen tanult. 1869-ben írt alapvető fontosságú cikkéért párizsi ösztöndíjat nyert el. Itt megismerkedett Felix Klein-nel, akivel évekig együttműködtek. Legfontosabb eredménye a folytonos csoportok elmélete, ezeket ma tiszteletére Lie-csoportoknak nevezik. 1886-ban Lipcsében lett a matematika professzora, itt Friedrich Engellel háromkötetes munkát publikált a transzformációcsoportokról. 1898-ben visszatért Norvégiába, és elfoglalta a Kristiania-i egyetemen számára létrehozott tanszéket, azonban már a következő évben meghalt. Fontosak eredményei a differenciálegyenletek és differenciálgeometria területén is. A Lie-csoport és Lie-algebra igen nagy szerepet játszik az elméleti fizikában.

Dán fizikai kémikus
Vegyészmérnökként végzett (1899), majd a Koppenhágai Egyetemen doktorált kémiából (1908). Ekkor lett a fizikai kémia és a szervetlen kémia professzora is. Érdeklődése főként az elektrolitoldatok termodinamikájára és kinetikájára irányult. Javasolta a savaknak és bázisoknak a proton átadás folyamatán nyugvó definícióját (egyidőben Th.M. Lowryval, de tőle függetlenül). Elméletet dolgozott ki az ionerősség és az ionok aktivitási koefficiensei közti összefüggésre. Magyarázatot talált az ionerősség reakciókinetikai hatására. Az általa javasolt Bronsted összefüggés kapcsolatot teremt a katalitikus aktivitás és a sav vagy bázis erősség között. (Schiller Róbert)

Amerikai csillagász, fizikus
A Princetoni Egyetemen doktorált 1927-ben, majd a Mount Wilson Obszervatórium munkatársa lett. 1932-ben Walter S. Adams és Dunham fedezte fel, hogy a Vénusz atmoszférája nagy nyomású szén-dioxidot tartalmaz, 1934-ben pedig kimutatták, hogy a Mars légkörében az oxigén a földi mennyiség töredéke. A második világháború után a fizikai módszerek orvosi gyakorlatban való alkalmazásával kísérletezett, pl. a sejten belüli spektrofotometriai analízishez való eszközök fejlesztésével. (Piriti János)

Vasöntőmester, feltaláló, gyáros
Az ács és öntőmesterséget kitanulva tapasztalat gyűjtő vándorútja során számos svájci, német, francia, osztrák és olasz öntödékben dolgozott, majd 1841-ben Pestre érkezett, ahol később a József Hengermalom Társulat Öntödéjének vezetését bízták rá. 1844-ben már önálló öntödéjében dolgozott. Kezdetben a lakosság szükségletét szolgáló termékeket állítottak elő, később kidolgozta a vasúti kocsik kerekének kéregöntési technológiáját, amely nagymértékben hozzájárult a hazai és az európai vasúti fejlesztéshez. Különböző gyártmányaival több világkiállításon nyert díjat, munkássága elismeréseként 1863-ban Pest díszpolgárává választották. Európai hírű gyárában a kiegyezés évében közel 400 dolgozót foglalkoztatott. A magyar nehézipar egyik úttörőjeként tartjuk számon, munkásságával nagymértékben hozzájárult a hazai gépgyártás fejlődéséhez, a nevét viselő különböző cégek gyártmányaikkal világhírnévre tettek szert.

Bölcsész doktor, a természettudomány tanára.
Tizennyolc éves kora előtt a piarista rendbe lép, a grammatika tanítójaként kezd, 1939-ben tesz szerzetesi fogadalmat. Vácon, Nyitrán és a Pozsony környéki Szentgyörgyön filozófiát, teológiát tanul; 1843-ban pappá szentelik, 1944-ben bölcsésztudor doktor. 1845 és 1848 között Temesváron és Szegeden tanár; 1848 novemberében nemzetőrként részt vesz a szamosújvári csatában. A rendházba való visszatérte után Kolozsváron, Sátoraljaújhelyen, Korponán, Szentgyörgyön, Veszprémben tanít görögöt, történelmet, természettant. Több tankönyvet ír, melyek közül az Elemi géptan (1854) emelkedik ki. Halálának ideje, helyszíne nem ismert; vélhetően 1890 körül a Dunántúlon következett be. (Hujter Mihály)

Kisérleti fizikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait a Kolozsvári Egyetemen végezte, ahol 1913-ban matematika-fizika szakon gimnáziumi tanári oklevelet szerzett. Az első világháború kezdetén orosz fogságba esett, hét éves szibériai fogság után 1922-ben került haza. A Szegedre áthelyezett Kolozsvári Egyetemen kezdte újra életét. 1924-1926-ig Göttingenben dolgozott a világhírű kísérleti fizikus, R.W. Pohl intézetében, ami meghatározó volt egész életére. Szegedről 1935-ben Debrecenbe került, ahol tanszékvezető egyetemi tanárként az Egyetem Orvoskari Fizikai Intézetét vezette 1940-ig. 1940-1947-ig professzor a Kolozsvári Egyetemen. Ezt követte nyugdíjba meneteléig a Budapesti Műszaki Egyetem 1947-1962-ig. Az Akadémia által itt létesített Tanszéki Kutatócsoportot tovább is, haláláig vezette. Az 1920-as években magyarázatot talált az azóta Gyulai-Hartly-effektus néven ismert s a kristályhibák kimutatására vonatkozó jelenségre. Később a kristálynövekedéssel foglalkozott, s elsőként írta le az ionkristályok növekedésével kapcsolatban a mikroszkopikus vastagságú rétegek megjelenését. 1932-től levelező, 1954-től az MTA rendes tagja volt.

Gépészmérnök
Oklevelét 1913-ban szerezte a Műegyetemen. Az 1930-as évek elején Magyarországon elsőként megvalósította az elemi műveletekre beosztott és kizárólag műveleti utasítások alapján vezetett és szervezett alkatrészgyártást, mely az illesztésmentes szerelést lehetővé tette. A 2. világháború után a Danuviát rövid idő alatt az országos gépi szerszámellátás központjává fejlesztette. 1954-től a Diósdi Gördülőcsapágygyárban működött élete végéig.

Magyar születésű amerikai matematikus, statisztikus, egyetemi tanár
Családjával Bécsben élt, tanulmányait is itt végezte. A bécsi egyetemen matematikát hallgatott, itt ismerkedett meg Wald Ábrahámmal, akinek hatására érdeklődése a matematikai statisztika felé fordult. 1931-től 1933-ig középiskolai tanár volt, majd egy biztosítótársaságnál vállalt állást. 1938-ban az Egyesült Államokba emigrált. Eleinte középiskolai tanárként működött, majd 1945-ben Cincinnati-ban kapott egyetemi oktatói állást Szász Ottó segítségével, akivel több közös cikkük jelent meg. Legfontosabb eredményeit a matematikai statisztikában a karakterisztikus függvények elméletében érte el. 1955-től nyugalomba vonulásáig (1972) a washingtoni Catholic University of America professzora volt. Több ízben volt vendégprofesszor Bécsben és más városokban. 1973-ban az Osztrák Tudományos Akadémia tagja lett. Több statisztikai folyóiratnak volt a szerkesztője.

Matematikus, közgazdász
Származása miatt nem mehetett egyetemre, villanyszerelőnek tanult. Munkaszolgálatosként szabadult fel 1944 végén. 1945-ben Szegeden matematikát tanult - olyan kiválóságok társaságában, mint Rényi Alfréd, és olyan tanároktól, mint Kalmár László, Fejér Lipót, Szász Pál és Turán Pál. Egyetemi tanulmányai alatt belépett a Magyar Kommunista Pártba, és hamarosan köztisztviselő lett, közben megszerezte a matematikusdiplomát. Az 1970-es években az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetében (FAO) is dolgozott Rómában. 1962-ben döntött úgy, hogy kutató lesz, a közgazdaságtudományt választotta, és az MTA Közgazdaságtudományi Intézetben dolgozott 1990-ig, nyugdíjazásáig. Tudományos munkásságát három nagy részre lehet osztani: matematikai programozás, közgazdasági szabályozáselmélet, nyugdíjmodellezés. Munkásságá-nak elismeréseként beválasztották a nemzetközi Mathematical Programming Society el-nökségébe. Bár itthon sohasem tanított egyetemen, amerikai egyetemekre többször is meghívták. 1969 és 1990 között az első magyar matematikai-közgazdaságtani folyóirat, a Szigma főszerkesztője volt.

Amerikai csillagász
1883-1887-ig Nashville-ben, a Vanderbilt Egyetemen tanult, és irányította az ottani obszervatóriumot. 1887-ben nevezték ki csillagásszá a Lick Obszervatóriumban. 1895-től haláláig a chicagoi egyetemen a gyakorlati csillagászat professzora és a Yerkes Obszervatórium csillagásza volt. 1889-ben kezdte fényképezni a Tejutat a sok új részletet feltáró, nagy fényerejű lencsékkel. 1892-ben 16 üstököst fedezett fel, valamint a Jupiter ötödik holdját. 1916-ban fedezte fel a - később róla elnevezett - legnagyobb ismert sajátmozgással rendelkező csillagot. Az égi fényképezés úttörője, korának egyik legkiválóbb megfigyelő csillagásza volt. A csillagok közti sötét felhők katalogizálásával alapvető munkát végzett.

Amerikai születésű brit bakteriológus, biológus,orvos
1884-ben kapott M.D. fokozatot a kaliforniai egyetemen, Berkeley-ben, majd Franciaországban, Németországban és Svájcban képezte tovább magát. 1900-ban a bakteriológia és a megelőző orvostudomány előadója lett Cambridge-ben. A biológia számos ágában ért el kimagasló eredményt. 1921-ben ő alapította meg a Cambridge-i Egyetemen a biológiai és parazitológiai intézetet. Jelentős, előremutató felfedezéseket tett az immunológia területén, steril körülmények közötti életet vizsgálva, a vér kémiájában és az ízeltlábúak, elsősorban a kullancsok által terjesztett betegségek területén. Számos könyvet, tanulmányt írt a bakteriológia, a szerológia, az egészségtudomány, a trópusi betegségek gyógyítása és a parazitológia kérdéseiről. Ő indította el a Journal of Hygiene és a Journal of Parasitology c. lapokat.

