Lipmann,
Fritz Albert (szül. 1899. jún. 12. Königsberg,
Németország [ma Kalinyingrád, Oroszország] - megh. 1986. júl. 24. Poughkeepsie, New York állam, USA),
német születésű amerikai biokémikus; 1953-ban Sir Hans Krebsszel
megosztva orvosi-élettani
Nobel-díjat kapott a koenzim-A fölfedezéséért.
Ez a fontos katalitikus anyag lényeges szerepet játszik abban,
hogy a sejtekben a táplálék lebontásával
energia szabadul fel.
Lipmann a Berlini Egyetemen szerezte orvosi diplomáját (1924), majd tudományos fokozatot (Ph. D., 1927). A Heidelbergi Egyetemen Otto Meyerhof biokémikus laboratóriumában kezdte kutatói tevékenységét (1927-30), majd Koppenhágában, a Carlsberg Alapítvány Biológiai Intézetében (1932-39) és a New York-i Cornell Orvosegyetemen (1939-41) végezte kutatómunkáját.
A bostoni Massachusetts General Hospitalban (általános
kórház) a biokémiai kutatóintézet igazgatója
volt (1941-57), s 1949-ben a Harvard Orvosegyetem biokémiai professzorává
nevezték ki. Még bostoni kutatásai során talált
egy katalitikus hatású, hőstabil faktort galambmáj-kivonatokban.
Ezt a faktort 1947-ben izolálta, a koenzim-A (CoA) elnevezést
adta neki, és 1953-ban meghatározta molekuláris szerkezetét.
Ma már az is ismeretes, hogy a CoA a szénhidrátok
és a zsírsavak oxigénmentes lebontásának
végtermékéhez, az ecetsavhoz kötődik. Ez
a koenzim a sejtanyagcserében szerepet játszó egyik
legfontosabb anyag, minthogy részt vesz az aminosavak, szteroidok,
zsírsavak és hemoglobinok energiává történő
átalakításában, és az élő
sejtben lejátszódó minden acetilezési reakcióban.
Lipmann 1957-től haláláig a New York-i Rockefeller
Intézetben (ma Rockefeller Egyetem) oktatott és irányította
a kutatásokat.