Zoológus
1914-ben a budapesti egyetem bölcsészkarán doktori oklevelet szerzett. 1927-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaságtudományi karán magántanárrá képesítették. 1914-től a győri, majd a lőcsei főreáliskola tanára. 1919-től a Magyar Nemzeti Múzeum állattárában működött, 1937-től a Természettudományi Múzeum helyettes főigazgatója, 1940-től az állattár vezetője volt. 1943-ban a műszaki egyetemen egyetemi rk. tanári címet kapott, 1945-től az Állattani Intézetet az újonnan szervezett Agrártudományi Egyetemre helyezték át. Itt 1948-ig tartott egyetemi előadásokat. A hazai kisemlősök rendszertani, anatómiai, ökológiai, élettani sajátságait tanulmányozta. Megalkotta az interdentális homológia törvényét. Felismerte a prémes állatok magyarországi tenyésztésének nemzetgazdasági jelentőségét. A Természettudományi Múzeumban nagymértékben bővítette a hazai kisemlősök gyűjteményanyagát.

Magyar-amerikai mérnökinformatikus
Mérnöki oklevelét Leningrádban szerezte. Itthon az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetben kezdett dolgozni, de közben az Idegsebészeti Intézetben is végzett biofizikai kísérleteket. Kedves kutatási témája volt az elektronoptikai leképezés finomítása. 1971-től a Kandó Kálmán Műszaki főiskola főigazgatójaként működött, itt megszervezte az intézet 75 éves fennállásának megünneplését. 1974-től 1979-ig az itteni természettudományi tanszéket vezette. Ekkor családjával együtt külföldre távozott. Először Dániában, majd néhány év után az Egyesült Államokban folytatta pályafutását. Először a Cornell Egyetemen, majd az arizonai Tucsonban végzett kutatásokat elektronikai és komputer mérnöki témákban. Részt vett mesterséges intelligencia témájú vizsgálatokban is, erről tanúskodik számos megjelent könyve és publikációja. Még hazai éveiben vendégprofesszor volt a Chicagói Egyetem híres Enrico Fermi Intézetében, a Kaliforniai Egyetemen, Berkeleyben és a Stanfordon, később pedig a Heidelbergi Egyetemen és a Max Planck Intézetben. A rendszerváltozás után 1992-ben látogatott újra Magyarországra, amerikai élményeiről "A korlátlan lehetetlenségek hazája" címmel tartott előadást. A vele akkor készített interjút és sok-sok publikációját, megjelent könyveit is nyomon követhetjük a csatolt web dokumentumokban. (Dr. Radnai Gyula)

Német fizikus
Göttingenben doktorált, Max Born mellett, akinek ezután 1927-ig asszisztense volt. 1927-től Rostockban, majd 1929-től Lipcsében volt professzor. 1945-ben Jenában lett professzor, majd itt az egyetem rektora volt. A szovjet megszállási övezetből való távozása után 1951-től Frankfurt am Mainban, majd Göttingenben lett professzor. Az elméleti fizika több területén ért el jelentős eredményeket, így a kvantumelmélet alkalmazásaiban, az atom- és molekulaszerkezet vizsgálatában, a molekulaszínképek kvantuminterpretációjában. Ő fedezte fel 1926-ban az alagúteffektust. Hund 101 évesen halt meg, Számos kitüntetésben és elismerésben részesült. 100. születésnapjának tiszteletére ünnepi kötetet adtak ki.

