Lindblad, Bertil (szül. 1895. nov. 26. Örebro, Svédország - megh. 1965. jún. 26. Stockholm), svéd csillagász, nagyban hozzájárult a galaktikus szerkezet és mozgás elméletének fejlődéséhez, a távoli csillagok abszolút magnitúdójának (a távolságtól független valódi fényességének) a meghatározására szolgáló módszerek kidolgozásához.

 Az uppsalai obszervatórium asszisztense volt. Ezután a Stockhomi Csillagvizsgáló munkatársa lett, 1927-ben ugyanitt igazgatóvá nevezték ki, 1965-ig töltötte be ezt a posztot. Az ő tervei alapján költöztették át 1931-ben az obszervatóriumot a közeli Saltsjöbadenbe, és modernizálták a felszereléseket.

 Az 1920-as évek elején Jacobus C. Kapteyn holland csillagász és mások statisztikai vizsgálatokkal megállapították, hogy a csillagok általában két térbeli irány valamelyikébe látszanak mozogni. Lindbladnak 1926-ban sikerült megmagyaráznia ezt a csillagáramlásnak nevezett jelenséget a Tejút forgásával. Ezzel a felismeréssel elsőként szolgáltatott bizonyítékot a galaxis forgására. Elméletét a holland Jan Oort hamarosan egyértelműen igazolta.

Lindblad az elsők között határozta meg a távoli csillagok abszolút magnitúdóját a színképük alapján. Saját színképosztályozási rendszert dolgozott ki, ezt használta fel sok távoli csillag abszolút magnitúdójának, ezen keresztül pedig távolságának és tranzverzális sebességének a meghatározására. Lindblad 1948-tól 1952-ig a Nemzetközi Csillagászati Unió elnöke volt.

Január KFKI Home >  História - Tudósnaptár