LECHNER ÖDÖN (Pest, 1845. aug. 27.- Budapest, 1914. jún. 10.)

Középiskolai tanulmányait a híres pesti Reáltanodában végezte, majd a Műegyetemre iratkozott be. Mérnöki tanulmányait itt és a berlini Bauakadémián végezte. A berlini akadémián ebben az időszakban szigorúan az antik hagyományok szellemében folyt az oktatás. A hellenisztikus szellem a tervezés oktatását is teljesen áthatotta.

Tanulmányai befejeztével (1868) hosszabb itáliai tanulmányút segíti a merev akadémiai szellem oldódását. Ez a kettős hatás érződik azokon a korai épületeken, amelyeket Pártos Gyulával közös irodájukban terveztek.

Lechnerék szakmai indulása szerencsésen esett egybe egy Pest-Budán - de az egész országban - akkor induló hatalmas arányú építőtevékenységgel. A korai épületek közül kiemelhető a pesti belvárosban levő úgynevezett "Zöldfa" épülete, amelyen igazolódni látszanak 1911-ből való "önéletrajzi vázlat"-ának ezen sorai: "Mint távoli ideál, mindig egy magyar nemzeti stílus megalkotása lebegett előttem".

E cél eléréséhez indult 1874-ben hosszabb franciaországi tanulmányútra. Itt Clement Parent irodájában régi kastélyok restaurálásával foglalkozott, amelyhez levéltári kutatásokat is kellett végezni. Itt a stílusok kialakulásának problémájával behatóan foglalkozott, hiszen ő maga is új stílust akart teremteni.

Franciaországból való hazatérése után újra megnyílt a Lechner-Pártos iroda. A franciaországi stílustanulmányok alapján sajátosan eklektikus, de teljesen új irányt jelölő épületek születtek, mint a szegedi Milkó-ház (1883) vagy a MÁV bérház (1883-84) a pesti Sugár úton. Itt magyar díszítőelemeket is alkalmazott.

A stílusteremtés útján jelentős haladás a Thonet-ház a pesti Váci utcában (1888-90). Az acélváz tette lehetővé az alsó két szint teljes megnyitását. A legjelentősebb lépés Lechner saját stílusa útján a világhírűvé vált Zsolnay-kerámia alkalmazása, amely a teljes homlokzatot meghatározza.

A kecskeméti Városházán (1890) már az 1889-es angliai tanulmányút tanulságai is felismerhetők.

L. Ö. építészetében az igazi fordulat ez után következett be. Fő művei 1890 és 1900 között keletkeztek, és már a szecesszió stíluskörébe sorolhatók. Ez Magyarországon nyitányát jelentette az új stílustörekvéseknek, de Európában is a legelső kísérletek közé tartozott. Ebben jelentős szerepe volt Huszka József a magyar ornamentika ősi eredetét tárgyaló műveinek ("Magyar díszítő stíl").

A döntő fordulatot jelentő épület az Iparművészeti Múzeum Budapesten. Fogantatása 1890-re tehető és 1896-ra készült el. Itt született meg az igazi lechneri stílus, amelyben keleti szellem, magyar népművészet és európai örökség ötvöződik. Alaprajzi korszerűség, szerkezeti újdonságok és a Zsolnay-kerámiával ékes homlokzatok teszik hatásossá az európai rangra emelkedő sajátos magyar szecesszió nyitányát.

1896 és 1900 között épült nagyszámú jelentős épülete közül csak a legfontosabbakat emeljük ki. Ilyen a kőbányai Szent László templom (1894- 98). A Földtani Intézet (1897-99) látványos színes tetőjátéka, zárt tömege mögött jól funkcionáló alaprajz és térkialakítás található. Díszítő részleteiben az ősi magyar formakincs átköltötten jelenik meg.

Főművének tekinthető a Postatakarékpénztár épülete (1900). Ez mintegy sűrítménye korábbi épületeinek. Legfőbb erénye azonban az, hogy Lechner korábbi forma és szín tobzódása lecsitult, tudott már elhagyni is. Homlokzatai síkszerűek, párkány nincs, a záró pártázat egy hallatlanul egyéni, bizarr színes tetőjátékba megy át. Alaprajza kiérlelt, a földszinten az udvart az elegáns, nagy pénztárcsarnok foglalja el.

1914-ben bekövetkezett haláláig még néhány kisebb jelentőségű művet alkotott. Kiemelkedik ezek közül a pozsonyi "kék templom" (1914).

A korszak rendkívül élénk építészeti irodalmában is részt vett. Legjelentősebb írásai: A magyar építőstílusról (1902); Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz (Bp., 1906.); Önéletrajzi vázlat (A Ház. 1911.).