Amerikai csillagász
Farmercsaládban született, anyagi okokból nem végezhetett egyetemet. Apja is amatőr csillagász volt. Apja Kansas melletti farmján több távcsövet is készített, melyeknek tükrét sajátmaga csiszolta. A Marsról és a Jupiterről készült vázlatait elküldte a Lowell Obszervatóriumba, itt asszisztensi állást kapott. Percival Lowell csillagász korábban hosszabb ideig keresett egy ismeretlen bolygót a Neptunuszon túl, amely az Uránusz mozgásának gyenge perturbációját okozhatta, ő azonban meghalt anélkül, hogy a bolygót megtalálta volna. A Plútót Tombaugh találta meg felvételein 1930. február 18-án. A következő 13 évben is folytatta a kutatást a Lowell obszervatóriumban. Felfedezett hat csillaghalmazt, két üstököst és többszáz aszteroidát, több tucat galaxis-halmazt, 1932-ben pedig egy - egy évvel korábban felrobbant - szupernovát. 1943-tól 1955-ig a hadseregben teljesített szolgálatot, a háború után a hadsereg ballisztikai kutató laboratóriumában. A Kansasi Egyetemen 1936-ban és 1939-ben, az Arizonai Állami Egyetemen 1960-ban szerzett fokozatokat. 1955-ben az Újmexikói Állami Egyetemen indította el a bolygókutató csoportot, itt dolgozott 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Gépészmérnök, feltaláló
1901-ben a Budapesti Állami Felsőipariskolában szerzett diplomát. Dolgozott Hódmezővásárhelyen, Aradon és Békéscsabán, majd a Magyar Automobil Rt. ösztöndíjával Németországba utazott, Drezda, Berlin, Hamburg és Bréma voltak útjának állomásai. Az ösztöndíj lejárta után szakmunkásként dolgozott Brémában, majd Düsseldorfban, végül Frankfurt am Main-ban az Adler-gépkocsigyárban. 1903-ban kivándorolt New Yorkba. 1905-ben a Ford Motor Companyhoz került gépkonstruktőrnek. Munkájával felhívta magára a gyáralapító Henry Ford figyelmét, aki maga mellé vette, és nagyrészt vele terveztette meg a később híressé vált T-modellt, amely az általa alkalmazott műszaki megoldások miatt a világ első, egyszerűen vezethető és szerelhető, ugyanakkor olcsó népautója lett. 1944-ig dolgozott a Ford-műveknél. Vezető konstruktőri beosztásban, az 1. világháború alatt néhány hadigépet is tervezett, majd ő tervezte később az ugyancsak nagy sorozatban gyártott Fordson-traktor prototípusát. Fenntartotta kapcsolatait Magyarországgal. Többször is meglátogatta rokonait, és előadást tartott a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben. 1921-ben százezer koronás ösztöndíjat alapított makói fiatalok támogatására.

Biokémikus, egyetemi tanár
1924-1930 között a szegedi egyetem természettudományi karán, a bécsi egyetem filozófiai fakultásán és Debrecenben folytatott egyetemi tanulmányokat. Az egyetemi doktori cím 1929-es megszerzése után 1930-1945 között a szegedi egyetem orvos-vegytani intézetének tanársegéde lett. 17 évig volt Szent-Györgyi Albert munkatársa, részt vett a C-vitamin kutatásban. Az 1930-as években több tanulmányutat tett Bécsben, Nápolyban, Liègeben, Oxfordban, 1940-ben lett egyetemi magántanár. Szeged ostroma és szovjet megszállása idején sikerült megmentenie a világhírű orvosi vegytani intézet felszerelését. 1945-től férjével, Baló Józseffel együtt a budapesti egyetemen dolgozott. Itt 1947-ig a biokémiai intézet tanára, majd az I. számú Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet docense, tanszékcsoport-vezetője lett. 1957-ben 6 hónapig Baselben folytatta kutatásait, majd visszatért Magyarországra. Megszervezte és 1970-ig irányította az orvosegyetem I. Kórbonctani Intézetének biokémiai laboratóriumát. 1948-ban férjével felfedeztek az emberi és állati hasnyálmirigyben egy új enzimet, az elasztázt, a vérben az elasztázinhibitort. Úttörő érdemei vannak az izomkontraktilis fehérjék felfedezése körül, foglalkozott az öregedés biokémiai folyamataival.