Cseh-osztrák matematikus
1905-ben felvételt nyert a bécsi egyetemre, ahol több kurzust választott: matematikát, filozófiát, kémiát, logikát, fizikát és még zenei előadásokat is hallgatott. 1910-ben elfogadták doktori disszertációját. 1913-ban Bécsben habilitált. 1919-ben Hamburgban rendkívüli professzori, majd 1922-ben Greifswaldban teljes professzori kinevezést kapott. 1928-ban Breaslauba költözött, és a Breaslau Egyetem professzora lett. Itt nagy családi tragédia érte. Herman fia meghalt, ő maga is súlyosan megbetegedett. A 2. világháborúban másik fiát is elvesztette. 1946-tól visszatért Bécsbe, s az egyetemen dolgozott. 1951-1952-ben dékán, 1954-ben az egyetem rektora volt. 1939-től beválasztották az Akadémia tagjai közé. 1952-1956 között az Akadémia Matematikai és Fizikai szekciójának elnöke, 1948-1950 között az Osztrák Matematikai Társaság elnöke volt. A ma elterjedten használt orvosi képalkotó eljárások (CT, MRI, PET, SPECTstb.) képrekonstrukciós eljárásainak alapját a Radon transzformáció adja, amelyről bizonyítható, hogy egyértelmű megoldást szolgáltat. Az analízis egyik fontos tétele a Radon-Nikodym-tétel.

Botanikus, természetgyógyász, egyházi vezető
Tolnára és Sárvárra járt alsóbb iskolákba. Magával ragadta a "helvét reformáció", a wittenbergi egyetemről "magister" címmel tért haza, 1558-tól lelkész Debrecenben. Szerzője az első magyar zwingliánus úrvacsorai hitvallásnak, és ő szervezte meg a Magyar Református Egyházat, mely az 1567-es Debreceni Zsinattól számítódik. Számos hitvitázó munkát, prédikációs kötetet adott ki, részleteket fordított magyarra a Szentírásból. Az első magyar nyelvű botanikai, gazdasági és orvostudományi könyv szerzője, ebben értékes adatokat közöl hazánk korabeli növényvilágáról. Írásai nyelvemléki szempontból is érdekesek, például a "Herbarium. Az faknac, fuveknec nevekről, természetekről és hasznairól. Magyar nyelwre, és ez rendre hoszta az doctoroc kőnyveiből az Horhi Melius Peter". (Hujter Mihály)

Matematikus
Az egyik legeredetibb gondolkodású magyar matematikus. 12 évesen lett a marosvásárhelyi kollégium tanulója, ahol édesapja tanított és irányította matematikai tanulmányait. 21 évesen kiváló eredménnyel végezte el a bécsi hadmérnöki akadémiát. Az általa abszolút geometriának nevezett elméletet 1832-ben publikálta apjának, Bolyai Farkasnak Tentamen... c műve függelékeként, ezért csak Appendixként emlegetik a matematikai szakirodalomban. Hasonló elméletet dolgozott ki tőle függetlenül Lobacsevszkij, a nála tíz évvel idősebb orosz tudós is, aki a kazányi egyetem tanára, majd rektora volt. A tudománytörténészek ma Bolyai-Lobacsevszkij geometriának nevezik az általuk külön-külön felépített nemeuklideszi, u.n. hiperbolikus geometriát. Bolyai Jánosról nem maradt fenn hiteles portré. A mellékelt képen a két Bolyairól készült szobor látható. (Dr. Radnai Gyula)

Matematikus
Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, 1930-ban matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1945-49-ben a budapesti Izrealita Fiúgimnáziumban tanított, 1949-1951-ig az Országos Széchényi Könyvtárban, 1951-52-ben az Erőmű- és Hálózattervező Vállalatnál (ERŐTERV), 1952-től haláláig az MTA Alkalmazott Matematikai Intézetében, illetve későbbi nevén az MTA Matematikai Kutatóintézetében dolgozott. Fő kutatási területe: a polinomok irreducibilitási kérdései. Behatóan foglalkozott kombinatorikával és biztosítási matematikával is.

Német matematikus
A Rostock-i egyetemen, majd 1778-1787 között a Halle-i egyetemen -- Segner János András utódaként -- a matematika tanára. Szorgalmazta Leonhard Euler műveinek kiadását.

Francia fizikus, Nobel-díjas
Párizsban, az École Polytechnique-en szerzett mérnöki diplomát, 1894-ben pedig már professzora volt e híres intézetnek. Kutatásai főleg a fluoreszcencia és a foszforeszcencia tanulmányozására irányultak. Amikor 1896-ban tudomást szerzett Röntgen felfedezéséről, rögtön azt kezdte kutatni, hogy az általa vizsgált anyagok bocsátanak-e ki láthatatlan sugárzást. Alapos, körültekintő vizsgálatok során fedezte fel, hogy az uránsók képesek megfeketíteni a fényérzékeny fotolemezeket. Így talált rá a radioaktív sugárzásra, amit eleinte Becquerel sugaraknak neveztek, miután sikerült kísérletileg bebizonyítania, hogy nem röntgensugarakról van szó. Tanítványaival, Pierre és Marie Curie-vel közösen végzett alapvető kutatásaikért közösen kaptak 1903-ban fizikai Nobel-díjat. Szerencsés, tehetséges család: Becquerel nagyapja, apja és fia is fizikus ill. természettudós volt. (Dr. Radnai Gyula)

Angol matematikus
A cambridge-i egyetemen szerzett diplomát, majd a readingi egyetemen dolgozott, a tudományos munkája legnagyobb részét a leicesteri egyetemen töltötte. 1946-ban Ph.D.-t a londoni egyetemen szerezte. A tetráció szót Reuben Louis Goodstein alkotta meg a tetra és az iteráció szavakból. A tetráció valójában iteratív hatványozás, az első hyper operátor a hatványozás után. A tetrációt nagyon nagy számok jelölésére használják. Matematikai logikában ismert a Goodstein tétel.

Orvos, szülész, nőgyógyász
1880-ban végzett a budapesti egyetemen, ekkor tanársegédje volt Jendrassik egyetemi tanárnak az élettani tanszéken. 1881-ben Tauffer Vilmos mellett volt tanársegéd a budapesti szülészeti-nőgyógyászati klinikán, ahol hat évig dolgozott. 1886 végén ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra indult, mely két évig tartott és fölkereste szakmájának legnevezetesebb képviselőit Európában és Amerikában. Hazatérve 1888-ban Budapesten folytatta orvosi működését, 1892-ben magántanár lett a budapesti egyetemen. 1897-től a budapesti Bábaképző Intézet igazgatója volt. Főleg a méh és a petefészek műtéteivel foglalkozott.

Mérnök, politikus
Tanulmányait Budapesten a műszaki egyetemen végezte, gyakorlati munkásságát a Budapest-Zimony vasútvonal építésével kezdte, majd a budapesti gabonaelevátor építésének vezetője lett (1880-1883). Hosszabb tanulmányutat tett az USA gabonaelevátorainak tanulmányozására. 1892-ben országgyűlési képviselő, 1893-tól földművelésügyi államtitkár, majd 1900-ban a párizsi világkiállítás helyettes magyar kormánybiztosa.

Matematikus
Nagyapja Császár Károly híres matematikus volt, két nagybátyja Császár Elemér és Császár Ernő neves irodalomtörténészek. Édesapja ifj. Császár Károly és Ákos testvérbátyja civilként a szovjetek általi elhurcoltatás következtében fertőzés áldozataként halt meg. Ákos csak a saját bátor leleményességének köszönhette menekülését. Ákos gimnáziumi tanulmányait a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban végezte, ahol Hadarits Kálmán Vendel matematikatanár (a későbbi Endrédy Vendel főapát) felfedezte Ákos kiugró matematikusi tehetségét. (A nagyapa már Ákos születése előtt 33 évvel meghalt.) Császár Ákos a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán 1947-ben szerzett középiskolai tanári diplomát; 1948-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját. A Budapesti Műszaki Egyetemen kapott tanársegédi, majd beosztott tanári állást, és megbízták a gépészkari matematika tanszék vezetésével. Ezután visszakerült volt egyeteméhez (akkor már ELTE), és 1957-ben egyetemi tanári kinevezést nyert. Hosszú élete végéig ott dolgozott tanszékvezetőként illetve professor emeritusként. Számos tudományos címet, kitüntetést nyert el. Fő kutatási területei a valós függvénytan és az általános topológia voltak. Egyik érdeme, hogy a topologikus tér, az uniform tér és a szomszédsági tér fogalmának közös általánosításaként bevezette a szintopogén tér fogalmát, és kidolgozta a szintopogén terek elméletét. (Hujter Mihály)

Olasz matematikus
1852-62-ig a páviai egyetemen az elméleti mechanikát és a differenciálszámítást adta elő. 1861-ben képviselőnek választották, egy ideig a közoktatásügyi minisztériumban államtitkár volt, majd visszatért szülővárosába az Instituto tecnico superiore szervezése végett, ahol a hidraulikát tanította. 1865-ben szenátorrá nevezték ki. Nagyszámú matematikai és elméleti fizikai értekezései közül leghíresebbek az ötödfokú egyenlet megoldására vonatkozó vizsgálatai.

Szovjet-orosz fizikus, Nobel-díjas
1950-ben mérnök-fizikusként végzett Moszkvában. Ugyanabban az évben kezdett dolgozni a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Fizikai Intézetében, témavezetője Prohorov volt. Baszov és Prohorov 1952-ben fogalmazták meg a mézer (Microwave Amplification by Stimulated Emission of Radiation) alapelvét. Ezzel lefektették a kvantumelektronika alapjait. 1964-ben megosztva kapott Nobel díjat Alekszander Prohorovval, és Charles Townes amerikai tudóssal a kvantumelektronika területén végzett munkájukért, ami a lézer és mézer elvén működő oszcillátorok és erősítők létrehozásához vezetett.

Természettudós, polihisztor, egyetemi tanár
A pesti egyetem jogi, majd orvosi karán tanult, 1785-ben orvosdoktorrá avatták. 1784-ben az egyetem botanika és kémia tanszékén tanársegéd, majd adjunktusa lett. Működését az egyetem botanikus kertjében kezdte. 1807-ben a botanikus kert igazgatója, majd 1810-ben a botanika tanszék professzora lett. Életműve szerteágazó, a korában művelt természettudományoknak szinte minden ágában dolgozott. Legmaradandóbb alkotásait a botanikában érte el, de jelentős kémiai munkássága is. Kémiai eszközöket tervezett, új analitikai módszereket dolgozott ki. Jelentős, mint mineralógus, ő a tellúr felfedezője, először ő állított elő klórmeszet. Tanulmányozta és elemezte ásványvizeinket, a hazai balneológia úttörőjének is tekinthető. Tőle származik az első hazai földrengés szakszerű leírása.

