Orvos, vegyész, higiénikus, egyetemi tanár
A bécsi egyetemen 1874-ben avatták orvosdoktorrá. Ugyanebben az évben az innsbrucki egyetem orvos-vegytani tanszékére került. 1879-től 1902-ig a budapesti Állatorvosi Főiskolán a kémia professzora volt, emellett 1881-től az első magyar Borvizsgáló Állomást vezette, továbbá 1892 és 1902 között az Országos Chemiai Intézet és a Központi Vegykísérleti Állomás igazgatói teendőit is ellátta. 1902-26-ban a budapesti egyetemen a közegészségtan nyilvános rendes tanáraként működött. Munkásságával megindította a magyar biológia biokémiai ágának kialakulását. Módszereket dolgozott ki különböző élelmiszerek tápanyagtartalmának, szennyeződéseinek meghatározására. Jelentősek embriókémiai, továbbá fehérjékre, a guajakol-próbára, kataláz-reakciókra vonatkozó kutatásai.