Francia matematikus, politikus
Az École Normale Supérieure tanulója lett 1889-ben. 1893-ban doktorált, ezután a Lille-i Egyetemen, majd 1897-ben az École Normale Supérieure-ben oktatott. 1905-ben a Francia Matematikai Társaság elnökévé választották meg. 1909-ben a Sorbonne Függvényelméleti Tanszékét kapta meg, amelyet kifejezetten neki alapítottak, ezt az állást 1941-ig töltötte be. 1921-ben a Francia Tudományos Akadémia tagja lett, 1933-ban megválasztották az intézmény alelnökének, 1934-től pedig az elnökének. Az 1920-as - 1940-es években a politikai életben is aktívan részt vett. A 2. világháború idején részt vett a francia ellenállásban. A matematika számos területén ért el alapvető fontosságú eredményeket, így a sorozatok, komplex függvények, differenciálegyenletek, a valószínűségszámítás területén. Henri Lebesgue-gel egyetemben a mértékelmélet, illetve annak a valószínűségelmélet terén történő alkalmazásának úttörője, a modern valós függvénytan egyik megalapozója. A Borel-mérték és Borel-halmaztest a modern valószínűségszámításban is fontos szerepet játszik. Összekapcsolta a hiperbolikus geometriát és a speciális relativitás elméletét. A játékelmélet területén ért el eredményeket, a bridzs kártyajáték tanulmányozásával is foglalkozott. Nevéhez fűződik az a gondolatkísérlet, amely "végtelen sok majom tétel" (infinite monkey theorem) néven vonult be a köztudatba. Számos tétel és fogalom kapcsolódik a nevéhez, így a már említetteken kívül a Heine-Borel-tétel, a Borel-lemma. Az egyik krátert róla nevezték el a Holdon.

Osztrák fizikus
Bécsben végezte középiskoláit. Tanulmányait 1937 után magánúton fejezte be, mert származása miatt nem látogathatta az iskolát. Ez után barátai segítségével a hamburgi egyetemen tanulhatott. Tanulmányai mellett magáncégeknél is dolgozott. A háború végén börtönbe, majd koncentrációs táborba került, ahonnan sikerült megszöknie. A háború után Göttingenben fejezte be tanulmányait. Glasgow-ban, majd Rómában tanított, kutatóként az Istituto Nazionale di Fisica Nucleare-ban dolgozott, Frascati-ban. 1960-ban egy előadásában ő javasolta ütköztetőgyűrű (collider) építését elektronok és pozitronok ütköztetésére. Ez a javaslat szolgált alapul a későbbi nagyenergiájú részecskegyorsítók, így a CERN-ben megépült Large Hadron Collider (LHC) létrehozásához is. Az ADA-nak nevezett első elektron-pozitron tárológyűrű Frascatiban épült Touschek irányításával az 1960-as évek elején. Nevét viseli a többek között a Touschek-szórás és a Touschek-élettartam.

Zoológus, főiskolai tanár
A pesti egyetemen 1872-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben már 1870-ben az Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárához került. 1873-ban tanársegéd lett a budapesti egyetem állattani tanszékén Margó Tivadar mellett. 1874-től főreáliskolai tanár. 1896-tól főreáliskolai igazgató és a Közoktatásügyi Tanács tagja volt. Tanterveket, tanügyi utasításokat készített, állattani, földrajzi tankönyveket is írt. Jelentős szerepe volt a Természettudományi Tanács működésében, melynek 1877-1896-ban másod-, 1897-1906-ban első titkára. 1877-től a Természettudományi Közlöny egyik szerkesztője, és a Fauna Regni Hungariae (Bp., 1899-1900), szerkesztője. 1888-tól az MTA tagja.

Kohómérnök
1934-ben a Soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán szerezte kohómérnöki diplomáját. Első munkahelye a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt. volt. Innen 1937-ben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt-hez hívták, ahol először Salgótarjánban, majd Ózdon, a durvahengermű részlegen dolgozott. Az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) néven államosított gyárkomplexumban a durvahengermű üzemfőnöke, 1952-1968-ig a gyár főmérnöke, majd műszaki igazgatója volt. Számos fontos kohászati újítása volt. A második világháború után komoly szerepe volt az Ózdi Kohászati Üzemek újraindításában, és a budapesti Duna-hidak újjáépítéséhez szükséges kohászati termékek előállításában. A neve ma is olvasható egy, a Margit-híd pesti hídfőjén elhelyezett emléktáblán. Jelentős szerepe volt abban, hogy a második világháború után mindössze hét hónap alatt megépülhetett a budapesti Kossuth-híd.