Matematika- és fizikatanár, címzetes igazgató
A budapesti Tudományegyetemen filozófiai, esztétikai előadásokat is hallgatott. 1910-től 1920-ig Balassagyarmaton, 1920-tól közel 40 évig a szolnoki Verseghy Ferenc gimnáziumban tanított. Rádióamatőr volt, rövidhullámú adó-vevő készülékeket épített. A rövidhullámú amatőrök egyesülete helyi fiókjának elnöke volt. Tudományos és ismeretterjesztő előadásokat tartott. Sokat tett a diákok elméleti és gyakorlati képzéséért, az önképzőköri munka révén is. Kis tanulócsoportoknak külön mérési feladatokat állított össze, a mérési jegyzőkönyveket értékelte. Fia, Horváth Csaba kémikus (1930-2004) a Yale Egyetem (USA) professzora volt.

Magyar születésű amerikai matematikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait 1905-1910 között a budapesti tud.egyetemen, 1910-11-ben a bécsi tud.egyetemen végezte. 1912-ben Budapesten Fejér Lipótnál doktorált. 1912-1914-ig a göttingeni és a párizsi egyetemen dolgozott. 1914-ben Zürichbe költözött, hogy az ottani egyetemen A. Hurwitz mellett dolgozhasson. A zürichi műegyetemen 1928-tól 1940-ig egyetem ny. r. tanár. 1940-ben az USA-ba költözött. Kezdetben a Brown Egyetemen, 1942-től a Stanford Egyetemen tanított. Matematikai munkássága a tiszta és alkalmazott matematika igen széles területét öleli fel. Jelentősek az analitikus függvények szingularitásaira vonatkozó vizsgálatai és kombinatorikai eredményei. Szegő Gáborral írt kétkötetes műve a század matematikájának klasszikusa lett. A Steiner- és Schwarz-féle tükrözési elv felhasználásával számos eredményt értek el, melyeket később matematikusok egész sora alkalmazott. Heurisztikai és pedagógiai elmélete nagy érdeklődést váltottak ki.

Olasz matematikus, mérnök, földmérő
Alapjában véve autodidakta volt. Különösen jelentős volt Euklidész Elemek című művének kiadása 1543-ban, ez volt az első modern európai nyelvre való fordítás. Tartaglia olasz Euklidészéből tanult Galilei. A harmadfokú egyenletek megoldási eljárásának egyik felfedezője. Alulmaradt a Cardanoval folytatott elsőbbségi vitában. Arról is híres, hogy megadta a tetraéder térfogatát (Tartaglia képlete). Tartaglia volt az első, aki a matematikát alkalmazta az ágyúgolyók pályájának tanulmányozására.

Vegyészmérnök
A budapesti műegyetemen 1926-ban vegyészmérnöki oklevelet, 1929-ben doktorátust szerzett. 1925-34 között a Műegyetem szerves kémiai intézetében Zemplén Géza mellett dolgozott mint tanársegéd, 1934-től 1944-ig a Hungária Guttapercha és Gumi Gyár főmérnöke, majd műszaki igazgatója. 1945-ben a Szovjetunióba hurcolták, ahol 1950-ig a műanyagfeldolgozási problémákkal és új építőipari anyagok előállítási technológiájával foglalkozott. 1950-től, hadifogságból való hazatérésétől 1955-ig a Gumiipari Központi Kutató Laboratórium helyettes vezetője, 1955-től vezetője.

Magyar születésű angol matematikus
Középiskolás korában eredményes megoldója volt a Kömal feladatainak. A numerus clausus miatt nem vették fel az egyetemre. Csehszlovákiában folytatta tanulmányait. Brnoban elektromérnöknek tanult, de hamarosan átment a matematika szakra. Tanulmányait a prágai egyetemen folytatta, ahol 1938-ban doktori fokozatot szerzett. A német megszállás után ösztöndíjjal Edinburghba ment, ott doktorált 1940-ben, és az egyetem oktatója lett. 1947 és 1964 között a Caltech professzora volt az USA-ban, majd visszatért Edinburghba. A speciális függvények, különösen a hipergeometrikus függvények, az ortogonális polinomok és a Lamé-függvények vezető kutatója volt. Az aszimptotikus sorfejtések és szinguláris parciális differenciálegyenletek témakörét szintén vizsgálta. Wilhelm Magnus-szal, F. Oberhettingerrel és F. G. Tricomival együtt - az ún. "Bateman-projekt" keretében - írt könyve a transzcendentális függvényekről ma is alapműnek számít.

Norvég matematikus
A Christiania-i egyetemen végzett, itt az egyetem hallgatójaként megnyerte az 1853 évi matematikaversenyt. 1858-tól 1898-ig középiskolában tanított, azonban e mellett kutatómunkát végzett az elliptikus függvények, majd a csoportelmélet területén. Lie-vel együttműködött Abel összes műveinek kiadásán. 1898-ban kinevezték a Christiania-i Egyetem professzornak. Jelentős eredményeket ért el a csoportelméletben, az általa bizonyított, róla elnevezett tételek alapvető fontosságúak a véges csoportok elméletében.

Matematikus
A budapesti tudományegyetemen matematika-fizika szakon 1934-ben tanári oklevelet szerzett. Mivel tanári kinevezést nem kapott, a Globus Konzervgyárban volt tisztviselő. Munkaszolgálatosként vesztette életét. Szaktárgyai mellett különösen pedagógiai és filozófiai kérdések érdekelték; ismeretelméleti, ill. matematikai-logikai problémákkal foglalkozott.

Német-angol fizikus, matematikus, Nobel-díjas
1905-től Hilbert asszisztense a göttingeni egyetemen, 1912-től itt oktató, ekkor Kármán Tódorral együttműködve fontos eredményeket értek el a kristályok dinamikai elméletében. 1921-től 1933-ig a göttingeni egyetemen az elméleti fizika professzora volt. 1922-ig tanársegéde volt Bródy Imre, akivel korábbi, Kármán Tódorral közösen végzett kutatásait folytatta. Megadta a hőmennyiség nagyon pontos definícióját, és így a termodinamika első főtételét matematikailag kielégítőbben fogalmazta meg. Bevezette a Born-közelítésnek nevezett számítási módszert az atomi részecskék szóródásával kapcsolatos problémák megoldására. Ő és J. Robert Oppenheimer dolgozták ki a molekulák elektronszerkezetével foglalkozó kvantumkémiai számítások egyszerűsítését is (Born-Oppenheimer közelítés, BO). 1925-ben a Heisenberg által írt kvantumelméleti alapvető cikk publikálása után ezt Heisenberggel és Pascual Jordannal együtt továbbfejlesztették, kidolgozták a mátrixmechanikát. 1933-ban származása miatt megfosztották professzori állásától, Angliába távozott, ahol először a Cambridge-i egyetemen tanított, majd 1936-tól 1953-ig az edinburghi egyetem professzora volt. 1954-ben fizikai Nobel-díjat kapott a szubatomi részecskék viselkedésének statisztikai leírásáért, Walther Bothe-vel megosztva.

Orvos, belgyógyász, egyetemi tanár
Még medikusként részt vett a szabadságharcban, honvéd főorvosként harcolt. 1849-1850-ben Bécsben, majd Pesten tanult, orvosi oklevelét 1851-ben szerezte meg. 1852-től Nagykállóban gyakorló orvos, 1861-től Szabolcs vm. főorvosa, a Nagykállóban működő megyei kórház alapítója. 1864-ben Pesten előbb a járványkórház, 1865-től a Rókus Kórház főorvosa. 1876-1908-ban az orvosképzésben a belgyógyászat tanára, az I. sz. belklinika igazgatója. 1886-1887-ben az egyetem rektora, 1891-től a felsőház örökös tagja. 1891-ben magyar nemességet, 1908-ban bárói címet kapott. Elgondolásai szerint épült fel a budapesti egyetem klinikai telep, bevezette a laboratóriumi és röntgen-vizsgálatot és a bakteriológiai kutatásokat a diagnosztikában. A magyar belgyógyászati iskola megteremtője, a mellkasi és szívbetegségekkel foglalkozott. A betegségek és a társadalmi körülmények kapcsolatát kutatta. A hazai tuberkulózis elleni küzdelem megszervezője, a budakeszi Erzsébet Királyné Tbc-szanatórium (1901) megszervezésének kezdeményezője, szorgalmazta a gyógyfürdők fejlesztését, a kórházépítési programok kidolgozását.

Biokémikus, orvos, egyetemi tanár, rektor
Orvosi oklevelét Kolozsvárott szerezte 1900-ban. Tudományos munkásságát a kolozsvári tudományegyetemen, az Élettani Intézetben Udránszky László vezetése alatt kezdte el. 1907-ben magántanárrá képesítették, 1909-ben rk. tanári címet kapott, majd 1918-ban egyetemi ny. r. tanárrá nevezték ki az élet- és kórvegytani tanszékre. 1921-től a szegedi egyetemen az orvosi vegytan tanára. Az 1927-28. tanévben az egyetem rektora volt. Kutatásainak középpontjában a hasnyálmirigy (pankreas) emésztőfunkciójának és a hemoglobin biokémiai tulajdonságainak vizsgálata állott.

Erdőmérnök
Főiskolai tanulmányait Selmecbányán kezdte, majd 1919-ben Sopronban folytatta, ahol 1923-ban a Bányászati és Erdészeti Főiskola erdőmérnöki karán szerzett oklevelet. Földmérő pályafutását 1926-ban a pápai földmérési felügyelőségen kezdte. Földmérési műszerkonstrukciói közül a legismertebb a nevét is viselő "kettős szögprizma". Értékes munkát végzett a geodéziai módszerek és műszerek történetének áttekintő ismertetése terén, a mágneses iránytű történetéről írt történeti értekezése magyar nyelven ma is egyedülálló.

