LÉNÁRD FÜLÖP (Pozsony, 1862. jún. 7. - Messelhausen, 1947. máj. 20.)

Pozsonyban végezte az elemi, majd a reáliskolát. Fizikatanára, Klatt Virgil később munkatársa lett. Érettségi után Budapesten hallgatott kémiát Than Károlynál, majd Heidelbergben és Berlinben matematikából, fizikából és kémiából Bunsen, Helmholtz, Königsberger és Quinche voltak tanárai. 1886-ban Heidelbergben doktorált. Egy évig Eötvös Loránd mellett dolgozott Budapesten, majd tanársegéd lett Heidelbergben, Breslauban, Bonnban, az utóbbi helyen Heinrich Hertz mellett. Habilitált, és ismét Breslau, Aachen, Heidelberg, Kiel következett, most már mint egyetemi tanár, 1907-től újra Heidelbergben, 1910-től pedig az egyetem fizikai intézetének vezetője. 1931-ben vonult nyugalomba. Számos kitüntetésben volt része, többek között az angol Royal Society Rumford díját kapta, az MTA 1897-ben lev. tagjai közé választotta, de 1945-ben kizárták.

1905-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat "a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért", mint korának kétségtelenül egyik legkiválóbb kísérleti fizikusa. Eredményei jelentősen hozzájárultak a modern fizika kialakulásához.

A fiatalon meghalt nagy fizikus, Heinrich Hertz mellett kezdte el a Crookes-féle csőben létrejövő sugárzásokra vonatkozó kutatásait. A katódsugarakat egy igen vékony fémfólián át (Lénárd-ablak) kivezette a levegőbe, vagy egy másik elzárt csőbe, és így tette lehetővé tanulmányozásukat. Megállapította, hogy a sugarak sebességétől függ áthatolóképességük. Az anyagokon áthatolva erőhatásoknak vannak kitéve. Arra a meggyőződésre jutott, hogy az atomok pozitív és negatív részecskéből állnak, ezek a térnek csak igen kis részét töltik ki (dinamid-elmélet). A katódsugár valahogyan negatív töltést visz magával. A fényelektromos hatást vizsgálva megállapította, hogy a fémfelületről kilépő elektronok sebessége csak a frekvenciától függ, a fény intenzitásától pedig az elektronok száma.

Az előbbi felfedezése Rutherford atomelméletét, az utóbbi Einstein fotoelektromos effektusra vonatkozó törvényének felfedezését alapozta meg. Fontos eredményei még a fényelektromos hatásnál a határhullámhossz, valamint a foszforeszcenciánál az aktivátorok szerepének felfedezése. Mintegy száz tudományos cikke és két könyve jelent meg.