Matematikus, egyetemi tanár
Édesapja polgári iskolai igazgató volt, aki fiát a piaristákhoz íratta be gimnáziumba. Az első öt osztályt Veszprémben járta, majd amikor apját Nagymarosra helyezték, a váci piaristáknál folytatta tanulmányait. Vácott érettségizett, s 1942-től kezdve az Eötvös Collegium tagjaként járt a tudományegyetemre, matematika-fizika tanári szakra. Alapvizsgáit 1944 tavaszán, szakvizsgáit 1946 nyarán tette le kiváló eredménnyel. Kutatói pályáját az analízis területén kezdte meg Fejér Lipót mellett, s később is ilyen tárgyú publikációival hívta fel magára a hazai és külföldi szakemberek figyelmét. Mind a tudományegyetemen, mind a műszaki egyetemen tartott előadásokat, írt jegyzeteket. Nagydoktori disszertációját 1992-ben védte meg; a modern valós függvénytant tárgyaló könyve 1994-ben jelent meg angol nyelven az Akadémiai Kiadónál. Nyitott volt a társadalmat széles körben foglalkoztató kérdésekre is: mind a Petőfi-sír kutatásával, mind a hazai demográfiai helyzettel kapcsolatban jelentek meg máig hivatkozott publikációi. (Dr. Radnai Gyula)

Lengyel alkimista, filozófus
Gazdag nemesi családból származott. Több európai egyetemen is tanult, többek között Lipcsében és Bécsben is. Udvari szolgálatban volt Rudolf császár mellett Prágában, majd III. Zsigmond lengyel király mellett is. Diplomáciai megbízatásoknak is eleget tett. Alkimistaként fő törekvése volt a "bölcsek kövé"-nek megtalálása, amelynek segítségével higanyból aranyat lehet készíteni. Számos olyan felismerése is volt azonban, amelyek természettudományos szempontból fontosak. Módszereket dolgozott ki fémek és savak tiszta előállítására. Felismerte, hogy a levegő több alkotórészből áll és ezek egyike, amelyet később oxigénként azonosítottak, az élethez feltétlenül szükséges. Bányákat és fémöntödéket is létesített.

Osztrák születésű német matematikus, csillagász
Főleg a geofizika (földrengéstan) elméleti kérdéseivel foglalkozott. Bécsben, majd L. Boltzmann mellett Münchenben tanult. Első jelentős munkája a Naptól megvilágított háromtengelyű égitest fényesség változásával foglalkozott. 1902-től a göttingeni, bécsi, lipcsei egyetemeken tanított, 1925-ben a göttingeni egyetem professzora, ahol szorosan együttműködött Wiechert Geofizikai Intézetével. A Herglotz-Wiechert inverzió - a rengéshullám sebesség-mélység összefüggéséről - tette lehetővé a földrengési adatok földszerkezeti értelmezését. Folytatta Lord Kelvin munkáját a homogén gömb deformációjáról, ezen az alapon már 1905-ben közölte a Föld rugalmas tulajdonságait leíró differenciálegyenletekről szóló dolgozatát, megalapozva a Föld-árapály vizsgálat elméletét. (Bartha Lajos)

Lengyel matematikus
1913-1914-ben a Glasgow-i Egyetemen folytatott mérnöki tanulmányokat. 1915 után a Varsói Egyetemen hallgatott matematikát. 1927-ben a Lwówi Műegyetem tanárává nevezték ki, majd 1934-ben a Varsói Józef Piłsudski Egyetem matematikaprofesszora. 1935-ben tanulmányutat tett az USA-ba amelynek során többek között együtt dolgozott Neumann Jánossal is. 1939 után bujkálásra kényszerült. A világháború lezárultával aktívan közreműködött a fővárosi egyetemen folyó oktatás újraindításában, s 1965-ös nyugdíjazásáig ismét matematikaprofesszorként tanított a Varsói Egyetemen. Emellett szervezőmunkájának köszönhetően 1949-ben kezdte meg működését az Állami Matematikai Intézet, amelynek 1967-ig igazgatója volt. Fő kutatási területe a topológia volt, behatóan foglalkozott a felületek topológiájával, halmazelmélettel, mértékelmélettel, függvénytannal és matematikai logikával. A lwówi évei során Stefan Banachhal közösen több mértékelméleti problémát oldottak meg. Foglalkozott az euklideszi sík és tér topológiájával, egyebek mellett nevéhez fűződik a gráfelméleti Kuratowski-tétel megalkotása. 1953-tól az MTA külső tagja, további öt külföldi akadémia is meghívta tagjai sorába.