Technikatörténész, technikatörténet-író és bibliográfus
A berlini Technische Hochschulében négy félévet hallgatott. 1934-ben a párizsi Sorbonne-on filozófiai doktorátust szerzett. Külföldi tartózkodása alatt érdeklődése mindinkább a technikatörténet felé irányult. Európa szinte minden jelesebb műszaki gyűjteményében és könyvtárában folytatott tudományos kutatásokat. A technika magyar úttörőit kutatta és ismertette meg az olvasókkal, vagyis azokat a személyeket, akik magyarok voltak és (bárhol éltek) munkásságukkal a műszaki tudományok egyetemes fejlődéséhez járultak hozzá. Harmincnál több könyve közül legismertebb az először 1943-ban, majd kibővítve 1958-ban megjelent Nagy magyar feltalálók, amely 200 alkotónk 400 találmányát mutatja be, mintegy 3000 publikációs hivatkozással.

Mezőgazdász, egyetemi tanár
Manninger Gusztáv Adolf fia és rokoni kapcsolatban állt Cserháti Sándorral is. A József Nádor Műszaki Egyetemen 1933-ban okleveles mezőgazda diplomát szerzett, majd a budapesti tudományegyetemen zoológiai tárgyakat hallgatott és ebből doktorált 1934-ben. Dolgozott a Földtani Intézetben, tanított Fehér Dániel mellett Sopronban a Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán. 1937-1938-ban Göttingenben növénytermesztési előadásokat hallgatott. 1938-tól a debreceni, majd a keszthelyi Gazdasági Akadémián oktatott, 1950-ben a gödöllői egyetem növényvédelmi állattani tanszékének vezetője volt. 1957-ben a Növényvédelmi Kutató Intézethez került, majd 1969-től 1976-ig a keszthelyi Agrártudományi Főiskola tanára volt. Kutatásai a szántóföldi növények - elsősorban a cukorrépa és a lucerna - állati kártevőinek vizsgálatára, a kártevők megjelenésének előrejelzésére irányultak.

Francia csillagász
Hosszúperiódusú kettőscsillagok statisztikus analízisével foglalkozott, majd csillagok fotometriájának évtizedes programjába kezdett. Publikációiban a csillagok légkörének összetételére, a Föld felső légkörének vizsgálatára vonatkozó eredményeit adta közre. Daniel Chalonge-val az ózonréteg magasságát 50-80 kilométerben határozták meg. A Holdon a Barbier-kráter viseli a nevét. (Piriti János)

Amerikai csillagász
Henry Russellnél doktorált a Princeton Egyetemen. A Flower, majd a Cook Obszervatórium igazgatója, a Nemzetközi Csillagászati Únió több bizottságának is aktív tagja volt. Kitűnő megfigyelőként számos fotometriai mérést végzett, és hamarosan a szoros fedési kettőscsillagok egyik vezető szakértőjévé vált. Kimutatta, hogy az egyik csillag tömegvesztesége lehet felelős a kettőscsillag periódusváltozásaiért. Az első között szorgalmazta egy nagy obszervatórium felépítését a déli félgömbön. Ő végezte az első antarktiszi mérést 1984-ben. (Piriti János)

Mérnök, műegyetemi tanár, vasútépítéstani szakíró
1876-tól haláláig a Műegyetemen az út-, vasút-, víz- és hídépítészet r. tanára., 1886-89 és 1898-1900 között rektora volt. Műszaki és közlekedésügyi szakirodalmi tevékenysége egyaránt jelentős. Mint rektor a műszaki oktatás matematikai megalapozása, a gazdasági képzés kiszélesítése, valamint az oktatás, illetve a Műegyetem gyakorlati kapcsolatainak kiépítése terén végzett eredményes munkát. Vezető szerepe volt a diákszociális intézmények megszervezésében. 1891-től levelező, 1896-tól volt az MTA rendes tagja.

Geológus
Tanársegéd a budapesti Tudományegyetemen, majd 1925-től néhány hely, ahol dolgozott geológusként: Albánia, Lengyelország, Ausztria, Szumátra, Németország, Celebesz, Borneó, 1936-38 között Holland Új-Guinea. Ennek az expedíciónak a tagjai használtak a világon először légi fotókat nagy területek geológiai vizsgálatához. Holland geológus kollégájával (N. E. Weissbord) erről írt jelentése -"Introduction to the Photogeology of Dutch New Guinea. 1937." - a fotogeológiai kutatások világviszonylatban első jelentős műve. Aztán Kubában és Jáván tevékenykedett. 1940-ben hazajött és néhány évig Erdélyben kutatott - eredményesen. 1947-től az USA-ban élt, az Egyesült Államok különböző területein kutatott és még, többek között, a következő helyeken: Kuba, Kuvait, Szaud-Arábia, Irak, Tunézia, Líbia, Olaszország, Jemen, Guatemala, Peru, Bolívia. Amerikai felesége a nevét megörökítő alapítványt létesített itthon, fiatal magyar geológusok részére.

Kísérleti fizikus
1948-ban érettségizett Budapesten, a "Fasor"-ban. Egyetemi tanulmányait is Budapesten kezdte matematika-fizika szakon, majd Szverdlovszkban (1991 óta újra Jekatyerinburg) folytatta fizika szakon. Az utolsó tanévet újra itthon végezte, fizikusi diplomamunkáját pedig a KFKI Ferromágneses osztályán készítette 1955-ben. Későbbi tudományos pályájának centrumában mindvégig a mágnesség maradt. A Fe-Al és Fe-Rh ötvözetek mágneses tulajdonságainak vizsgálata című értekezésével szerezte meg a fizikai tudomány kandidátusa fokozatot 1967-ben. Nemzetközileg elismert eredményekre vezettek a ferromágneses fémüvegek előállítási és mágneses paraméterei közötti kapcsolatokra vonatkozó vizsgálatai. Az 1980-as évek közepétől kezdve a fémüvegek szerkezeti relaxációját Curie-pont mérésekkel kutatta. (Dr. Radnai Gyula)

Svéd vegyész
Joseph Priestley-t megelőzve fedezte fel az oxigént. Első tudományos cikkében, amely 1770-ben jelent meg, azt írta le, hogyan készíthető borkősav a borkőből. Életének utolsó éveiben ő állított elő a világon először arzénsavat (1775), molibdénsavat (1778), tejsavat (1780), volframsavat (1781) és hidrogén-cianidot (1783). Elkülönítette és tanulmányozta a citromsavat, az almasavat, az oxálsavat és a galluszsavat is. A mangán-dioxid 1774-ben végzett vizsgálata nyomán fedezte fel a klórt és a bárium-oxidot. Ugyancsak ő fedezte fel a glicerint, a Scheele-zöld nevű festéket (1775; réz-arzenit), valamint két mérgező gázt, a kén-hidrogént és hidrogén-fluoridot.

Svéd mérnök, feltaláló, Nobel-díjas
1892-ben a göteborgi Chalmers Műszaki Főiskolán, a diploma megszerzését követően még egy évet a zürichi Szövetségi Főiskolán tanult. Göteborgban kezdte mérnöki munkáját, első találmánya a forró levegővel működő turbina volt. Szerkesztett pasztörizáló berendezést és fejőgépet, valamint egy gőzturbinához csatolható, egypólusú generátort. Kísérleteinek nagy részét a stockholmi Laval Társaság gőzturbina-műhelyében folytatta. 1900 és 1905 között a Dalén és Celsing cég keretein belül működött. 1901-ben lépett a Carbure et l' Acétylen Rt-be, 1906-ban főmérnökké, három évvel később ügyvezető igazgatóvá, nevezték ki. 1912-ben egy rosszul sikerült robbantási bemutatón elvesztette a szeme világát, s negyedszázadon át vakon dolgozott. Legsikeresebb találmánya az acetilénlámpák automatikus működését szabályozó szeleprendszer, a Solventil. Megoldotta az acetilén robbanásveszély nélkül való feloldását, s ezzel megteremtette a disszugázipar alapjait. A világítótornyok és világítóbóják gáztartályainál használható automatikus szabályozók feltalálásáért 1912-ben fizikai Nobel-díjat kapott.

Amerikai biokémikus, biológus
Egyetemi tanulmányait az Illinois-i, a Wisconsin-i, majd a Yale Egyetemen folytatta, gyógyszerkémiával foglalkozott. 1934-ben a Merck cég laboratóriumánál helyezkedett el. Itt kutatócsoportjával sikerült a B6 vitamint (pyridoxint) szintetizálnia. 1945-51 között a Merck cég szerveskémiai és biokémiai kutató részlegét vezette. Különböző antibiotikumok vizsgálatával foglalkozott, így csoportja állapította meg a streptomycin szerkezetét. 1942 után izolálta a B12 vitamint, melynek hiánya okozza a vészes vérszegénységet. Csoportjával tisztázta a Q10 koenzim szerkezetét. 1963-1968-ig a Stanford Kutató Intézet vezetője volt, ez alatt az intézet jelentősen fejlődött. 1968-tól Austinban a Texas-i Egyetemen az újonnan alapított orvosbiológiai kutató részleget vezette, itt többek között az agyalapi mirigy által termelt hormonok vizsgálatában ért el jelentős eredményeket.

Amerikai fizikus, Nobel-díjas
Pasadenában a California Institute of Technology hallgatója volt, majd a Columbia Egyetemen tanult, itt doktorált 1946-ban. A Manhattan-terv munkatársaként a 2. világháború alatt az atombomba létrehozásán dolgozott. 1949-ben kezdte megfogalmazni a magszerkezetnek az atommagok héj-modelljén alapuló elméletét. Aage N. Bohr és Ben R. Mottelson dán fizikusok kísérletileg ellenőrizték és igazolták az elméletet. A három tudós együtt kapta meg 1975-ben a fizikai Nobel-díjat. Rainwater 1952-től volt a Columbia Egyetem fizikaprofesszora, majd 1982-től "Pupin-professzora". Eredményes kutatásokat folytatott a röntgensugárzással kapcsolatban is, részt vett az Atomenergia-bizottság és a haditengerészet kutatási programjaiban.

Vegyészmérnök, élelmiszeripari mérnök
A Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1931-ben tanári diplomát, majd kémiából doktori címet szerzett. Rövid tanári működés után 1934-ben az Országos Kémiai Intézetben kidolgozta a fűszerpaprika minősítés rendszerét. 1941-ben az Országos Mezőgazdasági Ipari Kutató Intézethez került. Itt kidolgozta a mezőgazdasági szeszüzemek ellenőrzési rendszerét, majd 1945 után nevéhez fűződik a magyar konzervipari kutatás megindítása. 1949-től az akkor megalakult Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutató Intézet osztályvezetőjeként, elsősorban a magyar fűszerpaprika termelés minőségi újjászervezésében teremtett új iskolát. 1960-1968-ig a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet igazgatója volt.

