Régi mérnökcsaládban született. Atyja, L. József (1791-1846) a helyi állami vízügyi igazgatás tehetséges és megbecsült munkatársa; ebben az időben a budai központban építési igazgató, aki elsősorban a pesti Duna-szakasz szabályozásával kapcsolatos állásfoglalása révén vált közismertté (1842); az 1836. évi jeges árvíz tanulságai alapján a soroksári Duna-ág elzárásának legkövetkezetesebb sürgetője volt.

L. L. 1849-ben, fiatal kora ellenére sok más mérnökhöz hasonlóan honvédnek állt. Tanulmányait Pesten, az Institutum Geometricum utódában, a Polytechnikumban végezte el, s a vízügyi igazgatásban vállalt szolgálatot. Gyakorlati műszaki munkáját 1865-ben az Ondava, a Tapoly és a Felső-Bodrog szabályozásánál kezdte.

A kiegyezés után Pest gyors fejlődésnek indult, és a város előrelátó vezetősége Lechnert 1870-ben hosszabb tanulmányútra küldte a városrendezés és közművesítés fejlődésének tanulmányozására. Küldetése rendkívül eredményesnek bizonyult: tapasztalatokban gazdagon tért haza, s a szakkörök meglepetésére maga mögé utasítva a már országos hírű Feszl Frigyest és több más neves külföldi pályázót - ő nyerte meg a Budapest általános szabályozására (vagyis városrendezési és fejlesztési terveinek kidolgozására) kiírt nagy nemzetközi pályázat I. díját.

A Közmunkatanács (figyelembe véve az egyéb javaslatokat is) lényegében az ő terve alapján dolgozta ki az 1872/73-ban egyesített főváros rendezésének és fejlesztésének végleges tervét, amely több mint egy évszázadra megszabta fővárosunk fejlődésének kereteit.

A terv időtállóságára jellemző, hogy fővárosunk mai, sőt jövőbeli vázát is ez alkotja: a Belvárost körülölelő Kiskörúttal, a Nagykörúttal és a Hungária körúttal, a város középpontjából minden irányban kiinduló sugárutakkal. Az is jellemző, hogy e tervben már szerepelt a II. világháború után megépült Árpád-híd is.

Megnyerte 1873-ban a főváros csatornázására kiírt szűkebb körű nemzetközi pályázatot is, s e munka végrehajtása (1891-96) szintén az ő elgondolásai szerint történt. Ugyancsak ő tervezte és irányította az árvíz által romba döntött Szeged újjáépítésének munkáját (1879-84). Munkásságáért, különösen Szeged korszerű városrendezésének tervéért számos hazai és nemzetközi kitüntetésben részesült. 1884-től az Országház építésének ellenőre, 1886-tól a budapesti mérnöki hivatal vezetője, s mint ilyen közvetlenül irányította a főváros vízellátásának és csatornázásának munkálatait. 1891-től 1894-ig a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alelnöke.

Fő műve

Szeged újjáépítése. Bp., 1891.

Irodalom

MIHÁLYFI József: L. L. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1897.