Angol matematikus, fizikus, térképész
Latinul és görögül tanult a szülőföldjén, majd 1577-ben Cambridge-be került egyetemre; húsz évesen diplomázott. A rákövetkező évben már a "Fellow of St. John's" megtisztelő címet is elnyerte; fizikát és matematikát tanított. Érdeklődése a tengeri navigációra és az ahhoz szükséges csillagászatra irányult. A geometria első professzora lett Londonban, a Gresham College-ban (1596). Támogatta a nála évtizeddel fiatalabb Kepler nézeteit. Briggs megismerte a 11 évvel idősebb Napier logaritmustáblázatát, sokat konzultáltak. Végül Briggs a természetes logaritmust 10 alapúra cserélte, mert ez az utóbbi könnyebben használható a precíz szorzások, osztások, gyökvonások gyakorlati kivitelezésére. A logaritmusokat nagy pontossággal publikálta (1617), például lg 34=1.53147891704226. A Hold innenső oldalán (a fogyó holdsarló felső hegyénél) egy nagy kráter viseli Briggs nevét; a kráter közepét egy kisebb kráter lyukasztja. Briggs térképe Észak-Amerikáról matematikai kifinomultságot és földrajzi tájékozottságot egyaránt bizonyít, továbbá a mély matematika gyakorlati hasznosíthatóságát is (1625). (Hujter Mihály)

Német atomfizikus, Nobel-díjas
Arnold Sommerfeld mellett szerzett bölcsészdoktori oklevelet elméleti fizikából 1923-ban. Ezután Max Born tanársegéde lett Göttingenben és ugyanott 1924-ben magántanárrá habilitálták. 1924-1925-ben ösztöndíjasként, majd 1926-ban asszisztensként Niels Bohr mellett dolgozott a koppenhágai egyetemen. 1927-1941-ig a lipcsei egyetem elméleti fizika professzora és az Elméleti Fizikai Intézet igazgatója volt. 1941-1945-ig a berlini egyetem, 1945-1955-ig a göttingeni egyetem, 1956-tól pedig a müncheni egyetem elméleti fizika professzora és 1947-től a Max Planck Intézet igazgatója volt. A 2. világháború alatt részt vett a német atomfegyver-program fejlesztési munkáiban. Munkássága kiterjedt szinte az egész elméleti fizika, különösen az atomfizika, a magfizika és az elemi részek fizikájának területére. 1925-ben dolgozta ki a kvantummechanika első megfogalmazását, a mátrixmechanikát. Felállította a mikrofizika egyik legalapvetőbb összefüggését, a róla elnevezett határozatlansági összefüggést. 1932-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Nevéhez fűződik az első atommagelmélet kidolgozása, amely szerint az atommag protonokból és neutronokból épül fel. Ő vezette be a nukleonok közötti kicserélődési kölcsönhatást és az izotóp-spin fogalmát. A mágnesség terén elért eredményei is igen jelentősek. Élete végén az elemi részek egységes kvantumtérelméletén dolgozott.

Amerikai matematikus
Egyetemi tanulmányai során kezdetben kémiát és fizikát hallgatott, a matematikai szigorúságra való igénye miatt érdeklődése azonban egyre inkább a matematika felé irányult. A Harvard egyetemen doktorált, majd 1943-tól nyugdíjbavonulásáig, 1985-ig itt is oktatott, 1956-tól, mint professzor. Fő szakterületei voltak a reprezentációelmélet, ergodelmélet, funkcionálanalízis és matematikai fizika. Jelentős szerepe volt a kvantumlogikának a kvantumelmélet matematikai alapozásában való alkalmazásában.