Vegyészmérnök, egyetemi tanár
1945-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet a budapesti műegyetemen. 1944-1950-ig az egyetem Elektrokémiai Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus. Itteni kutatásai során nagyhőmérsékletű gázfázisú reakciókkal foglalkozott. 1950-től a veszprémi Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet osztályvezetője, 1953-tól a Fizikai Kémiai Osztály vezetője volt. A földgáz feldolgozásával foglalkozott, elsősorban a metán atmoszférikus nyomású parciális oxidációjával. 1952-1956 között a Buciumeniben (Románia) épült Magyar-Román Vegyes Petrolkémiai Próbagyár főmérnöke, egyben a parciális oxidációs üzem szerelésének és üzembe helyezésének is közvetlen irányítója volt. 1957-ben lett a Veszprémi Vegyipari Egyetem professzora, előbb a Fizikai Kémiai Tanszéken dolgozott, majd 1963-ban megszervezte a Vegyipari Műveletek Tanszéket, amelyet 1976-ig vezetett. Közben 1964-1966-ig az egyetem rektora volt. Világszerte elismert tudós, számos elismerést és kitüntetést kapott, köztük 1961-ben Wartha Vince-emlékérmet, 1965-ben az Akadémiai Díj I. fokozatát.

Matematikus, egyetemi tanár, közgazdász
Az ELTÉ-n diplomázott 1955-ben matematikából. A következő évtől Kanadában élt; 1958-tól a matematika és statisztika professzora az új-fundlandi Memorial Egyetemen; 35 év szolgálati idő után nyugdíjba vonult. A kanadai tanítás mellett mélyreható kutatásokat végzett pénz- és adóügyi reform témákban. A Columbia Egyetemen (New York), az Acadia Egyetemen (Új-Skócia), a dublini Trinity College-ban, a guatemalai Francisco Marroquín Egyetemen is tanított vendégprofesszorként, sőt a Princetoni Egyetem matematika tanszéken is (New Jersey). Az erdélyi Sapientia Egyetem tanácsadó professzora volt 2001 és 2003 között. A valósértékű lineáris algebráról szóló könyve (Real Linear Algebra) népszerű olvasmány (1985). Fekete Antal Endre kutatási eredményei szerint a fenyegető gazdasági válságokat csak az aranyvaluta teljeskörű rehabilitációjával lehet megelőzni. (Hujter Mihály)

Francia születésű holland matematikus
Elsőként tekintette a negatív számokat a pozitív számokkal egyenrangúaknak. Megsejtette az algebra alaptételét. 1629-ben kimondta az n-edfokú egyenlet gyökei és együtthatói közti összefüggést tetszőleges esetre (negatív és komplex gyökökre is). Ő vezette be a pozitív félegyenes mellé a negatív félegyenest. Ő ismerte fel, hogy egy n-edfokú egyenletnek n gyöke van, természetesen multiplicitással.

Orvos, utazó
1870-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bécsi orvosi karon. 1870-1872-ben a Rudolf kórházban orvos. Az Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíció egyetlen magyar tagjaként - mint a Tegethoff vitorláshajó orvosa - részt vett az általuk elnevezett Ferenc József-föld felfedezésében. Az expedíció hajója még az út elején jégbe fagyott. A Kepes Gyula által nyújtott orvosi ellátásnak és az általa összeállított élelmiszerkészletnek is köszönhető volt, hogy a több mint 800 napig tartó expedíció a 24 résztvevő közül csak egyetlen embert vesztett, aki tüdőbajban halt meg, a skorbutot a résztvevők nem kapták meg. Állat- és növénytani gyűjtőmunkát is végzett, gyűjtésének eredménye azonban a jégbe fagyott hajón maradt. Elismerésül törzsorvossá, majd 1904-től a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetőjévé nevezték ki.

Matematika-fizika szakos tanár
1916-ban érettségizett Temesváron az állami főgimnáziumban, ahol édesapja latint és magyart tanított. Még ebben az évben felvették Budapesten az egyetemre és az Eötvös Collegiumba. Matematikai és fizikai tanulmányai mellett is megtartotta otthonról hozott széleskörű érdeklődését, melyet a Collegium szelleme is táplált. A háborúvégi összeomláskor a nyári szünetre hazatért diák Temesváron rekedt, a román hatóságok nem akarták visszaengedni. Mire visszatérhetett, már nem találta hegedűjét kollégiumi szekrényében. Tanári oklevelének megszerzése után előbb a Fasorban tanított Budapesten, majd Pécsett lett egyetemi tanársegéd, míg végül Sopronban állapodott meg, ahol 1929-től kezdve harminc tanéven át tanított a Széchenyi (reál) gimnáziumban. Tipikus "tudós tanár" volt, aki egyaránt képes volt bekapcsolódni a tudományos kutatásba az egyetemen és kivívni tanítványai elismerését, tiszteletét, szeretetét a középiskolában. Több nyelven beszélt, hazai és külföldi szaklapokban publikált, s negyven éven át játszott a soproni szimfonikus zenekarban. (Dr. Radnai Gyula)

Feltaláló, mérnök, fizikus
Utóneve eredetileg Péter, a Károly nevet utóbb nagybátyja, Goldmark Károly zeneszerző tiszteletére vette fel. Családja 1919-ben Bécsbe költözött, tanulmányait részben ott, részben Berlinben folytatta. Mérnöki oklevelét Berlinben, a fizikusit Bécsben szerezte. 1933-ban az USA-ba költözött, ahol nagyszámú, főként az elektronika területére eső újítása, találmánya született. 1936-ban a Columbia Broadcasting System (CBS) laboratóriumának vezetője, 1954-1972 között a vállalat igazgatója, 1972-től a Goldmark Communication Coorporations-t vezette. Számos találmánya közül különösen az első, gyakorlatban bevált színes televíziós készüléke (1940), a tökéletesített mikrobarázdás hanglemez (1948) és elektronikus képfelvevő készülék (EVR) érdemel említést. Műbolygók és kábelrendszer összekapcsolásával olyan, egész É-Amerikára kiterjedő televíziós hálózatot dolgozott ki, mely lehetővé teszi a sajtónak, a filmszínházak műsorának továbbítását, a televíziós oktatás legszélesebb körű megoldását.

Villamosmérnök
Oklevelét a bécsi Technische Hochschule hallgatójaként szerezte (1932). 1932-41-ben Kolozsvárott egy magánszanatóriumban az orvosi gépek, röntgenkészülékek tervezője és szakértője volt. 1941-49-ben Budapesten a Magyar Philips Műveknél dolgozott; műszaki doktorátust tett (1949). Megvalósította a rádióhoz szükséges nagy adócsövek hazai gyártását. Kidolgozta a fémtitán vákuumtechnikai előállításának módját, tanulmányozta a ritkafémek elektroncsövekben való felhasználhatóságát. A gázkisülések fizikájának problémakörében, az elektroncsövek híradástechnikai kutatásában végzett vizsgálatai jelentősek.

Gépészmérnök, egyetemi tanár
1929-ben a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1946-ig a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott. 1940-ben műszaki doktori vizsgát tett. 1946-ban lett magántanár a műegyetemen az aszinkron motorok különleges alkalmazásai témakörből. 1951-1956-ig a BME tanszékvezető egyetemi tanára volt, a villamosgépek üzemtana előadója. 1957-ben törvénysértő módon elbocsátották állásából, akadémiai tagságát felfüggesztették, tanszékét megszüntették. Mikor 1964-ben rehabilitálták, az energiagépiparban dolgozott tovább. 1964-1970-ig a Villamosenergiaipari Kutatóintézet igazgatója volt. 1970-1978-ig az USA-ban a Colorado Egyetemen vendégtanár, ezt követően Torontóban, Washingtonban, Braunschweigban, Aachenben, Erlangenben, Zürichben tanított egyetemeken. 1949-től levelező, 1976-tól rendes tagja volt az MTA-nak.

Olasz matematikus
Milánóban tanult a jezsuita főiskolán. A pisai egyetemen szerzett diplomát, majd itt lett professzor. 1686-ban a mantovai egyetem hívta meg professzorának, hátralévő életében itt működött. Munkásságának fő területe a geometria volt. A nevét viselő Ceva-tétel, amelyet 1678-ban publikált, az elemi geometriának fontos tétele, ezen alapul a geometriában bevezetett Ceva-féle vonal és Ceva-féle háromszög fogalma. Hidraulikával is foglalkozott, ezen a területen hivatalos megbízásokat is kapott. Több matematikai könyvet írt, így: De lineis rectis (1678), Opus hydrostaticum (1728). Tommaso Cevának a bátyja.

Angol csillagász, matematikus
Charles Darwinnak, a nagy természettudósnak volt a második fia, 1883-ban a Cambridge-i Egyetemen a csillagászat professzora lett. Elsőként dolgozott ki kozmológiai elméletet a matematikai fizika módszereire alapozva. Az árapály-erőkről jelentős művet alkotott. A Hold keletkezésére vonatkozó elméletét, mely szerint a Hold valamikor a Föld része volt, és abból szakadt ki a Nap vonzása következtében, ma már nem fogadják el, mert ellentmond a Nap-Föld-Hold rendszer számos adatának.

