Angol matematikus, fizikus, térképész
Latinul és görögül tanult a szülőföldjén, majd 1577-ben Cambridge-be került egyetemre; húsz évesen diplomázott. A rákövetkező évben már a "Fellow of St. John's" megtisztelő címet is elnyerte; fizikát és matematikát tanított. Érdeklődése a tengeri navigációra és az ahhoz szükséges csillagászatra irányult. A geometria első professzora lett Londonban, a Gresham College-ban (1596). Támogatta a nála évtizeddel fiatalabb Kepler nézeteit. Briggs megismerte a 11 évvel idősebb Napier logaritmustáblázatát, sokat konzultáltak. Végül Briggs a természetes logaritmust 10 alapúra cserélte, mert ez az utóbbi könnyebben használható a precíz szorzások, osztások, gyökvonások gyakorlati kivitelezésére. A logaritmusokat nagy pontossággal publikálta (1617), például lg 34=1.53147891704226. A Hold innenső oldalán (a fogyó holdsarló felső hegyénél) egy nagy kráter viseli Briggs nevét; a kráter közepét egy kisebb kráter lyukasztja. Briggs térképe Észak-Amerikáról matematikai kifinomultságot és földrajzi tájékozottságot egyaránt bizonyít, továbbá a mély matematika gyakorlati hasznosíthatóságát is (1625). (Hujter Mihály)

Német atomfizikus, Nobel-díjas
Arnold Sommerfeld mellett szerzett bölcsészdoktori oklevelet elméleti fizikából 1923-ban. Ezután Max Born tanársegéde lett Göttingenben és ugyanott 1924-ben magántanárrá habilitálták. 1924-1925-ben ösztöndíjasként, majd 1926-ban asszisztensként Niels Bohr mellett dolgozott a koppenhágai egyetemen. 1927-1941-ig a lipcsei egyetem elméleti fizika professzora és az Elméleti Fizikai Intézet igazgatója volt. 1941-1945-ig a berlini egyetem, 1945-1955-ig a göttingeni egyetem, 1956-tól pedig a müncheni egyetem elméleti fizika professzora és 1947-től a Max Planck Intézet igazgatója volt. A 2. világháború alatt részt vett a német atomfegyver-program fejlesztési munkáiban. Munkássága kiterjedt szinte az egész elméleti fizika, különösen az atomfizika, a magfizika és az elemi részek fizikájának területére. 1925-ben dolgozta ki a kvantummechanika első megfogalmazását, a mátrixmechanikát. Felállította a mikrofizika egyik legalapvetőbb összefüggését, a róla elnevezett határozatlansági összefüggést. 1932-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Nevéhez fűződik az első atommagelmélet kidolgozása, amely szerint az atommag protonokból és neutronokból épül fel. Ő vezette be a nukleonok közötti kicserélődési kölcsönhatást és az izotóp-spin fogalmát. A mágnesség terén elért eredményei is igen jelentősek. Élete végén az elemi részek egységes kvantumtérelméletén dolgozott.

Amerikai matematikus
Egyetemi tanulmányai során kezdetben kémiát és fizikát hallgatott, a matematikai szigorúságra való igénye miatt érdeklődése azonban egyre inkább a matematika felé irányult. A Harvard egyetemen doktorált, majd 1943-tól nyugdíjbavonulásáig, 1985-ig itt is oktatott, 1956-tól, mint professzor. Fő szakterületei voltak a reprezentációelmélet, ergodelmélet, funkcionálanalízis és matematikai fizika. Jelentős szerepe volt a kvantumlogikának a kvantumelmélet matematikai alapozásában való alkalmazásában.