Lazarev, Pjotr
Petrovics (szül. 1878. ápr. 13. [a régi naptár
szerint ápr. 1.], Moszkva - megh. 1942. ápr. 23. Alma-Ata,
Kazah SzSzK), szovjet fizikus és biofizikus; fizikai-kémiai
elméletet dolgozott ki az ionmozgásra, majd az élő
anyag ingerületeire egy olyan teóriát, amely megkísérli
megmagyarázni az érzékelést, az izom-összehúzódást
és a központi idegrendszer működését.
A Moszkvai Egyetemen folytatott orvosi tanulmányok befejezése
után (1903) Strasbourgban végzett tudományos kutatómunkát.
1907-ben (fizetés nélküli) magántanárnak
nevezték ki a Moszkvai Egyetemre; fizikát adott elő
és Pjotr N. Lebegyev asszisztense lett. 1912-től a moszkvai
műszaki főiskola professzoraként, 1920-tól 1931-ig
az ottani biofizikai intézet vezetőjeként dolgozott.
1938-tól haláláig a Szovjet Tudományos Akadémia
biofizikai laboratóriumát irányította.