Amerikai csillagász, matematikus
Az égi mechanika művelője. A chicagoi egyetem tanára, hosszú ideig "Az Alkalmazott Tudományok Amerikai Szövetségé"-nek ügyvezető titkára. Kitűnő előadó volt, két csillagászati kézikönyve európai egyetemeken is használták. Kutatóként a naprendszer égitestjeinek mozgásával foglalkozott. A 20. század elején T. C. Chamberlinnel új modellt dolgozott ki a Naprendszer bolygóinak kialakulásáról. Eszerint a nagybolygók a Nap körüli porfelhőben a nagyobb "bolygócsírák"-ból (planetismal, planetesimal, planetezimál) alakultak ki. A Moulton-Chamberlin elmélet matematikai tárgyalásmódjában exaktabb volt a korábbi hipotéziseknél, másrészt új irányba terelte a kutatásokat, ma azonban nem tekintik elfogadott elméletnek. Matematikusként a differenciálegyenletek megoldása terén ért el eredményeket, ismert az Adams-Moulton módszer. Nevét a Hold egyik krátere, valamint a Moulton-sík megnevezése is őrzi. (Bartha Lajos)

Ukrán születésű amerikai kémikus
Iskoláit Kievben és Moszkvában végezte az 1917-es forradalomig. A forradalom kitörésekor a Fehér Hadsereghez csatlakozott és részt vett a harcokban. 1920-ban Jugoszláviába, majd onnan Németországba menekült. Tanulmányait a berlini egyetemen folytatta, ahol 1925-ben szerzett fizika-kémia Ph. D. fokozatot. 1926-ban az Egyesült Államokban 2 éven keresztül a Princeton Egyetemen, majd 1928-tól 1972-ig, nyugdíjbavonulásáig a Harvard egyetemen oktatott és kutatott. Kutatásait a termodinamika, spektroszkópia és a kémiai kinetika területén végezte. Kutatásai során fokozatosan bekapcsolódott ipari és kormányzati tanácsadói munkákba. 1944-től részt vett a Manhattan terv munkáiban, az implózió megvalósításán dolgozott. A háború után Eisenhower és Kennedy elnöksége idején a Fehér Ház elnöki tudományos tanácsadó tisztét töltötte be, részt vett a nukleáris fegyverek ellenőrzését szolgáló tárgyalásokban. Ezután folytatta egyetemi pályáját a Harvardon nyugdíjba vonulásáig. Utolsó éveiben egyre inkább a nukleáris leszerelés szószólójává vált, aktívan tevékenykedett az "Élhető Világért Tanácsa" (Council for a Livable World) háborúellenes szervezetben. Több kitüntetésben részesült.

Svéd citológus, genetikus
Caspersson 1936-ban szerezte meg orvosi diplomáját a Stockholmi Egyetemen. 1944 és 1977 között a stockholmi Nobel Intézet és a kísérletes citológiai kutatásokra létrehozott Wallenberg Laboratórium orvosigazgatója, 1977-től a stockholmi Karolinska Egyetem sejtkutatási és genetikai osztályának vezető professzora volt. Feltételezte, hogy a fehérjeszintézis esetében nukleinsavaknak is jelen kell lenniük. Elsőként végzett citokémiai vizsgálatokat a rovarlárvákban található óriáskromoszómákon. Vizsgálta a sejtmagvacska szerepét a fehérjeszintézisben, valamint a heterokromatin mennyisége és a ráksejtek növekedési sebessége közötti kapcsolatot.

Csillagász, közgazdász, matematikus
Gyógyszerészetet, majd a bécsi egyetemen vegytant, emellett matematikát és csillagászatot tanult. Bejárta Nyugat-Európát, 1833-ban az Egyesült Államokat. A méterrendszer bevezetését szorgalmazta, saját költségén hozatta Párizsból a metrikus etalonokat. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, az USA Filozófiai Társaságának levelező tagja. Batthyány Kázmér gr. "pénzügyi igazgató"-ja, több akkori magyar folyóirat, újság tudományos cikkírója. Az első magyar feliratú oktató föld- és éggömbök szerkesztője, ezeket Batthyány költségén ingyen osztották szét az iskoláknak. Bicske melletti birtokán modern csillagvizsgálót rendezett be, legnagyobb távcsöve akkor az elsők közé tartozott. Matematikai kézikönyveit az Akadémia jutalmazta. A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült, Párizsban és Bécsben élt. Hagyatéka több hazai tudományos intézetet gazdagított. (Bartha Lajos)

Természettudós, filozófus
Teológiai és filozófiai tanulmányait a pápai főiskolán, fizikai és matematikai tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte 1831-33-ban. 1833-tól a pápai református főiskola filozófia-, fizika- és matematikatanára. Jelentős szerepe volt az iskola újjászervezésében és korszerűsítésében. Tanári pályája kezdetén a hegelianizmus első hazai képviselőjeként Hegel alapján álló filozófiát tanított, ami miatt támadások érték, s le kellett mondania a filozófia előadásáról. A hazai természettudományos és ismeretterjesztő irodalom egyik legjelentősebb korabeli művelője. Esztétikai munkássága is jelentős.

Meteorológus, csillagász, író
1895-1905 között az Országos Meteorológiai Intézetnél működött. Fiatalabb éveiben elméleti csillagászati számításokkal foglalkozott, többek között a Mars és a Jupiter között keringő kisbolygók és egyes üstökösök pályaszámításával. Az USA-ban tett tanulmányútja (1897) után főként a magaslégkör megfigyelésének lehetősége érdekelte. Részt vett a Magyar Aero Club alapításában (1902) és a "Turul" léggömb ugyanez évi első felszállásában.

Gépészmérnök
Tanulmányait Kolozsvárt, Zürichben és Budapesten végezte, gépészmérnöki oklevelét 1898-ban Budapesten szerezte meg. Gyakorlati működését a Ganz Villamossági Rt.-nál kezdte meg, majd 1902-től a Szabadalmi Hivatalnál teljesített szolgálatot. 1920-1924-ben az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság műszaki alelnöke, 1923-tól a Kereskedelemügyi Minisztériumban az iparfelügyelet vezetője, 1928-tól haláláig a Szabadalmi Bíróság elnöke. 1911-től a Magyar Mérnök- és Építész Egylet titkára, 1914-1917 ben főtitkára. Egyik alapítója, később tiszteleti tagja a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének.

Magyar születésű amerikai gyermekorvos
Orvosi tanulmányait Grazban végezte, 1900-ban szerzett orvosi diplomát, majd Bécsben a gyermekklinikán helyezkedett el. Szakképesítésének elnyerése után tanársegédi kinevezést kapott 1907-ben, majd magántanárrá képesítették 1912-ben. 1923-ban az Amerikai Egyesült Államokba, New York-ba költözött, ahol a Mount Sinai kórház gyermekosztályát vezette 1942-ig. Gyermekgyógyász professzorként nagy hírnévre tett szert. Kutatásait 1902-től Pirquet-vel közösen kezdte meg s az akkoriban egyik legsúlyosabb és legelterjedtebb gyermekbetegség, a diftéria iránti fogékonyság felismerésére dolgozott ki bőrreakciót, amely "Schick-test" néven vonult be az orvosi gyakorlatba. Pirquet-tel közös észlelése volt e vizsgálatok során az első ún. allergiás eset és az általuk közösen megteremtett új tudománynak, az allergiának alapjait is közösen fektették le 1905-ben kiadott könyvükben. Emlékét szülőházán emléktábla őrzi.

Bányamérnök
Oklevelét a selmecbányai főiskolán szerezte 1908-ban. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szolgálatában harminchét évet töltött különböző vezető műszaki beosztásokban. 1924-től 1939-ig a várpalotai lignitbányászat vezetője volt. Széles körű kutatási programmal felderítette, megnövelte a medence szénvagyonát. Nevéhez fűződik az ország első skip (bödönös) szállító akciójának megvalósítása. Elsőként vezette be a vájárok szakoktatását és bányahatósági vizsgáztatását. 1939-ben ismét Salgótarjánba került bányaigazgatónak, ahol új üzemek feltárását kezdeményezte.

Fizikus, informatikus
1955-ben szerzett matematika-fizika tanári oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Egyéves tanári működés után a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) tudományos munkatársa lett. A kozmikus sugárzás, majd a nagyenergiájú fizika területén ért el nemzetközileg is elismert eredményeket. 1971-től kezdve méréstechnikai és kiértékelési módszereket dolgozott ki, majd a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutató Intézetében (KFKI RMKI) számítógéphálózatok tervezésével és fejlesztésével foglalkozott. Jelentős eredménye volt a munkatársaival kifejlesztett CEDRUS (Conversational EDitor and Remote User Support) rendszer, amely két összekapcsolt számítógépen keresztül interaktív szövegszerkesztést és feladatkezelést valósított meg. 1985-től a KFKI lokális hálózatának tervezését vezette. 1992-1996 között az ELTE Információtechnológiai Központ igazgatója volt, az egyetemi hálózat kiépítését irányította. 1997-2008 között a MATÁV Postakísérleti Intézet fejlesztési tanácsadója volt, emellett részidőben ismét a KFKI RMKI Számítógép Hálózati Központjában dolgozott. Jelentős szereplője volt a hazai számítógéphálózatok kiépítésének, az Internet hazai bevezetésének. Az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (IIF) több bizottságának is tagja volt.

Olasz matematikus
Előkelő családból származott és magas tisztségeket töltött be. Matematikával csak kedvtelésből foglalkozott, de jelentős eredményeket ért el. A harmadrendű görbéken végzett vizsgálataival megalapozta az elliptikus integrálok elméletét, ezen a területen elért számos fontos eredményét Euler általánosította. Fontos eredményeket ért el a háromszögek geometriájának vizsgálatában. Nikolaus I. Bernoulli-val prioritási vitái voltak. 1723-tól a Royal Society tagja volt. Egyik fia Fagnano, Giovanni Francesco dei Toschi is matematikus lett.

Francia fiziológus
A Montpellier-i Egyetemen kapott orvosi diplomát. Párizsban a híres francia természettudós, Georges Cuvier támogatásával 1814 és 1822 között galambokon végzett kísérletsorozatot, hogy megállapítsa, milyen élettani változások adódnak az egyes agyterületeik eltávolításából. Megfigyelései szerint az elöl fekvő nagyagyféltekék eltávolítása megszünteti az akaratot, az ítélőképességet, az érzéki észlelőképességet, az egyensúlyérzékelést azonban nem; az agyalapon fekvő kisagy kiirtása megszünteti az egyensúlyérzékelést, az agy hátulsó területén lévő nyúltvelő eltávolítása pedig halálhoz vezet. Elsőként ismerte fel azt is, hogy milyen szerepe van a belső fül félkörív alakú járatainak a test egyensúlyában és összehangolt mozgásában.

Német feltaláló, gyáralapító
Az elektrotechnika egyik legeredményesebb kutatója. Távíróvonalak létesítésére 1847-ben üzlettársával, J. G. Halske mechanikussal elektrotechnikai gyárat alapított, a híres Siemens Művek elődjét. 1866-ban Jedlik Ányostól függetlenül kidolgozta a dinamóelvet is, sőt azt a gyakorlatban is alkalmazta, s az általa terjedt el. Testvéreivel 1874-től több transzatlanti kábelt épített ki. Feltalálta a mágneses induktort, tervei szerint építették 1879-ben az első villamosvasutat, s megépített egy városi villamosvasutat két vezetősinnel. Tiszteletére nevezték el siemens-nek az elektromos vezetőképesség SI egységét. Ő alapította 1886-ban Fizikai-Technikai Birodalmi Intézetet (PhysikalischTechnische Reichsanstalt).

Francia mérnök, repülőgép tervező
A Sorbonne-on végezte mérnöki tanulmányait. Az 1. világháborúban szerzett érdemeiért a Becsületrenddel tüntették ki. A Wright-testvérek (Wilbur és Orville) kísérletei fordították érdeklődését a repülés felé, 1906 és 1909 között számos repülést végzett kísérleti gépeivel. Repülőgéptervezésre és -gyártásra alapított vállalkozása a későbbi Vickers-gyár alapja lett. Ő találta fel a botkormányt, az ezért kapott szabadalmi díjak gazdag emberré tették. Kezdeményező lépéseket tett az űrkutatásban is. Anélkül, hogy ismerte volna Ciolkovszkij munkáit, egy 1913. évi publikációjában felírta a rakétaegyenletet. Javaslatokat tett a Holdra irányuló, illetve bolygóközi utazásra is. Hadi célokra ajánlotta a ballisztikus lövedékek használatát, rakétatechnikai kísérletei azonban a francia hadügy részéről nem kaptak kellő támogatást. A Francia Akadémia tagja volt, a Holdon egy kráter viseli a nevét.

Vegyészmérnök, egyetemi tanár
1925-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti műegyeteme. 1927-ben műszaki doktori oklevelet szerzett, és az Országos Kémiai Intézethez került segédvegyészként, csakhamar az intézet igazgatója lett. 1942-1948-ig a Magyar Cukoripar Rt. műszaki igazgatója. 1948-tól a Cukoripari Központban kísérletügyi csoportvezető, 1949-50-ben a Könnyűipari Minisztérium Cukoripari Főosztályának vezetője lett. 1951-1972-ig a BME élelmiszerkémiai tanszék egyetemi tanára. 1952-ben a Vegyészmérnöki Kar dékánhelyettese, 1952-től 1955-ig, majd 1957-ben dékánja. Figyelemre méltó, korszerű élelmiszeranalitikai eljárások gyakorlatát dolgozta ki, szervezte meg, valamint a táplálkozástan modern, dinamikus szemléletű oktatását alakította ki.

Olasz kísérleti fizikus
Firenzében diplomázott 1929-ben. Utána fizikus apja tanácsára Cambridge-be ment posztgraduális képzésre. Itt Patrick Blackettel közösen dolgozva, az ionizáló részecskék pályáját észlelő Wilson-féle ködkamrát a kozmikus sugárzás vizsgálatára szolgáló automatikus berendezéssé fejlesztették. 1932-ben ezzel fedezték fel a pozitronokat a kozmikus sugárzásban. 1937 és 1944 között Braziliában, Sao Pauloban működött az egyetemen. Ide az ukrajnai születésű orosz, de olasz állampolgár Gleb Wataghin (1899-1986) hívta meg, aki a világháború alatt innen igyekezett fenntartani a tudományos együttműködést az egymással ellenséges országok fizikusai között. 1947-ben Occhialini és braziliai egyetemi tanítványa, César Lattes már Bristolban, C.F.Powel kutatócsoportjában dolgozott, itt találták meg kisérletileg, fotográfiai nyomjelzéses módszerrel a Yukava által 1935-ben megjósolt pionokat. 1979-ben fizikai Wolf-díjat kapott. Milánóban az egyetemen, ahol tanított, a fizikai intézetet, a városban egy teret, szülővárosában alapítványt neveztek el róla, az olasz fizikai társulat pedig díjat alapított az emlékére. (Dr. Radnai Gyula)

Piarista matematikatanár
Vácott, Debrecenben, Szabadkán, majd Budapesten tanított a piarista gimnáziumban. 1957. nov. 29-én Beke Manó-díjat kapott.
Esterházy Péter: "A budapesti Piarista Gimnáziumba jártam, nagyon fontos hely az életemben. Volt ott egy legendás matematikatanár, Pogány János. A Pogány. Nagyon szenvedélyes ember volt, minden butaságot, nem tudást személyes fájdalomként élt át, illetve sértésnek, a teremtés iránti pimaszságnak vett. Lenyűgöző és félelmetes volt..."
Rónay László: "Pogány János azonban vitathatatlanul zseniális matematikatanár volt. Károlyházi Frigyestől Esterházy Péterig mindenki egyetért ebben."... "Félelmetes volt és aranyszívű. Oroszlán és szeretetre méltó. Bömbölt, s ha sérelem érte, olyan halkan szólt, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett. Tőle tanultam meg, hogy a tanárság különleges színészi képességeket kíván. Ha ezek hiányoznak, marad az átlag. Akit magával ragadott, a tudomány jelese lett. Ám mindenkitől megkövetelte, hogy legalább lépkedni próbáljon."

Lengyel származású orosz-szovjet tudománynépszerűsítő író
Apját korán elvesztette, özvegy édesanyja nevelte fel, később drámaíróvá lett testvérével együtt. Szentpéterváron erdészként diplomázott, de már egyetemi tanulmányai közben is írt természettudományokat népszerűsítő cikkeket. Az igazi sikert az először 1913-ban megjelent "Szórakoztató fizika" c. könyve hozta meg számára. Ekkor kezdődött levelezése a szintén lengyel származású Ciolkovszkijjal, aki elsők között ismerte fel írói tehetségét és szakmai tanácsaival segítette csillagászati témájú könyveinek megírását. Rendkívül termékeny szerző volt, könyvei közül számosat több nyelvre is lefordítottak. Magyarul az alábbiak jelentek meg: A végtelen csillagvilág (1950), Szórakoztató mechanika (1950), Szórakoztató algebra (1952,1955, 1975), Szórakoztató geometria (1953), Szórakoztató számtan (1956), Matematikai történetek és rejtvények (1979). Könyveinek újabb kiadásait mindig újra és újra átdolgozta, aktualizálta. 1942-ben a Leningrádot körülvevő náci német csapatok blokádja következtében előbb orvosnő felesége, majd két hónappal később ő maga is a teljes kimerültség állapotába jutott és az éhínség áldozatául esett. (Nem rokona Grigorij Perelman ma élő matematikusnak.) (Dr. Radnai Gyula)

Cisztercita botanikus, növényfiziológus, citológus, hidrobiológus, egyetemi tanár
Mint ciszterci szerzetes 1913-17-ben teológiai és természetrajzi tanulmányokat folytatott. Budapesten 1920-ban avatták bölcsészdoktorrá. 1918-tól középiskolai tanár volt Budapesten, Egerben és Székesfehérvárott. Külföldi tanulmányok után 1927-től ny. rk. tanár. 1943-tól 1952-ig a budapesti egyetem tanára, a növényélettani tanszék, majd haláláig a botanikus kert vezetője volt. Fiatal korában a fitoplankton kutatásával foglalkozott, igazi szakterületévé azonban a növényélettan és sejttan vált, amelynek egyik magyarországi megalapozója. Jelentősen fejlesztette a mikrofotográfia technikáját is. 1948-tól az MTA tagja.

Brit lelkész, csillagász
1826-ban választották tanárrá a cambridge-i Trinity College-ban, 1830-ban szentelték fel. 1836-ban lett a csillagászat professzora és a cambridge-i obszervatórium igazgatója. Tudományos folyóiratokban 225 matematikai, fizikai és csillagászati tárgyú dolgozatot közölt, legfontosabb eredményeit 12 kötetben tette közzé. A csillagászat történetének azért híres alakja, mert elszalasztotta a Neptunusz bolygó felfedezését. Ez a hiba nem befolyásolta karrierjét, bár az obszervatórium élén 1861-ben Adams követte, professzori székét élete végéig megtartotta.

Amerikai vegyész, ökológus
A levegő, a víz és a táplálkozás terén folytatott újító szándékú tanulmányaival megteremtette az egészségügyi tervezés és a háztartástan tudományágát. Ő volt az első amerikai nő aki a kémiában a B.A. fokozatot elérte, az MA-t pedig a Vassar Főiskolán a vasérc kémiai analíziséért. Marion Talbottal együtt alapítói voltak a Diplomás Nők Amerikai Társaságának. A szervezet céljának azt tartották, hogy a diplomás nők összefogjanak, segítsék nőtársaikat és megnyissák az ajtót a nők felsőfokú oktatása előtt.

Gépészmérnök
1914-ben szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. 1914-1915-ben Zipernowsky Károly tanársegédje, 1915-1925-ig a Magyar Acélművek mérnöke volt. 1926-1951-ig a Ganz Villamossági Gyárban távvezeték-tervező és -építő. 1935-1936-ig a Törökország K-i részén fekvő Diyarbekir város vízerőtelepének tervezését és felszerelését irányította. 1943-1944 között vezette a Mátrai Erőmű Hatvantól a fővárosba vezető távvezeték-rendszerének építését. 1951-től a Villamos Hálózati Fejlesztő és Tervező Vállalatnál dolgozott.

Geofizikus, egyetemi tanár
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán szerezte matematika-fizika szakos tanári diplomáját. Az 1930-as évek közepén állt az EUROGASCO, majd a MAORT szolgálatába. Somogy és Zala megyei területeken végzett geofizikai méréseket. Az államosítás után Nagykanizsán a kőolajbányászat fúrólyukszelvényezési munkáit irányította. Kiemelkedő szerepe volt több geofizikai módszer kidolgozásában, bevezetésében. 1952-ben a soproni Bányászati, Kohászati és Erdészeti Egyetemen megszervezte az önálló geofizika tanszéket. Az 1956-os forradalom után Ausztriába távozott, ahol az osztrák állami olajvállalat, az ÖMV geofizikai tanácsadójaként dolgozott, valamint geofizikát oktatott a leobeni bányászati egyetemen.

Fizikus
Pedagógus szülők gyermeke. A Lónyay utcai Református Gimnáziumban érettségizett 1945-ben. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte matematika-fizika-kémia szakon és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be fizikusként. Másodéves korában csillagász-demonstrátor volt, majd Lassovszky Károly kényszerű távozása után Novobátzky Károly gyorsan fejlődő elméleti fizikai tanszékén talált helyet magának. Hamarabb doktorált, mint átvette egyetemi diplomáját. 28 éves korában már Kossuth-díjat kapott, többek között "a fermionok töltésének megmaradásáról írt munkájáért". 34 éves korában lett egyetemi tanár, 1970-től az atomfizikai tanszék vezetője. Kiváló egyetemi tankönyvek (pl. Kvantummechanika) és a művelt nagyközönség számára szóló ismeretterjesztő könyvek (pl. Gyorsuló idő) szerzője. Számos nemzetközi konferenciát szervezett Magyarországon, miközben közeli kapcsolatokat ápolt a hazánkból elszármazott, külföldön élő tudósokkal (pl. Wigner Jenővel, Teller Edével). A 70-es évektől kezdve foglalkozott a természettudományok oktatásának reformjával, próbálkozott a sikeres külföldi projektek (SCIS, Nuffield) hazai adaptációjával, sőt, általa kimunkált, integrált természettudományos tantárgyak (Anyagszerkezet, Anyagfejlődés) bevezetésével. Előszeretettel pártolta itt is a nem konvencionális megoldásokat. Szaktudományos érdeklődése fokozatosan fordult a neutrinofizika felé, ez a téma haláláig foglalkoztatta. Számos tanítványa professzor ma már a világ különböző egyetemein. Az általa megreformált Fizikai Társulat, s annak folyóirata, a Fizikai Szemle, melynek 45 éven át aktív főszerkesztője volt, létükben őrzik az erős akaratú és óriási munkabírású fizikus maradandó emlékét. (Dr. Radnai Gyula)

Spanyol-katalán csillagász
A Spanyol Akadémia barcelonai Fabra Obszervatóriumának igazgatója 1903-37 között. Főleg a Naprendszer égitestjeivel foglalkozott. A 19. sz. végétől széles körben elterjedt elképzeléseket az ún. Mars-csatornákról (mint esetleg értelmes lények alkotásairól) megfigyelésekkel cáfolta. Fontos méréseket végzett a Mars és Szaturnusz tengelyforgására vonatkozóan. Tanulmányozta a Vénusz és a Jupiter légkörét. Elsőként feltételezte, hogy a Titan, a Saturnus holdja légkörrel rendelkezik. Két új üstökös (32/P és C1925 F1), valamint 11 kisbolygó felfedezője. Sok cikkben népszerűsítette a csillagászatot. A Spanyol és Amerikai Csillagászati Társaság alapítója és első elnöke (1911). Jelentős geofizikai munkát végzett a földrengés és vulkán-kutatás terén. A Spanyol Tudományos Akadémia tagja, nevét az 1655.sz. kisbolygó és két üstököse is őrzi. (Bartha Lajos)

Argentin biokémikus, Nobel-díjas
Párizsban született, de családja még az ő kisgyermekkorában Argentinába települt át. A Buenos Aires-i egyetemen, majd Cambridge-ben végezte tanulmányait. A Buenos Aires-i egyetemen kezdte kutatómunkáját Bernardo Houssay mellett a szénhidrátok anyagcseréjének területén. 1943-ben, részben politikai okokból, az Egyesült Államokba távozott, két éven keresztül itt kutatott. 1945 után ismét Buenos Aires-ben, az Instituto de la Fundación Campomar-ban dolgozott, melynek 1947-től igazgatója is volt. Fő kutatási területe a cukornukleotidok szerkezetének meghatározásáért és a szénhidrátok bioszintézisének kutatásáért 1970-ben Nobel-díjat kapott. Kutatási eredményei jelentősen hozzájárultak a galaktozémia diagnózisához és gyógykezeléséhez.

Szovjet fizikus, csillagász
Szentpéterváron tanult és dolgozott 1941-ig, amikor az intézetét evakuálták és vele együtt ment Kazányba. 1943-tól Moszkvában élt. Fontos szerepet játszott a szovjet nukleáris- és termonukleáris fegyver kifejlesztésében. Atommagfizikai kutatásokkal, asztrofizikával és kozmológiával foglalkozott. A 70-es évek elején jött rá arra, hogy a gravitáció rendkívül érdekes alakzatokat hoz létre. Úgy gondolta, az univerzum szerkezete egy fürdőkád felszínén véletlenszerűen képződő habhoz hasonlít. Ahogy a fürdővíz tetején a kis és nagy buborékok összeállnak, úgy állnak össze a galaxisok is, közöttük pedig óriási üres térségek húzódnak, ahol gyakorlatilag nincsen semmi. Ezt akkor senki sem fogadta el, mert az univerzumnak akkor még kis tartományát ismertük. Ez a helyzet csak a 80-as években változott meg. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választják 1983-ban. Halála után 2001-ben tiszteletének adózva a csillagászok róla nevezték el a 11438 számú kisbolygót.

Jezsuita fizikatanár, tankönyvíró
Matematikát tanított Kassán és Budán, természettant a bécsi egyetemen, és a bécsi Theresianumban, majd természetjogot a nagyszombati egyetemen. Előadásaiban és tankönyveiben korának haladó szemlélete nyilvánul meg. Fő műve, a Philosophia naturalis seu Physica generalis et particularis (Természetfilozófia, avagy fizika), Bécsben jelent meg 1756-ban. Kritikusan vizsgálta Descartes és Newton eltérő fizikai szemléletét. Legfőbb érdeme a korszerű természettudomány meghonosítása, és a következő tanár-nemzedék szemléletének alakítása. (Bartha Lajos)

Geológus, agrogeológus
1871-től a freibergi bányászati akadémia hallgatója volt. 1874-1891-ig a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa, főgeológusa és az általa megszervezett Agrogeológiai Osztály vezetője 1891-1897-ig, majd taródházai birtokán gazdálkodott 1897-től. 1875-ben Szabó Józseffel hosszabb tanulmányutat tett Szerbiába, Görög- és Törökországba. 1893-1895-ig a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából a szőlészeti és borászati tanfolyamon az agrogeológia előadó tanára volt. Mexikóban részt vett a X. Nemzetközi Geológiai Kongresszuson, majd az USA-n keresztül tért haza 1906-ban. Agrogeológiai kutatásokkal, elsősorban az Alföld geológiai felvételezésével foglalkozott. Nevéhez fűződik a nagyági érclelőhely és környéke, az Erdélyi Érchegység geológiai viszonyainak feltérképezése. Jelentős eredményeket ért el a Balkán-félsziget földtani felépítésének vizsgálata terén. Tudományos eredményei elismeréseként 1887-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1877-1881 között a Magyarhoni Földtani Társulat első titkára, 1912-től tiszteleti tagja volt.

Gépészmérnök
Diplomáját a lembergi (Lviv) műszaki egyetemen 1885-ben szerezte. Utána I. N. Franke mechanika-professzor, a Lengyel Tudományos Akadémia tagja meghívta tanársegédjének, 1887-ben a magyaországi korompai vasgyárba került, ahol egy év múlva megbízták a gyár teljes átszervezésével és bővítésével. 1900-ban a korompai, salgótarjáni és ózdi gyárak egyesülésével létrejött Rimamurány-Salgótarjáni Vas- és Acélművek budapesti központjának főmérnöke lett. Az egyesült gyárak kohóinak korszerűsítése céljából tanulmányutakat tett Németországban, Belgiumban, Angliában és maga is végzett vas- és anyagvizsgálatokat.

Orosz matematikus
1811-ben szerezte meg a kazányi egyetem diplomáját. 1814-ben az egyetemen oktatott, 1822-ben professzor, 1827-ben az egyetem rektora lett. 1846-ban romló egészségi állapota miatt elbocsátották az egyetemről. A hiperbolikus geometria egyik megalkotója. Eredményeit egy kazányi folyóiratban publikálta 1829-30-ban, majd 1840-ben egy Berlinben megjelent könyvben is közölte. A közlésben megelőzte Bolyai Jánost, akinek Appendix-e 1831-ben jelent meg. Lobacsevszkij haláláig nem tudott Bolyai munkájáról, aki pedig később értesült Lobacsevszkij eredményeiről. Lobacsevszkij hiperbolikus geometriára vonatkozó eredményeinek sem volt életében jelentős visszhangja. Mindkettejük eredményeire elsősorban Riemann munkássága nyomán figyelt fel a matematikai világ. Ma a hiperbolikus geometriát Bolyai-Lobacsevszkij-geometriának nevezik.

Angol matematikus
A Cambridge-i Trinity College-ben tanult, majd 1919-ig itt is tanított. 1919-től 1931-ig Oxfordban volt matematikaprofesszor, ekkor visszatért Cambridge-be, itt tanított 1942-ig. Elsősorban az analízis és az analitikus számelmélet területén ért el jelentős eredményeket. 1911-től kezdve szorosan együttműködött Littlewooddal, számos fontos eredmény fűződik kettejük nevéhez. A Hardy-Littlewood-Pólya: Inequalities (Egyenlőtlenségek) könyv alapműnek számít. S. Ramanujan matematikai eredményeit Hardynak küldte el, ennek hatására lehetővé tette, hogy Ramanujan Cambridge-be jöjjön, évekig együtt dolgoztak. Ramanujan számos tételét Hardy bizonyította matematikai szigorúsággal. Egész pályája során a tiszta matematika művelésének híve volt, és nem tartotta fontosnak a gyakorlati alkalmazásokat. Sajátos módon a nevéhez fűződő Hardy-Weinberg-szabálynak igen nagy gyakorlati jelentősége van a populációgenetikában.

Japán-amerikai építész
1934-ben diplomázott. A gazdasági világválságot követő időben eleinte nehezen talált munkát. 1937 és 1949 között New York-i építészirodákban dolgozott, majd két kollégájával együtt céget alapított. Tervezett Szaúd-Arábiában, Japánban, Spanyolországban is. Nevéhez fűződik több épület, legismertebb épületei a New York-i Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) 110 emeletes ikertornyai voltak. Ezek tervén 1970-ben kezdett dolgozni Emery Roth társaságában. A két 110 emeletes, acélszerkezetes, üvegfüggöny falú torony magasabb volt az Empire State Buildingnél is. Tervezett számos más felhőkarcolót és repülőtéri épületet is. Yamasaki nem érte meg leghíresebb épülete pusztulását 2001. szeptember 11-én. Egyes források szerint 1987-ben, mások szerint 1986-ban hunyt el.